Monorfalva
| Monorfalva (Monor) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Gledény |
| Polgármester | Ioan Cira (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 995 fő (2002)[2] +/- |
| Község népessége | 1608 (2002)[3] |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 5298 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Monorfalva
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 56′ 57″, k. h. 24° 41′ 40″ | |
Monorfalva, 1912-ig Monor (románul Monor, németül Mindendorf, szász nyelven Mindendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Szászrégentől 22 km-re északra, a Luc-patak partján fekszik. A község területéből 4729 hektár erdő, 3657 legelő és 1740 rét.
Nevének eredete[szerkesztés]
Először 1319-ben, Monor alakban említették. Nevét azért változtatták meg, hogy megkülönböztessék a Budapest környéki Monortól.
Története[szerkesztés]
1242 után szászokkal telepítették újra. 1594-ben románok lakták.
1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”[4]
1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének egyik járásának székhelyévé tették.[5] Ferenc József 1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.[6] 1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.[7] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.
1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.[8]
Határában eladásra is fejtettek követ. 1895-ben Monoreana néven népbankot alapítottak a faluban. 1942-ben tőle északnyugatra kellett megépíteni a Szeretfalva–Déda-vasútvonal leghosszabb alagútját.
Népessége[szerkesztés]
- 1900-ban 1320 lakosából 1303 volt román nemzetiségű; 1280 görög katolikus és 27 ortodox vallású.
- 2002-ben 995 lakosából 939 volt román, 50 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 976 ortodox és 6 római katolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Iszapvulkánok (két hektáros természetvédelmi terület).
- Falumúzeum.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1891. március 6-án Aurel Filimon etnográfus.
- Itt született 1925. április 22-én Teodor Tanco író.
Gazdaság[szerkesztés]
- Carmolact tejipari vállalat.[9]
Források[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., Európa, 1986, 74. o.
- ↑ Adrian Onofreiu: Districtul Năsăud (1861–1876). Cluj-Napoca, 2010, 118. o.
- ↑ Iuliu Moisil: Figuri grănițerești năsăudene. Năsăud, 1937, 50. o.
- ↑ Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon, 1861–1868. Bp., 1999, 444–445. o.
- ↑ Uo., 76. o.
- ↑ www.monor.ro (angolul)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A község bemutatása (románul)
- Monori népviselet
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
