Nagyiklód
| Nagyiklód (Iclod) | |
 |
|
| A nagyiklódi görög katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Beosztott falvak | Dengeleg, Kisiklód, Ormány és Szamosjenő |
| Polgármester | Emil Ioan Pîrțoc (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Népesség | |
| Népesség | 1844 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 4420 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 25 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 270 m |
| Terület | 67,93 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyiklód
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 59′ 10,32″, k. h. 23° 48′ 30,24″ | |
| Nagyiklód weboldala | |
Nagyiklód (románul Iclod) község Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Déstől 22 km-re délnyugatra, az E576-os országút mentén, a Kis-Szamos bal partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Első írásos említése 1320-ból, mint Iuklud maradt fenn. 1350-ben Yklod, 1678-ban Nagy-Iklód néven említették.
A 15. és részben a 16. században az Iklódi család birtoka volt. Innen származott a Tholdalagi család, az egykor közte és Girolt között feküdt Iklódszentiványból pedig a Szentiványi család. 1500 után beléolvadt Keresztes falu.
Mivel hadiúton feküdt, az átvonuló seregek többször kifosztották és elpusztították – 1514-ben a keresztesek, 1601 és 1603 között Basta katonái, 1657 és 1663 között a tatárok, 1703-ban a labancok. 1690. december 13-án a kolozsvári német őrség közte és Bonchida között ütközött meg a török–tatár táborral.
A 16. század végén népes, unitárius vallású falu volt, a Tholdalagiak és a Toroczkaiak pártfogása alatt. A 17. században a Bánffy és a Torma családnak kastélya volt itt. 1634-ben nemcsak jobbágy-, de darabontcsaládok is lakták. A század második harmadában előbb a magyarságon belül a reformátusok, majd a falu lakosságában a románok jutottak többségbe. Utolsó unitárius lelkészét 1655-ből említették. Templomuk fölé később az Esterházyak építettek úrilakot, majd 1806-ban gazdasági épületté alakították át.
1680-ban papja, Luca (Lukács) festette a mikolai csodatévő Mária-ikont.
Többször tartotta benne gyűléseit Doboka vármegye. 1750-ben zsidók költöztek be, akik a 19. század folyamán főként bortermeléssel, pálinkafőzéssel, bor- és pálinkakereskedelemmel foglalkoztak. Zsidó lakói egy része az 1850-es években elköltözött. Braun Henrik rabbi 1928-ban egyedülálló, ún. iparos jesivát hozott létre, amelyben a tanítványok kézműves mesterségeket is elsajátíthattak.
1837-től görög katolikus esperesség székhelye volt. 1848 novemberében Urban emberei kirabolták özv. Borbély Jánosné udvarát és főbelőtték Vargáné Weér Franciska gazdatisztjét, Vida Ferenc református rektort és a kisiklódi Nagy Ferencet és Máté Istvánt. 1849-ben a szamosújvári vadászok bosszút álltak a lakosságon.
1850-ben vált ki belőle Kisiklód. 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. A 20. század elején szeszgyár működött benne.
1940-ben a magyar állam a határ másik oldaláról menekült magyar családokat telepített le benne, akiknek az ONCSA házakat épített. Református templomot és római katolikus kápolnát is emeltek. Az ideiglenes otthonra talált magyarok 1944-ben elmenekültek.
1991-ben ortodox papja, Gavrilă Pop áttért a görög katolikus vallásra. Ezzel egészen 2004-ig húzódó tulajdoni vita kezdődött a két egyház között.[3]
Lakói a mai napig elismert asztalosok és fafaragók.
Népessége [szerkesztés]
- 1850-ben 939 lakosából 727 volt román, 133 zsidó, 37 cigány és 30 magyar nemzetiségű; 730 görög katolikus, 133 zsidó, 54 református és 22 római katolikus vallású.
- 2002-ben 1844 lakosából 1818 volt román és 25 magyar nemzetiségű; 1610 ortodox, 146 görög katolikus, 61 baptista és 21 református vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Görög katolikus templomát 1791-ben építették, a falakat kőből, tetőszerkezetét fából.
- A főút melletti ortodox templomot a telepítéssel összefüggésben a református egyház számára építették Kós Károly tervei szerint, 1944 előtt. Még az építkezés befejezte előtt eladták az ortodox egyháznak, amely átépítette.[4]
Gazdasága [szerkesztés]
1998-ban tejfeldolgozó üzemet hoztak létre, amely 2008-ban 25 alkalmazottat foglalkoztatott.[5]
Testvértelepülései [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1830-ban Esterházy Kálmán honvéd huszárhadnagy. Nagyszeben ostrománál, 1849 januárjában egyik lábát amputálták.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ informatia.ro
- ↑ Kuszálik Péter: Kós Károly emlékkönyv „...hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten...”
- ↑ www.szabadsag.ro
Források [szerkesztés]
- A község hivatalos website-ja (románul)
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. Online elérés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
