Kerti sarkantyúka

Kerti sarkantyúka
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta) Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales) Család: Sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae) Nemzetség: Sarkantyúka (Tropaeolum) Faj: T. majus L.

A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel.

Jellemzői

A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény. Peruból hozták Európába a spanyol hódítók. Joggal nevezik "a kertek álomvirágának", mivel gondozást alig igényel, minden évben előbukkan, és magról hamar elszaporodik. Emellett a gyümölcsfák tányérjába vetve távol tartja a vértetveket, és a krumplit, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Az egykori "parasztkertekben" általános volt. A kreppapírhoz hasonló virágok lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek; hagyományosan sárgák vagy narancsszínűek, de egyre több a színváltozat: lehetnek vörösek, lehetnek halványabb tónusúak vagy akár kétszínűek is.

Termesztése

Magját április közepén vetik, és májustól októberig folyton nyílik. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek. Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.

Felhasználása

Nem csak szépségéért termesztik: a növény minden, föld feletti része ehető. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal eszik. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.

Gyógynövény is: főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik. Magjait biokrémbe sajtolják.

Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.

Képek

• 

  Virága közelről

• 

Külső hivatkozások

• Ehető virágok
• A hegyesszirmú sarkantyúvirág
• Sarkantyúvirág (Tropaeolum majus)