Récekeresztúr
| Récekeresztúr (Recea-Cristur) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Alsócsobánka, Aszó, Felsőcsobánka, Gyurkapataka, Kecskeháta, Pusztaújfalu, Veck, Völcs |
| Polgármester | Laurian Alexandru Rus (PNL) |
| Népesség | |
| Népesség | 660 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1587 (2007)[2] |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 435 m |
| Terület | 76,19 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 4′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″ | |
| é. sz. 47° 4′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″ | |
Récekeresztúr (románul Recea-Cristur) falu és községközpont Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Kendilónai-patak mentén, Déstől 41 kilométerre nyugat–délnyugatra fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
A Keresztúr név a Szent Keresztre vonatkozik. Először 1320-ban Kereztur, majd 1332-ben de Sancta Cruce említették. Előtagját a Récsei családról kapta – Reczie Kerezthwr (1587), Recse-Keresztur (1750). Ez a románban, részben talán a rece ('hideg') szó hatására megmaradt, a magyarban azonban népetimológia hatására elváltozott – Recze-Keresztur (1681), Récze Keresztur (1760–62).
Története [szerkesztés]
A Zsombor nembeli Lőrinc fiai 1332-ben átadták sógoruknak, Récsei Lőrincnek. Az ő utódai, akik később a Keresztúri nevet vették fel, bírták a 16. századig. A középkorban magyar lakosságú falu volt. A 16. század végén unitárius anyaegyház, amely 1638 körül református hitre tért. Valószínűleg az 1660-as években pusztult el, ezután Daczó György és felesége, Kun Sára telepítették újra román zsellérekkel. Református egyháza 1681-től Páncélcseh leányegyháza, temploma 1706 körül elpusztult. Nagyobb birtokosai 1801-ben gr. Nemes György és Thalinger Frigyes. Florian Micaș tábora a helyi lakosok közreműködésével 1848-ban feldúlta Farkas János két udvarházát. 108 füstje közül 1866-ban 50 volt nemesi (főleg egytelkes román nemesek). Az addig Doboka vármegyéhez tartozó falut 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.
Lakossága [szerkesztés]
1850-ben 669 lakosából 586 román, 61 magyar, 19 zsidó és 3 roma; 586 görög katolikus, 58 református és 6 római katolikus volt.
2002-ben 660-an lakták, közülük 574 volt román, 79 roma és 6 magyar nemzetiségű; 605 ortodox, 32 pünkösdista, 9 görög katolikus és 7 református vallású.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született Kardos Albert irodalomtörténész (1861–1945).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Populația stabilă a României pe localități...
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||

