Somkerék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somkerék (Șintereag)
Sintereag 1.jpg
A református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Beszterce-Naszód
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsóbalázsfalva, Felsőbalázsfalva, Kajla, Sajószentandrás, Somkeréki állomás és Szamoskócs
Irányítószám 427320
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 34912
Népesség
Népesség 901 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 244
Község népessége 3576 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 70,82 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Somkerék  (Románia)
Somkerék
Somkerék
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 10′ 49″, k. h. 24° 17′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 49″, k. h. 24° 17′ 17″

Somkerék (románul Șintereag, németül Simkragen, erdélyi szász nyelven Simkroang) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethlentől 10 km-re keletre, a Sajó jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református templombelső
Ortodox templom 1894-ből
A somkeréki református templom

Nevét az oklevelekben 1332-ben Zumkerech néven említették először. A település ősi birtokosai a Becsegergely nemzetséghez tartozó Somlerekiek voltak. Ősük, Beche még a 13. században élt, akiről a birtok 1304-ben fiaira, Lászlóra, Mihályra és Becsére szállt.

1410-ben Zsigmond király a Somkerekieknek megengedte, hogy uradalmukon várat építhessenek, majd 1412-ben Somkereki Antalnak és testvérének - aki magát először nevezte Erdélyinek minden hétfőre hetivásárt is engedélyezett.

1446-ban Somkereki Erdélyi Antal fiai osztoztak meg a Somkereki Erdélyi család birtokán.

1463-ban Somkereki Istvánt erdélyi vajdaként említették.

1514-ben Erdélyi Miklósnak állt itt udvarháza. A Somkereki Erdélyiek után később a település nagyobb birtokosai a Bethlenek és a Kornisok voltak.

1661-ig a fennmaradt adatok szerint lakossága tisztán magyar volt. Ekkor a török-tatár hadak a községet templomával együtt teljesen felégették, lakóit rabláncra fűzve hurcolták rabságba. Azonban valószínű hamarosan újraépült, mivel 1664-ben a vármegye már itt tartotta közgyűléseit.

1848 tavaszán gróf Kornis Gábor parancsnoksága alatt a településen 21 fegyveres nemzetőr ajánlotta fel szolgálatát a haza oltalmazására, majd még ez év június 24-én estére Bem is ide érkezett hadseregével.

1910-ben 1098, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1992-ben társközségeivel együtt 3920 lakosából 3392 román, 371 magyar, 141 cigány és 1 német volt.

A 2002-es népszámláláskor 933 lakosa közül 685 fő (73,4%) román, 244 (26,2%) magyar, 2 (0,2%) ukrán, 1 (0,1%) cigány, 1 (0,1%) ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erődített református temploma 1333-ban épült. a 15. században gótikus stílusban átépítették. A 17. században már református. Ismertebb lelkészek: Bölöni Sámuel (1719–1782), Gyenge György (1935–1943), Varga László (1969–1975), Hermán Mostert János (1976–1978). Jelenlegi lelkésze Felszegi Imre (2001-től).

Néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruházatuk télen házilag szőtt fehér czondra-posztó nadrág vagy harisnya, a fiatalság módosabb részének kék és fekete posztó, a szegényebbek és idősebbek szürke czondra kabátot, fehér vagy fekete köpenyeget, fekete báránybőrsapkát, s csizmát viselt.
Nyáron vászon és piké nadrágban, s ugyanilyen kabátban jártak, azonban nagy részük öltözete az ing, hosszú szárú lábravaló és rövid posztókabát.
  • Lakóházaikat, gazdasági épületeiket többnyire fából, zsindelytetővel építették.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  • Felszegi Imre: A somkeréki református templom története, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2013 (magyar román, német és angol nyelvű kiadás).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somkerék témájú médiaállományokat.