Bajánsenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Őrbajánháza szócikkből átirányítva)
Bajánsenye
Református templom a Rákóczi F. u. felől
Református templom a Rákóczi F. u. felől
Bajánsenye címere
Bajánsenye címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeVas
JárásKörmendi
Jogállásközség
PolgármesterGyörke Gyula Tibor (független)[1]
Irányítószám9944
Körzethívószám94
Népesség
Teljes népesség478 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség22,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület21,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 06″, k. h. 16° 23′ 03″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 06″, k. h. 16° 23′ 03″
Bajánsenye (Vas vármegye)
Bajánsenye
Bajánsenye
Pozíció Vas vármegye térképén
Bajánsenye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajánsenye témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bajánsenye község Vas vármegyében, a Körmendi járásban, a szlovén határ mentén.

Címere[szerkesztés]

A címer az összevont kis falvak eredeti címereinek motívumait tartalmazza a mezőgazdasági motívumok (búzakalász, szőlőfürt) nélkül. A Nap, a Hold és a csillagok megjelenítése hasonlít az Erdély címerében szereplő ábrázolásukra – ez az egyik oka annak, hogy az őrségiek székely eredetűnek tartják magukat. Az eredetileg Senyeháza címerében szerepelt őrdarut a címertanban az őrködés jelképének tekintik. (Szinetár et al.)

Társadalomföldrajzi helyzete[szerkesztés]

Bajánsenye az Őrségi Nemzeti Parkban, az Őrség peremén, a Kerka völgyében, Vas vármegye délnyugati sarkában fekszik Őriszentpétertől 7, a megyeszékhely Szombathelytől 63, Körmendtől és Szentgotthárdtól egyaránt mintegy 30 kilométerre. A tájegység második legjelentősebb települése, gazdasági és kulturális központ.

Lenti felől a 7416-os út vezet a faluba, melynek nyugati szélén határátkelőhely van Szlovéniába. Észak-déli irányban a 7451-es út halad át rajta, ez köti össze a térséget a 8-as főúttal.

Vonattal elérhető a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon. 2000-ben épült meg az V. számú páneurópai vasúti közlekedési folyosó részeként a szlovén–magyar nemzetközi vasútvonal, amelynek első magyarországi megállója Bajánsenye megállóhely (régebbi nevén Dávidháza-Kotormány).

Infrastruktúrája jó: telefon, földgáz, vezetékes víz és csatorna az egész faluban van.

Szomszédos települések: Őriszentpéter, Kercaszomor, Kerkáskápolna és Magyarföld, valamint a határ túloldalán Őrihodos.

Természetföldrajzi helyzete[szerkesztés]

A Kerka völgyét délnyugatról a patakról elnevezett Kerka-menti dombság szelíd lejtői határolják. A dombok az Ős-Mura egykori hordalékkúpjának részei: a valaha egységes kavicsfelszínt a fiatal völgyek feldarabolták. A völgyek közötti részeket a kavicstakaró megóvta az erőteljesebb lepusztulástól, így azokon a részeken lapos hátak, úgynevezett „pannon rögök” alakultak ki. Ezek legnagyobbika, a Haricsa-hegy közigazgatásilag már Kercaszomorhoz tartozik.

Természeti viszonyok[szerkesztés]

Éghajlata alapvetően szubalpin, de némi mediterrán hatás is érvényesül benne. Az évi átlagos csapadék több mint 800 mm, és ennek legnagyobb része a tenyészidőszakban hull: a legtöbb júliusban, a legkevesebb januárban. A globális felmelegedés következtében tartós hótakaró már csak ritkán alakul ki; a fő téli csapadék a zúzmara. A napi hőingás nyáron igen jelentős; általánosan jellemző a hajnali köd.

A leggyakoribb talajtípusok (mind a mészmentes, savanyú talajok közé tartoznak):

A Kerka medrét a szabályozás óta keveset bolygatták, így a patakpart élővilága többé-kevésbé regenerálódott. Az agyagos talaj miatt a hirtelen csapadék gyorsan lefut: a patak vízjárása egyenetlen.

A völgy legjellemzőbb, természetközeli növénytársulásai:

  • mészkerülő láprétek,
  • mocsárrétek.

