Tacs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tacs (Tonciu, Tatsch)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Galacfalva
Irányítószám 407088
Körzethívószám 0x63[1]
Népesség
Népesség 248 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 236
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 330 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tacs  (Románia)
Tacs
Tacs
Pozíció Románia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 59′ 57″, k. h. 24° 22′ 48″
é. sz. 46° 59′ 57″, k. h. 24° 22′ 48″

Tacs (románul Tonciu, németül Tatsch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Besztercétől 20 km-re délre, Szászlekence, Vermes, Galacfalva és Harina közt fekvő település.

Története [szerkesztés]

1587-ben említik először Thaczy néven.

A középkorban főként németek lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, amely két évtizedre lakatlan terület lett. Az 1620-as években magyarok és szászok költöztek a faluba, mindkét nép ekkor a lutheránus vallás híve volt.

1691-ben Halász István lutheránus lelkipásztor az úrvacsorát református rítus szerint osztotta ki, ezért beidézték a besztercei lutheránus elöljárók elé. Mivel nem ment önként, megpróbálták elfogni, de ő Harina mellett egy hegyen felakasztotta magát. Emiatt híveinek egy része (főként a magyarok) tiltakozásként áttértek a református vallásra.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.

A második világháborút követően német lakosságát kitelepítették, azóta abszolút magyar többségű település.

Lakossága [szerkesztés]

1910-ben 430 lakosa volt, ebből 274 magyar, 127 német és 29 román volt.

2002-ben 248 lakosából 236 magyar, 8 román és 4 cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Látnivalók [szerkesztés]

  • Lutheránus temploma
  • Református kőtemploma, melyet 1711-ben építettek, Bethlen Ferenc főispán közbenjárására, és 1800-ban megnagyobbítva újjáépítettek.

Forrás [szerkesztés]

  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996.

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között