Galacfalva
| Galacfalva (Galații Bistriței) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Galacfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 427085 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33284 |
| Népesség | |
| Népesség | 634 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 8,9 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 326 m |
| Terület | 71,26 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 59′, k. h. 24° 24′Koordináták: é. sz. 46° 59′, k. h. 24° 24′ | |
 | |
| Galacfalva weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Galacfalva, 1912-ig Galac (románul: Galații Bistriței, németül: Heresdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Mezőség keleti peremén, a Sajóba futó Dipse-patak partján, Besztercétől 18 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Ferenczi István és Janitsek Jenő véleménye szerint neve besenyő eredetű és a románban kapta mai alakját.[3] Először 1345-ben mint Galoz, Golaz és Goloz jelenik meg, 1356-ban Galaz, 1587-ben már Galacz. Német neve valószínűleg nem független a szomszédos Harina nevétől.
Története[szerkesztés]
A középkorban szász jobbágyfalu volt Doboka vármegyében. 1519-ben Galaci Tamás elzálogosította a helybeni udvarházát.[4] 1603-ban pusztán állt, majd románokkal települt újra. A 18–19. században a Wesselényi és a Bethlen család birtoka volt. Az 1830-as években Wesselényi Miklós mintagazdaságot rendezett be, amely főként a juhászatra épült. Ő alapította a falu román népiskoláját is. Ekkoriban még állt az 1754-ben felújított református templom, de hívek nélkül.[5] Utolsó lelkészét, a gyülekezet nélküli Krizbai Jánost fiával és az uradalom gazdatisztjével együtt Urban besztercei főhadiszállására idézték. Urban elbocsátotta őket, de visszafelé, Besenyő határában mindhármukat lelőtték mint menekülőket. A romos református templomot 1876-ban, Wesselényi Miklós kívánságára felújították, de a faluban akkor élő 23 református többsége magyarul nem beszélő cigány volt.[6] A hívek megfogyatkozása miatt a templomot 1924-ben lebontották. A falut 1876-ban csatolták Doboka vármegyétől Beszterce-Naszód vármegyéhez.
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 842 lakosából 813 volt román és 21 cigány nemzetiségű; 834 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 660 lakosából 650 volt román nemzetiségű; 641 ortodox és 16 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Wesselényi-kripta
- zsidó temető[7]
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ (archivált változat). [2007. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 24.)
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 290. o.
- ↑ Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., 1986, 50–51.
- ↑ Nagy Mihály szentmátéi pap állítása az Erdélyi Protestáns Közlöny 1877-es évfolyamában, 7. o.
- ↑ International Jewish Cemetery Project. [2013. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 11.)
További információk[szerkesztés]
- Alapvető információk a községről[halott link] (románul)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}