Tacs
| Tacs (Tonciu, Tatsch) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galacfalva |
| Irányítószám | 407088 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 248 fő (2002)[2] +/- |
| Magyar lakosság | 236 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 330 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 46° 59′ 57″, k. h. 24° 22′ 48″ | |
| é. sz. 46° 59′ 57″, k. h. 24° 22′ 48″ | |
Tacs (románul Tonciu, németül Tatsch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Besztercétől 20 km-re délre, Szászlekence, Vermes, Galacfalva és Harina közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
1587-ben említik először Thaczy néven.
A középkorban főként németek lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, amely két évtizedre lakatlan terület lett. Az 1620-as években magyarok és szászok költöztek a faluba, mindkét nép ekkor a lutheránus vallás híve volt.
1691-ben Halász István lutheránus lelkipásztor az úrvacsorát református rítus szerint osztotta ki, ezért beidézték a besztercei lutheránus elöljárók elé. Mivel nem ment önként, megpróbálták elfogni, de ő Harina mellett egy hegyen felakasztotta magát. Emiatt híveinek egy része (főként a magyarok) tiltakozásként áttértek a református vallásra.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
A második világháborút követően német lakosságát kitelepítették, azóta abszolút magyar többségű település.
Lakossága [szerkesztés]
1910-ben 430 lakosa volt, ebből 274 magyar, 127 német és 29 román volt.
2002-ben 248 lakosából 236 magyar, 8 román és 4 cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Látnivalók [szerkesztés]
- Lutheránus temploma
- Református kőtemploma, melyet 1711-ben építettek, Bethlen Ferenc főispán közbenjárására, és 1800-ban megnagyobbítva újjáépítettek.
Forrás [szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

