Alsóilosva
| Alsóilosva (Ilișua) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felőr |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 860 fő (2002)[2] +/- |
| Magyar lakosság | 51 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóilosva
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 12′ 32″, k. h. 24° 5′ 2″ | |
Alsóilosva (románul Ilișua, német Illischau) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, Déstől 21 km-re északkeletre.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevét patakjáról kapta és szláv eredetű. A *Jelšava jelentése 'égererdőben futó patak'. Történeti névalakjai: Ilosva (1405), Nagy Ilosva (1628), Alsó-Ilosva (1703). Vö. Albertirsa, Ilosva, Jolsva, Jósvafő, Selymesilosva.
Története [szerkesztés]
A rómaiak a település határában castrumot építettek és sóbányát műveltek. A castrum köveit jórészt Bethlen egyik kastélyába építették be a 18. században.
A középkorban Csicsóvárhoz tartozó ruszin falu volt, 1405-től a Bánffy család tulajdonában. 1553-ban vajdája Andrejka, kenéze Makszin.
1603-ban elpusztult, később román és magyar lakossággal települt újra. A 17. században jelentős unitárius egyházközsége volt. 1717-ben, az ortodox templom görög katolikus egyháznak való átadásakor Szűz Mária és Jézus képe a hívek előtt verejtékezni kezdett. Lakóit még ugyanazon évben a tatárok hurcolták el.
1745-ben már református lakói is voltak, akik az unitáriusokkal közös templomot használtak. 1750-ben három nemes, 28 jobbágy-, 16 zsellér- és négy kóbor család lakta. 1784-ben jött létre a római katolikus gyülekezet, Csicsókeresztúr filiájaként. 1828-ban a reformátusok önálló egyházközséget alapítottak és az 1840-es évek folyamán az unitáriusok református hitre tértek.
1848-ban 56 fős nemzetőrsége alakult, akik a kajáni román fölkelők támadását visszaverték, de Mihalaș elől Désre menekültek. Mihalaș határőrei kirabolták a Horváth család udvarházát.
Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 20. század elején nagyüzemi szarvasmarhatartás folyt benne.
Lakossága [szerkesztés]
1850-ben 613 lakosából 307 volt román, 205 magyar, 61 zsidó és 38 cigány nemzetiségű; 325 görög katolikus, 185 református, 61 zsidó és 42 római katolikus vallású.
1900-ban 703 lakosából 420 volt román és 282 magyar anyanyelvű; 423 görög katolikus, 213 református, 31 zsidó és 29 római katolikus vallású. Az összlakosság 30%-a tudott írni–olvasni, a román anyanyelvűek 21%-a beszélt magyarul.
2002-ben 860 lakosából 808 volt román és 51 magyar nemzetiségű; 758 ortodox, 53 református és 40 pünkösdista vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- A Hye család kastélya (18. század – jelenleg tbc-szűrőállomás).
- A református templom 1824-ben, az ortodox (volt görög katolikus) templom 1903-ban épült.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 116–126. o. Online elérés
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}
