Magyarnemegye
| Magyarnemegye (Nimigea de Jos) | |
 | |
| Az 1801-ben épült református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Nemegye |
| Rang | községközpont (Nemegye község) |
| Irányítószám | 427190 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33998 |
| Népesség | |
| Népesség | 1709 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 652 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 17,37 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 287 m |
| Terület | 98,36 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 15′ 13″, k. h. 24° 18′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 13″, k. h. 24° 18′ 03″ | |
 | |
| Magyarnemegye weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarnemegye (románul: Nimigea de Jos, korábban Nimigea Ungurească, németül: Nindorf, szászul Nindref, jiddisül בענישאר) falu és magyar nyelvsziget Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevének alaptagja személynévből való, amely a pannonhalmi apátság egyik 1211-ben oklevelében Nemegeh alakban jelenik meg.[3] (Nicolae Drãganu véleménye szerint neve annak a Néma nevű személynek a patakát (Néma ügyét) jelenti, aki a 40 km-re fekvő Néma nevű település névadója is.[4]) Először 1367-ben mint Nemige bukkan föl, majd 1392-ben Nemege inferior ('Alsónemegye'). Előtagja 1505-ben még szászokra utalt (Zaaznemegye, Oláhnemegyével párhuzamban). 1514-ben 'Szász- vagy Magyarnemegyé'-nek (Nemege hungaricalis alio nomine Nemege saxonicalis) írták. 1530-ban Magyarnemege.
Fekvése[szerkesztés]
Bethlentől 16 kilométerre északkeletre, Naszódtól 22 km-re délnyugatra, a Nagy-Szamos bal partján fekszik.
Népessége[szerkesztés]
- 1785-ben 513 lakosából 15 volt zsidó vallású. Öt évvel később 314 román görögkatolikust számláltak meg a faluban, akik ekkoriban a többséget alkothatták.[5]
- Később azonban a református magyarok kerültek többségbe. 1850-ben 835 személyből 437 volt magyar, 239 román, 138 zsidó és hét cigány nemzetiségű; 424 református, 246 görögkatolikus, 138 zsidó és 27 római katolikus vallású.
- 1900-ban, a telepítés után 1272 lakosából 901 vallotta magát magyar, 310 román és 61 német anyanyelvűnek; 708 volt közülük református, 325 görögkatolikus, 212 zsidó és 23 római katolikus.
- 2002-ben 1624 lakosából 812 volt magyar, 659 román és 148 cigány nemzetiségű; 799 református, 702 ortodox, 84 pünkösdi, 14 római és 13 görögkatolikus vallású.
Története[szerkesztés]
A középkorban valószínűleg szász, a 16. században magyar jobbágyfalu volt. Református egyháza a 17. század közepén megfogyatkozott. 1713-ban 12 magyar és hat román család, 1750-ben 26 román zsellér- és 18 magyar jobbágycsalád lakta. A református egyház 1766-ban, Virágosberekkel együtt 105 főt számlált. Zsidó hitközsége az 1840-es években szerveződött és haszid irányzatú volt. 1915 és 1944 között jesivája is működött. Református iskoláját 1874-ben államosították. 1876-ig mindig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, akkor csatolták az újonnan létrehozott Beszterce-Naszód vármegyéhez.
1896-ban a magyar állam református bukovinai székelyeket telepített be a volt Földváry-birtokra, részben Andrásfalváról, részben (ugyancsak andrásfalviakat) az Al-Dunától. Minden család házat és 25 holdat kapott. Az ún. Telep utca eredeti lakóinak nagy része azonban hamarosan elköltözött, mert földjeik gyenge minőségűek voltak. Házhelyeiket és földjeiket részben a magyarnemegyeiek között osztották ki, részben újabb magyar telepeseket költöztettek be Kalotaszegről és Erdély középső részéről. A falu magyar és román fiataljai 1916-ig közös táncházakat tartottak, csak a fonók különültek el. 1943-ban 147 magyar–román vegyes házasság volt a faluban.
Kultúra[szerkesztés]
Koterkán „Kuku” István magyarnemegyei cigányprímás dallamkincsét Konkoly Elemér dolgozta fel. A banda felvételeiből 1993-ban jelent meg válogatás, Magyarnemegyei hangszeres népzene címmel.
Oktatás[szerkesztés]
2013/14-ben egy magyar óvodai csoport, magyar nyelvű alsó és összevont felső tagozat működött Magyarnemegyén.[6]
Gazdaság[szerkesztés]
A falu híres hagymatermesztéséről.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ [1]
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4567-5
- ↑ Toponimie și istorie. Cluj, 1928, 48. o.
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Iskolák veszélyben. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 11.)
Források[szerkesztés]
- Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002
- Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
- Iosif Uilăcan: Colonizarea de la Nimigea Ungurească. Revista Bistriței 2006, 309–11. o.
- László János: A Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásainak története 1762-től 1914-ig az első világháború kitöréséig. Kolozsvár, 2005
- Köpeczi Béla: Nyelvészeti és folklór-kutatás az észak-erdélyi románok körében 1942 és 1943 között. In Erdélyi történetek. Budapest, 2002
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk[szerkesztés]
- Nemzetközi Zsidó Temetőkarbantartási Terv
- román női mellény a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2][halott link]
-
Zsidó -
temető
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}