Tápiószele
Tápiószele | |||
Tápiószele városháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Kistérség | Nagykátai | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Kovács Ferenc (Tápiószeléért Társaskör)[1] | ||
Irányítószám | 2766 | ||
Körzethívószám | 53 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 5928 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 166,72 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 36,99 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″ | |||
Tápiószele weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápiószele témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tápiószele város Pest megyében, a Nagykátai kistérségben.
Fekvése
Ceglédtől észak-északkeletre, Nagykátától délkeletre, a 311-es főút mellett található.
Története
Legkorábbi leletek az újkőkorból (Kr. e. 4500-4000) származnak. Régészeti kutatások igazolják, hogy a falu a kora Árpád-korban is lakott volt, a tatárjárás idején elpusztult, majd a 13. század végén újra benépesült. Neve az Árpád-kori Zele (levegőmozgás) névszó származékának tekinthető. A Tápió előtaggal bővült forma csak a 18. század elején tűnik fel. Első írásos forrás a Váradi Regestrum 1219-ben említi Scela (villa) néven, kisebb birtokosok tulajdonaként. 1546-tól a török hódoltság területéhez tartozott. A török, a magyar, a német katonai erők fosztogatásai romlásba döntötték.
Az 1690-ben készült összeírásban a puszták között szerepelt. Szelét 1723-ban kezdték újratelepíteni birtokosai a Mocsáry és Batik családok. Megemlítik, hogy a helység alatt nagy és mély tavakat formál a Tápió. Marháikat, a gyapjút és gabonáikat Pesten adják el. Van postája, vendégfogadója és serháza. 1789-ben 35 földesúr birtokolta. A kis- és középnemesi birtoklás építészeti emlékanyagaként néhány szép kúriát találhatunk községünkben. Botanikailag is érdekes park közepén áll az a klasszicizáló kisnemesi kúria, amely a Blaskovich család gyűjteményének ad otthont.
1849-ben a turai csatába menvén megfordult itt Perczel Mór, Wysoczki, Dessewffy, Mészáros Lázár és Dembinszky Henrik is. Az első világháborúba 1510 fő vonult be katonának, 207 fő nem tért haza. A második világháborúban 138 tápiószelei halt hősi halált, emlékműveiknél zajlanak a községi ünnepségek.
A környék munkaerőpiacán jelentős tényező a Kohászati Gyárépítő Vállalat, majd Ganz Ansaldo, később Ganz Transelektro néven működő gyár. 2009 október 15. óta az indiai tulajdonú CG Electric Systems Hungary Zrt, ahol nagy teljesítményű transzformátorokat, villamos forgógépeket, nagyfeszültségű hálózati kapcsolókészülékeket állítanak elő.
2009. július 1-je óta város.
Látnivalók
- Blaskovich Múzeum
- Makovecz Imre által tervezett Művelődési ház és Általános iskola (Farmosi út)
- Nyaranta hagyományosan különféle rendezvényeknek (motoros-találkozó, országos nyugdíjas-találkozó, koncertek) ad helyet a Népkert, amelyekre az ország minden részéből érkeznek vendégek.
- Attila Park : Tápió-menti idegenforgalmi kulturális központ rendezvényekkel és szállodai szolgáltatással.
A kúria
A tápiószelei Blaskovich Múzeum (valójában Közgyűjtemény) az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. A berendezés, a műkincsek és a személyes tárgyak által megelevenedik a húszas-harmincas-negyvenes évek vidéki köznemesi életformája. Blaskovich János és György műgyűjtő, régész, irodalmár tevékenységet folytattak és szenvedélyes vadász hírében álltak (ezt azonban csak a természet közelsége és a nemes vadak szeretete inspirálta, nem az "úri divat"). A család tápiószentmártoni birtokán lótenyésztés folyt, innen származik Kincsem, a legyőzhetetlen versenyló.
A szelei kúriában a helybéli emberek dolgoztak, ők művelték a 200 hektárnyi birtokot is a falu körüli területeken. A konyhalány, szobalány és szakácsnő a kúria erre elkülönített részében laktak. A falu lakóival a fivérek hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak, mindketten köztiszteletnek örvendtek. Legfőbb érdemük a kúria megóvása mellett a szelei közművelődésben vállalt vezető szerepük.
Híres szeleiek
- Börtsök Samu festőművész.
- Rákóczy János (honvéd őrnagy, Kossuth titkára)
- Danielis János (a feldunai hadsereg 1848-as főhadbiztosa)
- Flór Ferenc (a szabadságharc tábori orvosa, később a Rókus Kórház igazgatója)
- Simonffy Kálmán dalszerző (Petőfi, Arany, Vörösmarty verseinek megzenésítője)
- Dubraviczky Simon (Pest megye első alispánja)
- Kankriny Emília (Petőfi Sándor szerelme - itt is nyugszik)
- Bodrogi József (országos ifjúsági asztalitenisz bajnok)
- Viczián István politikus, államtitkár, országgyűlési képviselő
- Benkó Imre irodalomtörténész
Képgaléria
Jegyzetek
- ↑ Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)