Aranyosmóric
| Aranyosmóric (Moruț) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szentmáté |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szentmáté |
| Irányítószám | 427141 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33710 |
| Népesség | |
| Népesség | 188 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 21 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 372 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 57′ 40″, k. h. 24° 16′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 40″, k. h. 24° 16′ 22″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aranyosmóric (románul Moruț) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szamosújvártól és Kékestől keletre, Mányik, Szentmáté és Újős közt fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve (Aranyos-Szász-Móric) aranyos előtagja újabb keletű, neve második részét szász lakosairól, s harmadik részét pedig Móric nevű alapítójáról kapta. 1511-ben Morycz, 1577-ben Morics, 1615-ben Moricznak írták.
Története[szerkesztés]
Nevét az oklevelek 1278 körül említették először Mowruch néven.
Első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak: Az e nemzetségből való Péter fiai; Sombor, Sándor és Pál voltak, de a nemzetség tagjai Móriczot 1291-ben a Szilbereki család tagjainak Mártonnak és fiainak Jakabnak, Jánosnak és Mikó fiainak eladták. Az ő leszármazottaiké volt, egészen 1391-ig, mikor Zsigmond király hűtlenség vádja miatt elvette a családtól és Bethleni Gergelynek adományozta.
1579-ben Maliczkovszky Polyák Mihály és gyekei Wesselényi Miklós megvettek egy itteni birtokrészt, melyet egymás közt két részre osztottak.[3] Az 1580-as években Báthory Kristóf és Wesselényiek voltak főbb birtokosai.
Az 1600-as években a Báthory, Bethlen, Wesselényi, Kornis, gróf Haller családok voltak főbb birtokosok itt. Az 1700-as, 1800-as években a Haller, gróf Teleki, báró Kemény, Kendeffy, Wesselényi, Wass és más nemes családok birtoka volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott.
1910-ben 525 lakosa volt, ebből 249 román, 172 német, 61 magyar volt, felekezet szerint 272 görögkatolikus, 189 evangélikus, 30 református.
Nevezetességek[szerkesztés]
- 15. századi evangélikus temploma a romániai műemlékek listáján a BN-II-m-B-01679 sorszámon szerepel.[4]
- Görögkatolikus fatemplomát Szűz Mária megjelenésére szentelték.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ ErdKirKv VII/3. 119. sz.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