Története[szerkesztés]

Az eredeti 18 történelmi őrségi település közül 4:

  • Őrbajánháza,
  • Senyeháza,
  • Dávidháza és
  • Kotormány összevonásával jött létre,[3] fokozatosan:
  • Kotormányt 1939-ben csatolták Dávidházához;
  • Ugyancsak 1939-ben Őrbajánháza és Senyeháza Bajánsenye néven egyesült;
  • Bajánsenyéhez 1950-ben csatolták Dávidházát (és a vele korábban összevont Kotormányt).

Kotormány[szerkesztés]

Kotormány Bajánsenye legrégibb falurésze. Korábbi neve Könyeháza, tehát a Könye család lakhelye volt – ez a honfoglalás kori személynév török eredetű.

Az első fennmaradt írásos emlék 1549-ből említi a falut.

Az 1852-es Schematismus szerint Kotormány felekezeti megoszlása a következő volt: 95 evangélikus, 55 református, 3 katolikus.[4]

Közigazgatásilag az idők folyamán több járáshoz is tartozott: előbb a tótsági, majd az őrségi, a körmendi, végül az őriszentpéteri járáshoz. 1939-ig kisközség volt, ekkor beolvadt Dávidházába.

„1896-ban az alábbiakkal jellemezték: Kotormány ősnemes őrségi község a Kerka patak mellett. Van 28 háza és 140 lakosa. Vallásuk evangélium szerint reformált és ágostai hitvallású reformált evangélikus egyház. Postája Senyeháza, távírója Csákány. Lakosainak nagy része a takács mesterséget gyakorolja. Földesurai a Batthyány grófok”. (Szinetár et al.)

1906-ban épített vasútállomása 1939-ben a Dávidháza-Kotormány, majd 1950-ben a Bajánsenye nevet kapta.[5]

Dávidháza[szerkesztés]

Egy 1428-ból fennmaradt írásos emlék magyarok által lakott jobbágyfalut említ Senyeházától Ny-ra, melynek földesura Batthyány Ferenc.

1932-ben 201 lakosa volt; többségük a rossz földek miatt szegénysorsú törpebirtokos. Iparosként asztalos, kovács, cipész, molnár, bor- és szeszkereskedő élt a faluban. Két embernek volt cséplőgépe.

1939-ben magába olvasztotta Kotormányt. A Muravidék visszacsatolása (1941. április 11.) felélénkítette mind a vasúti, mind a közúti forgalmat. 1944-ben népiskola nyílt a településen.[5]

Senyeháza[szerkesztés]

A Kerka mellett épült falut 1428-ban említi először fennmaradt okirat. A jobbágytelepülés lakosai mezőgazdálkodással foglalkoztak. 1853-ban az addigi faépület helyett téglából építettek iskolát. Nemesnépi Zakál György leírása szerint két szerből (Alsószer, Felsőszer) állt.

A 20. század elején a vasútépítés után iparosodni kezdett:

  • malmot és gőzüzemű fafűrésztelepet építettek,
  • 1906-ban takarékpénztárat nyitottak,
  • bővült a kisipar és a kiskereskedelem.

Mindezek eredményeként 1908-ban már 471 magyar lakosa volt.

1911-ben a két tanerős programban fejlesztették az iskolát.

A települést 1932-ben ősrégi nemesi községként említették sok iparossal és kereskedővel. 1939-ben Bajánsenye néven egyesült Őrbajánházával.

Őrbajánháza[szerkesztés]

Már 1428-ban említik fennmaradt okiratban. Neve 1907-ig Bajánháza, azután Őrbajánháza. 1939-ben Bajánsenye néven egyesült Senyeházával.[5]

Bajánsenye[szerkesztés]

1950-ben nyerte el mai kiterjedését, amikor magába olvasztotta Dávidházát és a vele 1939-ben egyesült Kotormányt. 1954-ben villamosították a falut. 1955 az iskola felszerelésének éve. 1956-ban a hóolvadás után a Kerka kilépett medréből és közel 30 házat elárasztott. 1962-ben állatorvosi lakás létesült a településen. 2 évvel ezután kialakították a Kerka új mederrészét.

