Munkács
| Munkács (Мукачево) | |||
 | |||
| A munkácsi vár napjainkban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás | Munkácsi járás | ||
| Község | Munkács község (2020. július 17. – ) | ||
| Rang | megyei jogú város[1] | ||
| Alapítás éve | 8. század | ||
| Polgármester | Andrij Viktorovics Baloha[2][3] | ||
| Irányítószám | 89600 | ||
| Körzethívószám | +380 3131 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 85 569 fő (2022. jan. 1.)[4] | ||
| Magyar lakosság | 6900 fő | ||
| Népsűrűség | 2862,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 128 m | ||
| Terület | 27 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 26′ 29″, k. h. 22° 42′ 49″48.441389°N 22.713611°EKoordináták: é. sz. 48° 26′ 29″, k. h. 22° 42′ 49″48.441389°N 22.713611°E | |||
 Munkács
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
| Munkács weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Munkács témájú médiaállományokat. | |||
Munkács (ukránul Мукачево [Mukacsevo] (hivatalosan) vagy Мукачеве [Mukacseve] vagy Мукачів [Mukacsiv], ruszinul Мукачово [Mukacsovo], oroszul: Мукачево [Mukacsevo], szlovákul: Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, lengyelül: Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci, jiddis: מונקאטש Minkács) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján. Lakossága 2015-ben 86 257 fő volt. Klastromalja, Munkácsváralja, Oroszvég, Őrhegyalja, Várkulcsa és Várpalánka tartozik hozzá.
Földrajz
[szerkesztés]Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik. A város határában ömlik a Latorcába a Viznice.
Történelem
[szerkesztés]Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.
| Időszak | Ország |
|---|---|
| 1026 - 1699 | Magyar Királyság |
| 1699 – 1867 | Habsburg Birodalom |
| 1867 – 1918 | Osztrák–Magyar Monarchia |
| 1918 – 1938 | Csehszlovákia |
| 1938 – 1944 | Magyar Királyság |
| 1944 – 1991 | Szovjetunió |
| 1991-től | Ukrajna |
Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták.
Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik. 1138-ban Muncas néven említik először. 1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla német hospeseket (vendégtelepeseket) telepített le.
Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben ruténok foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette.
A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.
A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanság miatt keletkezett tűzvész martaléka lett. 1848. április 22-én (Podhering, Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek 1918-ban leromboltak.
A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 1939. január 6-án cseh támadás érte Oroszvég felől, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek.[5][6][7] A szovjet csapatok 1944. október 24-én foglalták el.
A második világháború után
[szerkesztés]1919-ben, miután az amerikaiak és ruszinok megállapodtak Tomáš Masarykkal Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról, a terület egészét csehszlovák csapatok szállták meg. 1920. június 4-én Munkács hivatalosan Csehszlovákia része lett a trianoni békeszerződéssel. 1938 novemberében az egykori Magyar Királyság területének egy darabját az első bécsi döntés részeként Magyarország visszacsatolta. Az új hatóságok késedelem nélkül elrendelték az összes magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó kiutasítását. Ennek következtében az immár magyar ellenőrzés alatt álló Kárpátalján régóta élő lengyel és orosz zsidókat, valamint Munkácsról is, továbbá az állampolgárságukat igazolni nem tudó őshonos zsidókat deportálták az ukrán határon túlra, ahol átadták őket a Friedrich Jeckeln vezette német Einsatzgruppe kommandónak. 1941. augusztus 27-én és 28-án a németek mindannyiukat meggyilkolták a Kamianets-Podilskyi mészárlásban. 1941-ben Munkács lakosságának még így is jelentős zsidó része volt, mígnem 1944-ben a náci német Eichmann-kommandó az összes zsidót Auschwitzba deportálta. Ők voltak az utolsó európai zsidó közösség, amelyik a holokauszt áldozatául esett.
1944 végén a Vörös Hadsereg megrohamozta Kárpátalját. A területet először az újjáalakult Csehszlovákiának adták, majd a két ország közötti szerződéssel a Szovjetunió része lett, később, 1945-ben. A Szovjetunió megkezdte a magyar lakosság kitelepítésének politikáját. A várost 1945-ben átengedték az Ukrán SZSZK-nak (ma Ukrajna). Munkács 2002 óta a Kárpátalját magában foglaló római katolikus egyházmegye székhelye.
Népessége
[szerkesztés]Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44%) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07%) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43%) izraelita, 4081 fő (23,62%) görögkatolikus, 3526 fő (20,41%) római katolikus, 1771 fő (10,25%) református és 190 fő (1,1%) evangélikus volt.
2001-ben 81 600 lakosából 62 900 (77,1%) ukrán, 7300 (9%) orosz, 6900 (8,5%) magyar és 1100 (1,34%) cigány volt.
Vallás
[szerkesztés]Itt található a Munkácsi római katolikus egyházmegye székhelye; székesegyháza a Tours-i Szent Márton-székesegyház.
Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés]Polgármesterek
[szerkesztés]- 2003–2007 Vaszil Vasziljovics Petyovka
- 2008–2015 Lengyel Zoltán (Egységes Közép)
- 2015– Andrij Viktorovics Baloha (Egységes Közép)
Közlekedés
[szerkesztés]Munkács vasútállomás a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal (mely az 5. páneurópai közlekedési folyosó részét képezi) vasútállomása. Ukrajna számára stratégiai jelentőségű, mivel ez biztosítja a nyugati kapcsolatot, és a kelet–nyugati tranzitszállítások 60%-a is itt bonyolódik.[8] A vonal Bátyú–Munkács közti szakaszát a Magyar Északkeleti Vasút (államosítva 1890-ben) építtette 1872-ben. A Munkács–Volóc–országhatár közti szakaszát a Magyar (Királyi) Államvasutak (MÁV) építtette 1887-ben.
