Szészárma
| Szészárma (Săsarm, Weizhorn) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Középfalva |
| Irányítószám | 427063 |
| Népesség | |
| Népesség | 669 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 14 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 13′ 0″, k. h. 24° 13′ 0″ | |
| é. sz. 47° 13′ 0″, k. h. 24° 13′ 0″ | |
Szészárma (Săsarm), település Romániában, Beszterce Naszód megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Bethlentől északkeletre, a Nagy-Szamos mellett, Középfalva és Nagykaján közt fekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
Szészárma neve Kádár József szerint: Zev, Scei, Zez előneve sekély víz, vagy vízvidéken előforduló gázlókra vonatkozó szikes, átkelő, vámszedő s őrhelyet jelent a vármegyék szélén. Nevének utolsó részét fekvése után orom, zorom, zorma vette. Neve mai jelentés szerint: végorom, végorma, Székorma lehetne. Köpeczi Béla szerint: Fehértülök ~ Fehérkürtő; szé ~ szö = fehéres, ma = szőke + szarm (a) ~ szarv L: 1055: kokuzarma.
Története [szerkesztés]
Nevét 1300 körül Weizhorn vagy Sceizorma, 1332-1337 között Zevzarma, 1355-ben Zeyzorma, 1439-ben Zezarman, 1611-ben Szeszerma, 1830-ban Szeszárma néven írták.
Szészárma, legrégebbről fennmaradt német neve Weiszhorn mutatja, szász telepítésű helység lehetett. Első birtokosai az Árpád-korban élt híres Radnai főúri család tagjai és a későbbi voltak.
1279-1290 között IV. László király Zeyzorma birtokkal kapcsolatban ad ki oklevelet [Radnai] Brendolius fia Henc comes javára.
1291-1292-ben a Radnaiak osztozkodásakor Weizhorn ~ Sceizarma falu Benus (Benes) comes fiainak jutott.
1332-1337 között a pápai tizedjegyzék adatai szerint egyházának János nevű papja évente 32 dénár pápai tizedet fizetett.
1334 körül [Harinnay] Farkas család kapta királyi adományba. 1449-ben Harinnai Farkas Tamás fia János végrendeletében a Szent Miklós tiszteletére épült templom szükségleteire 100 aranyat hagyott.
1360-ban I. Lajos király szerdai vásárjogot ad a falunak.
1458-ban az itteni kastély és egészbirtok Harinnai Farkas Tamásé és Miklósé.
Az 1500-as évek elején várát is említik; 1548-ban Szentgyörgyi Kemény László, Csernátoni Bernáld Balázs, Paniti Alárd Ferenc és Sámsodi Erdélyi Mihály a királytól nekik ajándékozott Zezarma várát 4000 Ft-ért Méhes, Kisnyulas, Faragó, Sósparak, Kapus, Pusztaszentmiklós birtokrészekért eladták Bethleni Farkasnak.
A reformáció idején a falu magyar lakossága kálvinista hitre tért át.
1601-1603 között a falu lakosságát legyilkolták vagy elűzték. Később Kőfaluhoz hasonlóan moldvai románokkal népesítették újra., majd 1664-ben a romos templomot a Bethlen család építtette újjá.
A település birtokosai a későbbiekben is a Bethlen család tagjai voltak.
1910-bn 952 lakosából 67 magyar, 24 német, 861 román volt. Ebből 856 görög katolikus, 64 református, 23 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 440. o.
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

