Récekeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Récekeresztúr (Recea-Cristur)
Recea-Cristur.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsócsobánka, Aszó, Felsőcsobánka, Gyurkapataka, Kecskeháta, Pusztaújfalu, Veck, Völcs
Polgármester Laurian Alexandru Rus (PNL)
Népesség
Népesség 582 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1412 (2011)[2]
Magyar lakosság 6
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 435 m
Terület 76,19 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Récekeresztúr  (Románia)
Récekeresztúr
Récekeresztúr
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 23° 31′ 22″

Récekeresztúr (románul Recea-Cristur) falu és községközpont Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kendilónai-patak mentén, Déstől 41 kilométerre nyugat–délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keresztúr név a Szent Keresztre vonatkozik. Először 1320-ban Kereztur, majd 1332-ben de Sancta Cruce említették. Előtagját a Récsei családról kapta – Reczie Kerezthwr (1587), Recse-Keresztur (1750). Ez a románban, részben talán a rece ('hideg') szó hatására megmaradt, a magyarban azonban népetimológia hatására elváltozott – Recze-Keresztur (1681), Récze Keresztur (1760–62).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zsombor nembeli Lőrinc fiai 1332-ben átadták sógoruknak, Récsei Lőrincnek. Az ő utódai, akik később a Keresztúri nevet vették fel, bírták a 16. századig. A középkorban magyar lakosságú falu volt. A 16. század végén unitárius anyaegyház, amely 1638 körül református hitre tért. Valószínűleg az 1660-as években pusztult el, ezután Daczó György és felesége, Kun Sára telepítették újra román zsellérekkel. Református egyháza 1681-től Páncélcseh leányegyháza, temploma 1706 körül elpusztult. Nagyobb birtokosai 1801-ben gr. Nemes György és Thalinger Frigyes. Florian Micaș tábora a helyi lakosok közreműködésével 1848-ban feldúlta Farkas János két udvarházát. 108 füstje közül 1866-ban 50 volt nemesi (főleg egytelkes román nemesek). Az addig Doboka vármegyéhez tartozó falut 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 669 lakosából 586 román, 61 magyar, 19 zsidó és 3 roma; 586 görög katolikus, 58 református és 6 római katolikus volt.

2002-ben 660-an lakták, közülük 574 volt román, 79 roma és 6 magyar nemzetiségű; 605 ortodox, 32 pünkösdista, 9 görög katolikus és 7 református vallású.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Kardos Albert irodalomtörténész (1861–1945).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]