Ugrás a tartalomhoz

Közönséges falgyom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Parietaria officinalis szócikkből átirányítva)
Közönséges falgyom
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Csalánfélék (Urticaceae)
Nemzetség: Falgyom (Parietaria)
Faj: P. officinalis
Tudományos név
Parietaria officinalis
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges falgyom témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges falgyom témájú médiaállományokat és Közönséges falgyom témájú kategóriát.

A közömséges falgyom (Parietaria officinalis), avagy falifű, romfű a rózsavirágúak (Rosales) rend csalánvirágúak (Urticanae) alrendjébe, ezen belül a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó faj. Magyarországon őshonos.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

Fő elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Az Ibériai-félszigetről, Nagy-Britanniából és a Dániától északra eső területeken hiányzik. Köves, sziklás helyeken, romokon, üde gyomtársulásokban, szurdokerdőkben fordul elő.

Megjelenése, jellemzői

[szerkesztés]
Virágai néhány milliméter átmérőjűek

Egyenes 40-60(-100) centiméter hosszú szárú évelő, levelei lándzsa alakúak, 10 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, ép szélűek, áttetszőek, illetve pöttyökkel díszítettek. Jelentéktelen virágai apró bogernyőkbe tömörülnek a levelek tövében, négy tagúak, zöld színűek. Júniustól szeptemberig virágzik.

Hatóanyagai

[szerkesztés]

Drogja a virágos hajtás (Parietariae herba) cseranyagot, keserűanyagot gyantát és glikozidát tartalmaz.

Gyógyhatása

[szerkesztés]

A mai gyógyászatban nincs nagy jelentősége, elvétve található meg teakeverékekben. Vizelethajtónak és sebkezelésnél használják. Teáját vese- és hólyagbántalmaknál alkalmazzák. Régen vese- és epekő megelőzésére, reumás panaszokra, köhögéscsillapításra, de még súrolószerként is alkalmazták.

Források

[szerkesztés]
  • Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3  
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.