Középfalva

Középfalva (Chiuza, Mitteldorf)
Közigazgatás
Ország	Románia
Megye	Beszterce-Naszód
Rang	községközpont
Községközpont	Középfalva
Beosztott falvak	Diófás (Mireș), Kőfarka (Piatra), Szészárma (Săsarm)
Népesség
Népesség	ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Középfalva Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 14′ 16″, k. h. 24° 14′ 23″47.2377777778, 24.2397222222

Középfalva (Chiuza) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől északkeletre, a Nagy-Szamos közelében, Kőfarka, Diófás, Dögmező, Kiskaján, és Szészárma közt fekvő település.

Története

Középfalva nevét 1242–1252 között említette először oklevél Kuzepfalua néven, mikor IV. Béla király Lőrinc erdélyi vajdának adományozta.

1300 körül Mytteldorf', másképen Kuzepfolu. 1485-ben Keözepfalu, 1576-ban Keözepfalva, 1750-ben Középfalva néven írták. Középfalva (Középfalu), mint azt legrégibb német neve Mitteldorf is mutatja, szász telepítés lehetett, első lakosai szászok voltak, akik idővel elmagyarosodtak. A település első birtokosai az Árpád-kor végén élt hírneves Radnai főúri család tagjai voltak, kik közül 1279-ben Radnai Brendolin fia Hencz ispán budai várnagy volt. Első megnevezett birtokosa pedig talán éppen azon Hencz fia Radnai Miklós volt, aki középfalut 1300 körül elhalt bátyja Benes árváinak örökül átengedte. 1279–1290 között IV. László király Kuzepfalua birtokkal kapcsolatban ad ki oklevelet [Radnai] Brendolius fia Henc comes javára. 1292-ben Mytteldorf a Radnaiak osztozkodásakor Benus (Benes) comes fiainak jutott. 1334 körül [Harinnay] Farkas fia Péter kapta királyi adományba.

1576-ban Báthory István a hűtlenségbe esett Harinnay Farkas János és Miklós e birtokát Báthory Kristófnak adományozta, de a Harinnayak a beiktatás ellen tiltakoztak, és 1590-ben is, mikor Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozta, majd 1595-ben is mikor a birtokot Báthory István Cserényi Gábornak és rokonainak adományozta. A birtokosai a későbbiekben is nagyrészt a Cserényiek voltak. 1602–1603 között lakóit Basta német, vallon zsoldosai gyilkolták le. A magyarság helyére románok költöztek. 1910-ben 1043 lakosából 35 magyar, 60 német, 939 román volt. Ebből 952 görög katolikus, 21 református, 60 izraelita volt. Határán római sóbányászat nyomaira akadtak.

Nevezetességek

• Görög katolikus temploma – kőből épült, Szent-Piroska tiszteletére 1877-ben szentelték fel. Egyik harangja 1794-ből való: "In te Domini speravi" felirattal. Anyakönyvet 1827-től vezetnek.

• Itt hunyt el 1894 november 30-án Veress Ferenc történetíró, mérnök az emigráns Veress Sándor öccse, 1848–49-iki honv. tüzér-őrmester, ki Sarkadon, Biharmegyében 1830 december 3-án született, apja ottani ev. református lelkész volt. Bátyja hívására Romániában telepedett le, hol gazdatisztje lett Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, majd a Stirbiei hercegnek s 30 évi kinnléte után tért vissza, megvásárolva Bethlen Aurél gr. neje után bírt itteni birtokát, híres gazda volt. Feriz álnév alatt sok érdekes tréfás szabadságharci visszaemlékezést közölt a Vasárnapi Ujságban. Életrajza a kolozsvári 1848–49-iki Történelmi Lapok 1892. évf. 24. számában jelent meg.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
• Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv