Nagykeresztúr
| Nagykeresztúr | |||
 | |||
| A falu látképe a kiskeresztúri út felől. | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Vármegye | Nógrád | ||
| Járás | Salgótarjáni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Géczi Antal (független)[1] | ||
| Irányítószám | 3129 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 230 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 30,61 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 8,2 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 02′ 19″, k. h. 19° 43′ 20″48.038680°N 19.722110°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 19″, k. h. 19° 43′ 20″48.038680°N 19.722110°E | |||
 Nagykeresztúr
Pozíció Nógrád vármegye térképén
| |||
| Nagykeresztúr weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykeresztúr témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nagykeresztúr község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.
Fekvése
Salgótarjántól 10 kilométerre fekszik a Cserhát keleti szélén, a 21 135-ös számú út mentén.
Története
A falu neve a 20. század elején Kétkeresztúr néven volt ismert. Kiskeresztúr és Nagykeresztúr egyesüléséből alakult ki és ekkor 44 házban 300 magyar és tótajkú lakosa volt. Ekkor Alsó- és Felső-Veselény, Csevicze-, Kiskeresztúr-, Lápos- és Rózsás puszták is hozzá tartoztak.
Keresztúr, Nagykeresztúr nevét először 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék említette, tehát már akkor egyházas hely volt. Később valószuínűleg Lucfalvához tartozó puszta lehetett. A lucini birtokokat még 1382-ben Tari László nyerte adományul Erzsébet királynétól. 1454-ben, midőn Tari Lőrinc unokája, György, a Pásztohi családdal kölcsönösen örökösödési szerződésre lépett, még a Tariak birtokában találjuk. A fellelt dokumentumok szerint a mai Kiskeresztúr és Nagykeresztúr helyén a középkorban Keresztúr község volt. Később valószínűleg, mint Lucfalvához tartozó egyik puszta található.
1465-ben Tari György, Guthi Országh Mihály nádornak zálogosította el, majd 1472-ben Tari György halála után végleg az Országh és a Nánai Kompolthi család birtokába jutott. 1548-ban Lipthay János, Wesselényi Miklós, Wesselényi Márton és Géczy László birtoka volt. A későbbi összeírásokból azonban hiányzik.
A 19. század elején Gencsy Károly, Madarassy Miksa, Pongrácz Arnold és Stefanidesz Benjamin birtoka volt, később mellettük a Fáy, Máriássy és a báró Deniske családok, a 20. század elejétől pedig Szakall Mihály és neje Thassy Olga volt a nagyobb birtokosa nagyobb birtoka és kastélya. A 20. század elején a községhez tartoztak: Alsó- és Felső-Veselény, Csevicze-, Kiskeresztúr-, Lápos- és Rózsás puszták is.
Nagykeresztúr 1999. május 9-i, más források szerint május 1-jei hatállyal vált önállóvá, elszakadva Lucfalva községtől. Közigazgatási jogállása az önállósodástól fogva község, ugyanazon időponttól kezdve anyakönyvezési jogosultsággal is bír. Igazgatását 1999. július 1-jétől Márkháza, Kisbárkány és Nagykeresztúr községek körjegyzősége végzi.[3]
Közélete
Polgármesterei
- 1999–2002: Tuza István (független)[4][5][6]
- 2002–2006: Tuza István (független)[7]
- 2006–2010: Ifj. Tuza István (független)[8]
- 2010–2014: Géczi Antal (független)[9]
- 2014–2019: Géczi Antal (független)[10]
- 2019-től: Géczi Antal (független)[1]
A frissen önállóvá vált település első, időközi helyi önkormányzati választását 1999. május 9-én tartották meg.[4]
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 247 | 245 | 249 | 230 | 255 | 243 | 230 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 6%-a cigány, 2%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 18,1% cigánynak, 3,5% szlováknak mondta magát (5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,4%, református 0,8%, evangélikus 14,7%, felekezeten kívüli 6,2% (15,1% nem nyilatkozott).[12]
Nevezetességei
Források
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
Jegyzetek
- ↑ a b Nagykeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ NAGYKERESZTÚR (Lucfalva településből vált ki) (magyar nyelven) (html). Arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ a b Nagykeresztúr települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. május 9. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
- ↑ A hivatkozott forrás címében tévesen szerepel a képviselő-választás említése, valójában polgármester-választásról volt szó.
- ↑ Az 1999. május 9-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. május 9. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
- ↑ Nagykeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagykeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagykeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Nagykeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Nagykeresztúr Helységnévtár
Külső hivatkozások
A Salgótarjáni járás települései | ||
|---|---|---|
Salgótarján Bárna · Cered · Egyházasgerge · Etes · Ipolytarnóc · Karancsalja · Karancsberény · Karancskeszi · Karancslapujtő · Karancsság · Kazár · Kisbárkány · Kishartyán · Litke · Lucfalva · Márkháza · Mátraszele · Mihálygerge · Nagybárkány · Nagykeresztúr · Rákóczibánya · Ságújfalu · Sámsonháza · Somoskőújfalu · Sóshartyán · Szilaspogony · Vizslás · Zabar |  | |
