Csicsómihályfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csicsómihályfalva (Ciceu-Mihăiești)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Csicsóújfalu és Lábfalva
Polgármester Valentin Mureșan (Szociálliberális Unió), 2012
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34217
Népesség
Népesség 923 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 50
Község népessége 1286 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 34,96 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csicsómihályfalva  (Románia)
Csicsómihályfalva
Csicsómihályfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 11′ 19″, k. h. 23° 58′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 19″, k. h. 23° 58′ 15″
Csicsómihályfalva weboldala

Csicsómihályfalva (románul: Ciceu-Mihăiești, német Michelsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Déstől nyolc kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1325-ben Myhalhaza, 1405-ben már Myhalfalva néven említették. Csicsó várához tartozott, 1405 és 1467 között a Bánffy család birtoka volt. 1405-ben juhötveneddel adózó román lakóit említik, 1553-ban magyar falunak mondják. Református egyháza a 17. században anyaegyházközség, 1710 körül Baca filiája lett.

1661-ben Ali basa serege pusztította el, 1704 és 1707 között Tiege labancai égették föl. Az 1720-as években került a Lázár család birtokába, ők telepítették újra román lakossággal. A református egyházközség 1766-ban ötven felnőttet számlált.

Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1886-ban megszűnt református iskolája. A 19. század végén legnagyobb birtokosa Zichy Antal volt. Magyar lakói malomkővágással foglalkoztak.

Két beosztott falujával együtt 2005-ben vált ki Petru Rareș (Retteg) községből és alakult önálló községgé.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 442 lakosából 334 volt román, 80 magyar, 15 zsidó és 13 cigány nemzetiségű; 334 görög katolikus, 92 református és 15 zsidó vallású.
  • 1900-ban 672 lakosából 518 volt román, 136 magyar és 18 német (jiddis) anyanyelvű; 516 görög katolikus, 136 református és 18 zsidó vallású.
  • 2002-ben 931 lakosából 634 volt román, 247 cigány és 50 magyar nemzetiségű; 862 ortodox, 51 református, 9 görög katolikus és 7 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 425–434. o. Online elérés
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-57-4  Online elérés
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)