Bajánsenye 1966-tól közös tanácsi székhelye Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa és Kercaszomor községeknek.[5] Új posta és tanácsháza is épült a faluban. 1969-ben a Szentgotthárdi járás megszűnt, illetve beolvadt a Körmendi járásba, így Bajánsenyének és társközségeinek járási beosztása is megváltozott. Az 1975-ös év fontos eseménye a nemzetközi határátkelőhely megnyitása. 1990-ben a MOL Rt. megkezdte a földgáz feltárását, eredménnyel. 1999. április 30-án letették a vasútállomás alapkövét a régi-új helyére a Bajánsenye–Zalalövő vasútvonalon.[5]

A népszámlálási adatok tanúsága szerint Bajánsenye népesedési csúcsa 1910-ben volt (1157 fő), ezután lassú csökkenés kezdődött, ami 1949-ben megállt, ekkor érte el második csúcsát (1140 fő) a népesség száma, azóta azonban ismét folyamatosan és erősen csökken. A 2001-es népszámlálás már csak 545 főt talált itt.[6] A folyamat magyarázata az ország erőteljes urbanizációjában rejlik, a falusi népesség jelentős részét a városok szívták fel.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Máté Sándor (független)[7]
  • 1994-1998: Dr. Avas Árpád (független)[8]
  • 1998-2002: Györke Gyula (független)[9]
  • 2002-2006: Györke Gyula (független)[10]
  • 2006-2010: Györke Gyula (független)[11]
  • 2010-2014: Györke Gyula (független)[12]
  • 2014-2019: Györke Gyula Tibor (független)[13]
  • 2019-től: Györke Gyula Tibor (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
493
489
487
480
492
478
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 1% németnek, 0,4% szlovénnek mondta magát (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 30,8%, református 47,7%, evangélikus 6,2%, felekezet nélküli 2% (10,9% nem nyilatkozott).[14]

Nevezetességek[szerkesztés]

A Millenniumi Emlékpark
  • Őrségi Nemzeti Park
  • Református templom
    • Kossuth-fa Senyeházán a református templom kertjében. Az emlékfát Kossuth halála után ültették, és a hársfacsemete törzsébe belemetszették Kossuth Lajos nevét – a felirat azóta hatalmas betűkké tágult. A helybéliek minden márciusban körülállják, és koszorút helyeznek el tövében.
  • Katolikus templom
  • Lakóház és istálló, népi építészeti emlék, műemlék, 19. sz..[15]
  • Robinson-horgásztó, a régi téglagyár bányagödréből alakították ki.
  • Horgásztó, nagyobb kiterjedésű tó, mely a Kerka duzzasztása révén született meg, idegenforgalmi hasznosítás alatt áll.
  • Szent István-szobor[16] – A bronz mellszobor a körbejárást biztosító kúp-henger szerkesztményű, néhol síkokkal megcsonkolt, márvány talapzaton áll. A Kárpátalján, Ungváron élő Kopriva Attila a közismert ikonográfiai példatárból merített: a koronás, szakállas, leomló fürtű, szigorú tekintetű uralkodót jelenítette meg. Koronája formahű. A művész az alakot egyetlen éjszaka alatt formálta agyagba. A fej szenvedélyesebb, feszültségtől vibráló elevenségét a köpennyel fedett váll nyugalmasabb domborulata egyenlíti ki. A szimmetriát a szobrász a harcot és hitet egyesítő lándzsa-kereszt kombinációból kialakított, a kerek posztamensre erősített jellel hangsúlyozza.[17]
  • Millenniumi Emlékpark
  • Kis-hegy – régi présházak
  • Kotormányi-hegy[18]

Szőlőhegyek[szerkesztés]

A falu határában emelkedő dombokat hagyományosan szőlőhegyeknek nevezik annak ellenére, hogy a szőlőművelés sosem játszott komolyabb szerepet a falu gazdasági életében: a családok jóformán csak saját borszükségletükre termeltek, hagyományosan direkt termő fajtákat. A savanyú őrségi borok főleg húsételekhez fogyaszthatók.

