Dögmező
| Dögmező (Dumbrăvița) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kiskaján |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 771 fő (2002)[2] +/- |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Dögmező település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Bethlentől északra, a Czibes-patak mellett, Jávorvölgy, Középfalva, Ispánmező és Kiskaján közt fekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
A települé nevét a holtnak vagy dögnek nevezett lefolyásnélküli vize után kaphatta, amelyet román D'ug neve is valószínűsít.
Története [szerkesztés]
Nevét az oklevelek 1456-ban említi először oklevél Dengmezew néven.
1485-ben Deugmezew, 1576-ban Degmezeő, 1608-ban Deghmezeo, 1608-ban Dögmező és 1611-ben is Degmezeő néven írták.
A település kezdetektől fogva a Harinnay Farkas család birtoka volt és Szeszárma tartozéka.
1456-ban V. László király a birtokot hűtlenség miatt elkobozta Harinnay Farkas Jánostól és azt Farkas Tamás fiainak Jánosnak és Miklósnak adta.
1560-ban a Farkas családból való Farkas Farkas birtokának írták.
1596-ban Tahy István birtoka volt, aki azt nejére Kendy Zsuzsannára hagyta.
1607-ben Kendy István birtoka volt, 1618-tól a Haller család, Haller Zsigmond volt birtokosa. A Haller család tagjaié volt 1650-ig.
1663-ban Apafi Mihály az ekkor Béldy Pálnál zálogjogon levő birtokot Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek adományozta. A Bethlen családé volt még 1898-ban is.
1891-ben 911 lakosa volt, ebből 6 római katolikus, 864 görögkeleti ortodox román és 41 izraelita volt.
1910-ben 941 lakosa volt, ebből 4 magyar, 24 német, 890 román, melyből 104 görög katolikus, 810 görög katolikus ortodox, 26 izraelita volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög keleti temploma az 1800-as évek végén épült. Egyike volt a környék legdíszesebb templomainak.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

