Nagyiklód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyiklód (Iclod)
Iclod.bis veche SV.jpg
A nagyiklódi görög katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Beosztott falvak Dengeleg, Kisiklód, Ormány és Szamosjenő
Polgármester Emil Ioan Pîrțoc (Szociálliberális Unió), 2012
Népesség
Népesség 1847 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 25
Község népessége 4263 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 270 m
Terület 67,93 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyiklód  (Románia)
Nagyiklód
Nagyiklód
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 59′ 10″, k. h. 23° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 10″, k. h. 23° 48′ 30″
Nagyiklód weboldala

Nagyiklód (románul: Iclod) község Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Déstől 22 km-re délnyugatra, az E576-os országút mentén, a Kis-Szamos bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyiklód látképe Kisiklód felől.

Első írásos említése 1320-ból, mint Iuklud maradt fenn. 1350-ben Yklod, 1678-ban Nagy-Iklód néven említették.

A 15. és részben a 16. században az Iklódi család birtoka volt. Innen származott a Tholdalagi család, az egykor közte és Girolt között feküdt Iklódszentiványból pedig a Szentiványi család. 1500 után beléolvadt Keresztes falu.

Mivel hadiúton feküdt, az átvonuló seregek többször kifosztották és elpusztították – 1514-ben a keresztesek, 1601 és 1603 között Basta katonái, 1657 és 1663 között a tatárok, 1703-ban a labancok. 1690. december 13-án a kolozsvári német őrség közte és Bonchida között ütközött meg a török–tatár táborral.

A 16. század végén népes, unitárius vallású falu volt, a Tholdalagiak és a Toroczkaiak pártfogása alatt. A 17. században a Bánffy és a Torma családnak kastélya volt itt. 1634-ben nemcsak jobbágy-, de darabontcsaládok is lakták. A század második harmadában előbb a magyarságon belül a reformátusok, majd a falu lakosságában a románok jutottak többségbe. Utolsó unitárius lelkészét 1655-ből említették. Templomuk fölé később az Esterházyak építettek úrilakot, majd 1806-ban gazdasági épületté alakították át.

1680-ban papja, Luca (Lukács) festette a mikolai csodatévő Mária-ikont.

Többször tartotta benne gyűléseit Doboka vármegye. 1750-ben zsidók költöztek be, akik a 19. század folyamán főként bortermeléssel, pálinkafőzéssel, bor- és pálinkakereskedelemmel foglalkoztak. Zsidó lakói egy része az 1850-es években elköltözött. Braun Henrik rabbi 1928-ban egyedülálló, ún. iparos jesivát hozott létre, amelyben a tanítványok kézműves mesterségeket is elsajátíthattak.

1837-től görög katolikus esperesség székhelye volt. 1848 novemberében Urban emberei kirabolták özv. Borbély Jánosné udvarát és főbelőtték Vargáné Weér Franciska gazdatisztjét, Vida Ferenc református rektort és a kisiklódi Nagy Ferencet és Máté Istvánt. 1849-ben a szamosújvári vadászok bosszút álltak a lakosságon.

1850-ben vált ki belőle Kisiklód. 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. A 20. század elején szeszgyár működött benne.

1940-ben a magyar állam a határ másik oldaláról menekült magyar családokat telepített le benne, akiknek az ONCSA házakat épített. Református templomot és római katolikus kápolnát is emeltek. Az ideiglenes otthonra talált magyarok 1944-ben elmenekültek.

1991-ben ortodox papja, Gavrilă Pop áttért a görög katolikus vallásra. Ezzel egészen 2004-ig húzódó tulajdoni vita kezdődött a két egyház között.[3]

Lakói a mai napig elismert asztalosok és fafaragók.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 939 lakosából 727 volt román, 133 zsidó, 37 cigány és 30 magyar nemzetiségű; 730 görög katolikus, 133 zsidó, 54 református és 22 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1844 lakosából 1818 volt román és 25 magyar nemzetiségű; 1610 ortodox, 146 görög katolikus, 61 baptista és 21 református vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ortodox templom.
  • Görög katolikus templomát 1791-ben építették, a falakat kőből, tetőszerkezetét fából.
  • A főút melletti ortodox templomot a telepítéssel összefüggésben a református egyház számára építették Kós Károly tervei szerint, 1944 előtt. Még az építkezés befejezte előtt eladták az ortodox egyháznak, amely átépítette.[4]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban tejfeldolgozó üzemet hoztak létre, amely 2008-ban 25 alkalmazottat foglalkoztatott.[5]

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]