A szőlősgazdák a közös szabályozás érdekében hegybírót választottak; ő fogadta fel a termés őrzéséért fizetett hegypásztorokat (szőlőpásztorokat) is. Ő őrizte a hegykönyvet, ő jegyezte be abba a fontosabb eseményeket és teendőket.

Kis-hegy[szerkesztés]

Ez a magaslat a Bajánsenye és Kercaszomor közötti dombvonulat része; területe közigazgatásilag is e két község között oszlik meg. Főleg a dávidházi és a senyeházi családoknak voltak itt szőlőik. Az egykori szőlőhegyek közül ez őrizte meg leginkább eredeti jellegét: a telkek mintegy felén még ma is termesztenek szőlőt.

A Kis-hegy hegykönyve az 1800-as évektől tartalmaz bejegyzéseket. A dombon áthalad a Dél-dunántúli Kéktúra. 2005. augusztus 5-én kopjafát állítottak itt a régi szőlősgazdák emlékére. Májusfát évente állítanak.

Kotormányi hegy[szerkesztés]

Ez a domb a Kis-hegytől nyugatra, Kapornak határában magasodik, és – amint ezt neve is jelzi – a kotormányi családoknak voltak itt szőlőik. A művelt terület ezen a dombon a legkisebb; a legtöbb egykori ültetvényt feladták, és azok helye beerdősült.

Berki-hegy[szerkesztés]

A Bajánsenyétől délre emelkedő dombot hagyományosan a falu legnagyobb szőlőhegyének tekintik annak ellenére, hogy közigazgatásilag nem Bajánsenyéhez, hanem Magyarföldhöz tartozik. Hagyományosan az Őrbajánházán, illetve Senyeházán élő családoknak voltak itt telkei. Napjainkra az egykori ültetvények mintegy 85%-át már felhagyták, és a terület fokozatosan visszaerdősül.

Hagyományos rendezvények[szerkesztés]

  • rönkhúzás (A farsang része; régen csak akkor tartották, ha a faluban az előző évben nem volt lakodalom.)
  • húshagyó kedd (A farsang része februárban. Napközben álarcos, jelmezes maskarák – főleg gyerekek – járják a szereket, és fánkot, csokoládét, esetleg némi aprópénzt kapnak a háziaktól. Este maskarás felnőttek zenés-táncos maskarabálban találkoznak a Határcsárdában. Jönnek a környék falvaiból, Szlovéniából is.)
  • búcsú (Május 2. vasárnapján tartják a falu központjában.)
  • májusfaállítás (a Kis-hegyen)
  • az Őrségi Vásár rendezvényei (június utolsó hétvégéjén)
  • falunap (augusztus 3. hétvégéjén, az őrségi Hétrétország fesztivál idején)
    • Őrségi vigasságok, parasztlakodalom a Kerka mentén – 2007 augusztusa óta rendezik meg évente. A három napos mulatság a Kis-hegyen kezdődik legénybúcsúval; a többi rendezvényt pedig a faluban tartják.
  • szüreti felvonulás (október első szombatján)
  • jótékonysági vásár és bál (december második szombatján)

Testvértelepülés[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • A község szülöttje Nemesnépi Zakál György, aki mint az Őrség őrnagya, első tudományos leírója, a senyeházi református egyház és iskola szervezője és építője vált ismertté. Műve az „Eőrséghnek Leírása”, melyet a Magyar Tudományos Akadémia őriz.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Bajánsenye története a KSH online helységnévtárában[halott link]
  4. Schematismus ..., Sabariae, 1852. 82. p.
  5. a b c d e [Bajánsenye Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2000.]
  6. Vas megye népességének alakulása településenként és népszámlálásonként, 1870-2001 (KSH)
  7. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 30.)
  9. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  10. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  11. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  12. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  13. Bajánsenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  14. Bajánsenye Helységnévtár
  15. A műemlék nyilvántartási lapja
  16. István, a szobor: másfél száz változat[halott link] - HVG
  17. Salamon Nándor: Új Szent István-szobrok Nyugat-Pannóniában[halott link]
  18. http://eorsegh.blogspot.com/2010/04/1833-ban-epult-pince-kotormanyi-hegyen.html

Források[szerkesztés]