Monorfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monorfalva (Monor)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Gledény
Polgármester Ioan Cira (Szociálliberális Unió), 2012
Körzethívószám 0x63[1]
Népesség
Népesség 842 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 6
Község népessége 1390 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 5298 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Monorfalva  (Románia)
Monorfalva
Monorfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 56′ 57″, k. h. 24° 41′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 57″, k. h. 24° 41′ 40″

Monorfalva, 1912-ig Monor (románul: Monor, németül Mindendorf, szász nyelven Mindendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szászrégentől 22 km-re északra, a Luc-patak partján fekszik. A község területéből 4729 hektár erdő, 3657 legelő és 1740 rét.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1319-ben, Monor alakban említették. Nevét azért változtatták meg, hogy megkülönböztessék a Budapest környéki Monortól.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1242 után szászokkal telepítették újra. 1594-ben románok lakták.

1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”[4]

1841-ben országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. [5]1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének egyik járásának székhelyévé tették.[6] Ferenc József 1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.[7] 1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.[8] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.

1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.[9]

Határában eladásra is fejtettek követ. 1895-ben Monoreana néven népbankot alapítottak a faluban. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult.[10] 1942-ben tőle északnyugatra kellett megépíteni a Szeretfalva–Déda-vasútvonal leghosszabb alagútját.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1900-ban 1320 lakosából 1303 volt román nemzetiségű; 1280 görög katolikus és 27 ortodox vallású.
  • 2002-ben 995 lakosából 939 volt román, 50 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 976 ortodox és 6 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Carmolact tejipari vállalat.[11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., Európa, 1986, 74. o.
  5. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  6. Adrian Onofreiu: Districtul Năsăud (1861–1876). Cluj-Napoca, 2010, 118. o.
  7. Iuliu Moisil: Figuri grănițerești năsăudene. Năsăud, 1937, 50. o.
  8. Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon, 1861–1868. Bp., 1999, 444–445. o.
  9. Uo., 76. o.
  10. Belügyi Szemle 1906, 454. o.
  11. www.monor.ro (angolul)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]