Látnivalók
[szerkesztés]
- A város feletti Várhegyen állnak Munkács várának tekintélyes maradványai.
- A város nevezetessége a 17. századi Rákóczi-kastély a „Fejér-ház”, mely a 18. században kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is.
- Római katolikus temploma 14. századi, melynek hajóját 1904-ben a Műemlékek Országos Bizottsága engedélyével lebontották, hogy helyette új, nagyobb befogadóképességű templomot építsenek. Fennmaradt a régi templom gótikus szentélye.
- Új római katolikus temploma 1904–1905-ben épült, Czigler Győző tervei alapján.
- A fekete-hegyi kolostor elődje egy 11. században I. András feleségével együtt Kijevből jött ortodox szerzetesek által alapított barlangkolostor volt. A mai kolostort 1360-ban alapították, a 15. század végén elpusztult, de 1551-re újjáépült. A templom 1789 és 1804 között, a kolostor 1766 és 1772 között épült ki, ma ortodox apácazárda, ortodox püspöki székhely Kárpátalja leggazdagabb könyvtárával.
- A Szent József-kápolna a 14. századi Szent Márton-templom 15. századból fennmaradt szentélye, mai alakját 1908-ban nyerte el, Sztehló Ottó tervei alapján. 1976-ban restaurálták.
- Református temploma 1795-ben épült, tornya 1814-ben lett kész.
- A Városháza 1899 és 1901 között épült szecessziós stílusban.
Ismert személyek
[szerkesztés]
- Itt született a 17. században Biletzky Ferenc magyar jezsuita rendi tanár
- Itt született 1832-ben Rombauer Gyula Róbert magyar honvéd; ezredes az amerikai polgárháborúban
- Itt született 1833. május 9-én Rombauer E. Roderick magyar honvéd; kapitány az amerikai polgárháborúban
- Itt született 1837-ben Rombauer Roland lovaskapitány az amerikai polgárháborúban
- Itt született 1838. augusztus 20-án Rombauer Rafael Guidó az amerikai polgárháború tüzérőrnagya
- Itt született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály festőművész, a szülőház helyén álló házon emléktábla.
- Itt született 1872. november 15-én Huszár Vilmos (Huszerl Márk) irodalomtörténész, műfordító.
- Itt született Neuber Ede (1882–1946) orvos, bőrgyógyász, higiénikus, az MTA tagja (más források szerint születési helye a közeli Várpalánka).
- Itt született 1883. március 3-án Csortos Gyula színművész.
- Itt született 1895-ben Uray Tivadar színművész.
- Itt született 1895. július 4-én R. Vozáry Aladár kárpátaljai magyar újságíró, lapszerkesztő, nemzetiségi politikus, kormányfőtanácsos, budapesti országgyűlési képviselő († 1959)
- Itt született 1905-ben Mátrai Gyula építész.
- Itt született 1947-ben Stumpf Benedek András († Budapest, 2009)
- Itt született 1960. július 22-én Matl Péter szobrász.
- Itt élt 1855-től haláláig Lehoczky Tivadar régész, történész.
- Itt halt meg 1680. június 14-én Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye.
- Itt nyugszik Siegmeth Károly gépészmérnök, földrajzi író, a hazai természetjárás és barlangkutatás nagy egyénisége († 1912).
- Itt született 1929. szeptember 3-án Ráža Ludvík († Prága 2000. október 4.) cseh filmrendező.
- Itt született 1942-ben Varga István labdarúgó.
- Itt él és alkot Balogh József (1944–) festőművész
- Itt született 1932. december 7-én Szikura József (Йосип Йосипович Сікура) botanikus professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néhai rektora
- Itt született 1974. március 26-án Lucsok Péter Miklós, domonkos szerzetes, a Munkácsi római katolikus egyházmegye segédpüspöke
Testvértelepülések
[szerkesztés]
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Munkács. kmmi.org.ua. [2018. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
- ↑ "Zoltan Lendyel won more than 67 percent of the vote"[halott link]
- ↑ Lezárták Munkácson a Szent Márton-évet. magyarkurir.hu, 2016. november 14. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року. Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Cseh katonák éjszakai orvtámadása Munkács ellen (Magyar Világhíradó, 1939 január)[halott link]
- ↑ 70 éve volt a munkácsi vízkereszti csata; Popovics Béla írása
- ↑ Munkács hős védőinek kitüntetése (Magyar Világhíradó, 1939 március)[halott link]
- ↑ Будівельники перейшли п’ятсот метрову відмітку Бескидського тунелю (ukrán nyelven). Ukrán Vasutak, 2014. szeptember 11. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
- Lehoczky Tivadar 1911: A munkácsi régi oltárkredenczekről. Arch. Ért. XXXI, 261–263.
- Vajda Zsuzsa: Testvérvárosi kapcsolat született Munkáccsal (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
További információk
[szerkesztés]
- Hivatalos honlap Archiválva 2014. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (ukrán)
- [1] Mukachevo.net
- Munkácsi Polgár info – független hírportál
- Munkács anno – fényképek
- Az egykori Munkácsi Dohánygyár
- Fakász Mihály: Sasfészek a Latorca völgyében; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2006 (Clio)
