Apanagyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apanagyfalu (Nușeni)
Nuseni (6).JPG
A református templom, Bolyai János mellszobrával
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Községközpont Almásmálom, Bőd, Fellak, Felsőoroszfalu, Nyírmezőtanya, Vice
Polgármester Ioan Mureșan (PD-L), 2012
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34084
Népesség
Népesség 1002 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 224
Község népessége 3037 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 92,04 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Apanagyfalu  (Románia)
Apanagyfalu
Apanagyfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 24° 11′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 57″, k. h. 24° 11′ 57″
Apanagyfalu weboldala
A református harangláb
A római katolikus templom

Apanagyfalu (románul: Nușeni, korábban Nușfalău, németül Grossendorf, szászul Grussndref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mezőség északkeleti részén, Bethlentől 10 km-re délre, a Melles-patak két partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nevének előtagja személynévi eredetű és az Apafi család egy 13. századi tagjára vonatkozhat, amit az 1269-es Cum Metis Apa Comites (a décsei határban) adat is megerősít. Először 1243-ban, Nogfalu alakban említették, előtagja elsőként 1334-ben tűnt fel: Appanagfalwa.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1316. században az Apafi család birtoka volt, amely a faluról vette előnevét is.

1353-ban kijáratták Bálványos vára felőli határát, mert a várbeliek jogtalanul magukhoz csatolták annak egy részét. 1410-ben Apafi Miklós pert indított a bálványosi várurak ellen, mert azok Apanagyfalut és több környező települést elfoglaltak, az Apafiak tisztjeit megkínozták, jobbágyaikat megadóztatták és a halastavat lehalászták. 1413-ban Alsóoroszfalu birtokosai, Bethlen János, Miklós és Gergely ellene mondtak, hogy az Apafiak megjavítassák apanagyfalusi halastavukat, amely a gát átszakadásakor vetéseikben súlyos károkat okozott .

Apafi Mihály 1467-ben részt vett vett a Mátyás elleni lázadásban. Mátyás a következő évben ugyan megkegyelmezett neki és visszaadta apanagyfalusi birtokrészét, de jobbágyai időközben elszöktek. A király ezért elrendelte, hogy Apafi Mihály és Bethlen Antal elszökött jobbágyai kerestessenek meg és vitessenek vissza. 1476-ban a települést oppidumként említették. János Zsigmond 1564-ben tizenkét macedóniai sátoros cigányt adományozott Apafi Gergelynek.

1602-ben vagy 1603-ban Basta zsoldosai teljesen felégették, szőlőhegyét elpusztították. 1646-ban Apafi Istvántól a fejedelem elkobozta 22 jobbágyból és hét cigányból álló birtokrészét, mert levágta szakácsának füleit. 1661-ben valószínűleg Ali basa serege pusztította.

I. Apafi Mihály fejedelem és neje, Bornemissza Anna 1667-es végrendeletükben a bethleni Bethlen családot tették meg örökösükül. Legnagyobb birtokosa ezután a 18. század elejétől a 19. század közepéig a Bethlen, majd a Bánffy család volt.

A kuruc háborúk alatt ismét elpusztult. Ezután telepítettek addigi magyar lakossága mellé a nyugati falurészbe románokat. A falu románsága 1844-től volt görög katolikus vallású.

1774-ben hídvámját is említették. 1815 és 1817 között az éhség miatt 12 magyar család vándorolt ki Bukovinába, ahol Andrásfalván telepedtek le. Többi lakosát is csak nagy összegű pénzsegéllyel sikerült maradásra bírni.

1853 őszétől a Bethlen-kastélyban közösen tanította a magyar és a román gyerekeket Benedek Miklós református és Iacob Moldovan görög katolikus tanító. A két felekezet 1856-ig közösen épített iskolát, amelyet 1868-ig használtak. Ekkor indult meg a tanítás a reformátusok saját iskolájában.

Magyar lakossága a reformáció óta egységesen református vallású volt, 1865-ben azonban a lelkipásztorral támadt viszály miatt 19 család, a református egyházkközség egyharmada áttért a római katolikus vallásra. Fogarasy Mihály püspök a rákövetkező években templomot és iskolát is építtetett az új gyülekezet számára.

1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amikor az újonnan kialakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Zsidók a 19. század első felétől kezdve éltek Apanagyfaluban. 1917-ben zsinagógát is építettek maguknak. Az 1960-as években sok magyar lakója Vajdahunyadra, Lupényba, Petrozsényba és Nagybányára költözött.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 747 lakosából 455 volt román, 229 magyar és 31 cigány nemzetiségű; 461 görög katolikus, 247 református és 23 zsidó vallású.
  • 1910-ben 1021 lakosából 570 volt román és 429 magyar anyanyelvű; 569 görög katolikus, 296 református, 91 római katolikus és 62 zsidó vallású.
  • 2002-ben 1004 lakosából 773 volt román és 224 magyar nemzetiségű; 741 ortodox, 153 református, 53 adventista, 29 római katolikus és 19 görög katolikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma a 15. század második harmadában épült és eredetileg az Apafi család kastélyához tartozott. 1715-ben Kemény Jánosné Teleki Anna romjaiból építette újra, majd 1750-ben ismét javították. Mellette 18. századi harangláb áll.
  • A református templom mellett egy Bolyai Jánost ábrázoló mellszobrot avattak fel 2006-ban. A szobor Vlad Prună szobrász munkája. Bolyai Farkas anyai nagyanyja felmenői éltek Apanagyfaluban.
  • A régi ortodox templom 1812-ben, a római katolikus temploma 18661870-ben épült.
  • A községháza a Bánffy Ferenc által építtetett kúriában működik.
  • Volt Bethlen-kúria.
  • Szent Gellértnek szentelt középkori templomának alapjai a Bőd felé vezető út mellett. Valószínűleg a 17. század elején pusztult el.
  • Zsidó temető.
  • Határában 1991-ben ortodox kolostor épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 30–42. o. Online elérés
  • Janitsek Jenő – Hints Miklós: Az erdélyi Melles-völgy helynevei. Bp., 1992
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]