Mikeháza
| Mikeháza (Mica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Szásznyíres, Szentbenedek, Szentmargita, Dîmbu Mare |
| Polgármester | Goron Pavel |
| Népesség | |
| Népesség | 684 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3836 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 5 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 64,62 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 8′ 44,52″, k. h. 23° 55′ 49,44″ | |
| é. sz. 47° 8′ 44,52″, k. h. 23° 55′ 49,44″ | |
Mikeháza (románul Mica) falu Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Déstől 4 km-re keletre, sík területen, a Nagy-Szamos bal partján fekszik, a két Szamos egyesülése felett.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét alapítójáról kapta. Korábbi változatok: Joank és Jank (1330 körül), Mykehaza (1334), Joank (1336), Mikehaza más néven Jwank (1386), Mykehaza (1553).
Története[szerkesztés]
Első ismert birtokosa 1334-ben Miklós fia Mike vagy Jvanki Mike volt. A 16. században a többségében magyar falu unitárius hitre tért. 1602–1603 között Giorgio Basta seregei teljesen elpusztították a községet, a lakosokat megölték. 1703–1717 között a labancok felgyújtották és kirabolták.
1910-ben 565, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3888 lakosából 2551 román, 1257 magyar és 77 cigány volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Fából készült görög katolikus temploma 1719-ben épült, Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére van szentelve. Feliratos harangjai 1801-ből valók.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 164-176. o. Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||

