Jávorvölgy
| Jávorvölgy (Păltineasa) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Ispánmező |
| Rang | falu |
| Községközpont | Ispánmező |
| Irányítószám | 427278 |
| SIRUTA-kód | 34583 |
| Népesség | |
| Népesség | 95 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 374 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 17′ 31″, k. h. 24° 12′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 31″, k. h. 24° 12′ 25″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jávorvölgy (románul: Păltineasa) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Bethlentől északra fekvő település, amely egy kis patakocska, a Valya Mori szűk völgyében fekszik, amely a község alatt több kis patakkal egyesülve, Dögmezőn átfolyva ömlik az Ilosva-patakba.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a román patin, pantin szóból származik, amely hegyláncot jelent.
Története[szerkesztés]
Jávorvölgy nevét 1601-ben említette először oklevél Poltinacz, másként Vyfalw, Pontinaza változatokban. 1733-ban Pontinásza, 1750-ben Paltiassa, 1761-1762 között Pontinyásza, 1913-ban Jávorvölgy néven írták.
Jávorvölgy, Pontinásza egy oklevél tanusága szerint 1600-ban keletkezett, amikor a Mihály vajdával bejött oláhok közül egy csapat Dögmező határán telepedett meg, itt új falut alapított, amelyet „maguktól” Polinácznak neveztek el s így az Szészármához tartozott. A Torma család levéltárának adatai szerint pedig e falut Kún István telepitette az ispánmezei határra, és új adományt is nyert rá később. Legelső lakosa Moldován Tódor volt.
1612-ben Báthory Gábor megerősítette itteni birtokában monostorszegi Kún Istvánt. 1658-ban és 1694-ben a Nápolyi családé, majd 1715-ben az örökös nélkül elhalt Nápolyi György e birtokát a kincstár elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Ágnes, valamint Nápolyi Éva Budai Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.
A falu lakosai kezdet óta Moldovából ide telepedett románok voltak, kiknek fő foglalkozása az állattenyésztés és földművelés volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
1910-ben 139 román lakosa volt. Ebből 137 görögkatolikus, 2 izraelita volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
A falu 18. századi görögkatolikus fatemploma 2009-ben már romos állapotban állt csak. A műemlékké nyilvánított épületet 2017-ben restaurálták.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Cristina Sabău: Dovada că se poate. Bisericuţa de lemn din Păltineasa, de la paragină la bijuterie. timponline.ro (2017. július 15.) (Hozzáférés: 2021. február 16.)
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 472. o.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
