Jóféle sáfrány
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Crocus sativus L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Jóféle sáfrány témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Jóféle sáfrány témájú médiaállományokat és Jóféle sáfrány témájú kategóriát. |
A jóféle sáfrány (Crocus sativus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába és a sáfrány (Crocus) nemzetségbe tartozó faj.
Jellemzői
A jóféle sáfrány hagymagumós évelő növény. Szálas lomblevelei rendszerint a virágokkal egy időben jelennek meg. Virágkocsánya jórészt föld alatti, a lepel hosszú és lilás rózsaszín színű. Porzószálai hosszúak. A földben lévő magházból indul ki a vékony, hengeres, három sallangra tagolt, sötét téglavörös bibeszál. Nem tévesztendő össze a sáfrányos szeklice nevű növénnyel!
A fűszerként termesztett változat genetikailag homogén, az emberi nemesítés eredményeként csak ivartalanul szaporítható, ezért minden egyed klón.[1]
A föld alatt található szármódosulatát hagymának szokás nevezni, valójában azonban gumóról van szó, amelynek felszínét az előző évek leszáradt levélmaradványai burkolnak. A gumó belseje fehér színű, jellegzetes illatú, a szármaradványokkal együtt azonban mogyoróbarna.[1]
A növény levelei sötétzöld színűek, hosszúkásak, mellékeresek, kb. 10–15 cm hosszúak. A növény késő nyári ültetését követően ősszel és télen élénk-zöldek, felfele állók, tavasszal kezdik elveszteni tartásukat és élénkzöld színüket, nyárra pedig teljesen leszáradnak, majd leválnak a szárgumóról.[1]
A virágot tartó kocsány 2 cm hosszú, fehér színű. Éghajlatunkon késő ősszel, télen virágzik. Leples virágai kb. 5 cm hosszúak, 6 szirmúak, lila színűek. A szirmok gyakran sötétlilán erezettek. A növény porzói élénksárga színűek, hasznosításuk jelenleg nem ismert. Bibéi aromás, fűszerező és egyéb élettani hatású biológiai anyagokat tartalmaznak. Ez adja a növény világviszonylatban ismert, különleges értékét. A bibék színe sötétvörös, virágonként 3 szál található a növényben, melyek kb. 7 cm hosszúak, tövüknél összenőttek. A bibék kezdetben felállók, majd visszahajlók, végük kicsípett.
A sáfrány virágai meddők, ezért szaporítása hagymájával (szárgumójával) történik.[1]
 |
Felhasználása
A bibéjét fűszerként használják. Grammja drágább az aranyénál.[2]
Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő!
Gyógyhatása
A gyógyászatban ritkán alkalmazzák, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények komponense lehet.
Egy kínai orvos, amikor osztályozta a növényeket, a jóféle sáfrányt „édes ízűnek és száraz jellegűnek” tartotta, amely nyugtató hatása miatt depressziós tünetek kezelésére, a rendszertelen menstruáció esetére, továbbá altesti panaszok gyógyítására ajánlott.
Bibéjéből készült bizonyos gyógykészítmények, mint például a Garrus elixir, és különféle, fogzást segítő szirupok, hagyományosan nyugtató hatásúak. Mindazonáltal ezt a hatást kísérletileg eddig még nem igazolták.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ a b c d Forrás: http://safranymester.hu/2017/03/16/a-safranyrol/
- ↑ Iran's homegrown treasure: the spice that costs more than gold. edition.cnn.com (2015. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2017. október 26.)
Források
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- http://safranymester.hu/2017/03/16/a-safranyrol/
- Crocus sativus L. Plants of the World Online
