Közönséges falgyom
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Parietaria officinalis L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges falgyom témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges falgyom témájú médiaállományokat és Közönséges falgyom témájú kategóriát. |
A közömséges falgyom (Parietaria officinalis), avagy falifű, romfű a rózsavirágúak (Rosales) rend csalánvirágúak (Urticanae) alrendjébe, ezen belül a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó faj. Magyarországon őshonos.
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]Fő elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Az Ibériai-félszigetről, Nagy-Britanniából és a Dániától északra eső területeken hiányzik. Köves, sziklás helyeken, romokon, üde gyomtársulásokban, szurdokerdőkben fordul elő.
Megjelenése, jellemzői
[szerkesztés]
Egyenes 40-60(-100) centiméter hosszú szárú évelő, levelei lándzsa alakúak, 10 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, ép szélűek, áttetszőek, illetve pöttyökkel díszítettek. Jelentéktelen virágai apró bogernyőkbe tömörülnek a levelek tövében, négy tagúak, zöld színűek. Júniustól szeptemberig virágzik.
Hatóanyagai
[szerkesztés]Drogja a virágos hajtás (Parietariae herba) cseranyagot, keserűanyagot gyantát és glikozidát tartalmaz.
Gyógyhatása
[szerkesztés]A mai gyógyászatban nincs nagy jelentősége, elvétve található meg teakeverékekben. Vizelethajtónak és sebkezelésnél használják. Teáját vese- és hólyagbántalmaknál alkalmazzák. Régen vese- és epekő megelőzésére, reumás panaszokra, köhögéscsillapításra, de még súrolószerként is alkalmazták.
Források
[szerkesztés]- Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
