Ugrás a tartalomhoz

Jóféle sáfrány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jóféle sáfrány
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Nősziromfélék (Iridaceae)
Alcsalád: Crocoideae
Nemzetség-
csoport
:
Ixieae
Nemzetség: Sáfrány (Crocus)
L.
Fajcsoport: Crocus sect. Crocus
Fajsor: Crocus ser. Crocus
Faj: C. sativus
Tudományos név
Crocus sativus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jóféle sáfrány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jóféle sáfrány témájú médiaállományokat és Jóféle sáfrány témájú kategóriát.

A jóféle sáfrány (Crocus sativus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába és a sáfrány (Crocus) nemzetségbe tartozó faj.

Jellemzői

[szerkesztés]

A jóféle sáfrány hagymagumós évelő növény. Szálas lomblevelei rendszerint a virágokkal egy időben jelennek meg. Virágkocsánya jórészt föld alatti, a lepel hosszú és lilás rózsaszín színű. Porzószálai hosszúak. A földben lévő magházból indul ki a vékony, hengeres, három sallangra tagolt, sötét téglavörös bibeszál. Nem tévesztendő össze a sáfrányos szeklice nevű növénnyel!

A fűszerként termesztett változat genetikailag homogén, az emberi nemesítés eredményeként csak ivartalanul szaporítható, ezért minden egyed klón.[1]

A föld alatt található szármódosulatát hagymának szokás nevezni, valójában azonban gumóról van szó, amelynek felszínét az előző évek leszáradt levélmaradványai burkolnak. A gumó belseje fehér színű, jellegzetes illatú, a szármaradványokkal együtt azonban mogyoróbarna.[1]

A növény levelei sötétzöld színűek, hosszúkásak, mellékeresek, kb. 10–15 cm hosszúak. A növény késő nyári ültetését követően ősszel és télen élénk-zöldek, felfele állók, tavasszal kezdik elveszteni tartásukat és élénkzöld színüket, nyárra pedig teljesen leszáradnak, majd leválnak a szárgumóról.[1]

A virágot tartó kocsány 2 cm hosszú, fehér színű. Éghajlatunkon késő ősszel, télen virágzik. Leples virágai kb. 5 cm hosszúak, 6 szirmúak, lila színűek. A szirmok gyakran sötétlilán erezettek. A növény porzói élénksárga színűek, hasznosításuk jelenleg nem ismert. Bibéi aromás, fűszerező és egyéb élettani hatású biológiai anyagokat tartalmaznak. Ez adja a növény világviszonylatban ismert, különleges értékét. A bibék színe sötétvörös, virágonként 3 szál található a növényben, melyek kb. 7 cm hosszúak, tövüknél összenőttek. A bibék kezdetben felállók, majd visszahajlók, végük kicsípett.

A sáfrány virágai meddők, ezért szaporítása hagymájával (szárgumójával) történik.[1]

Felhasználása

[szerkesztés]
Szárított sáfránybibe (Bécs, Weinviertel, Karmelitermarkt)

A bibéjét fűszerként használják. Grammja drágább az aranyénál.[2]

Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő!

Gyógyhatása

[szerkesztés]

A gyógyászatban ritkán alkalmazzák, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények komponense lehet.

Egy kínai orvos, amikor osztályozta a növényeket, a jóféle sáfrányt „édes ízűnek és száraz jellegűnek” tartotta, amely nyugtató hatása miatt depressziós tünetek kezelésére, a rendszertelen menstruáció esetére, továbbá altesti panaszok gyógyítására ajánlott. Antidepresszáns hatását a modern tudományos kutatások igazolják.[3]

Bibéjéből készült bizonyos gyógykészítmények, mint például a Garrus elixir, és különféle, fogzást segítő szirupok, hagyományosan nyugtató hatásúak. Mindazonáltal ezt a hatást kísérletileg eddig még nem igazolták.

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Forrás: http://safranymester.hu/2017/03/16/a-safranyrol/
  2. Iran's homegrown treasure: the spice that costs more than gold. edition.cnn.com (2015. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2017. október 26.)
  3. Matraszek-Gawron R, Chwil M, Terlecki K, Skoczylas MM. Current Knowledge of the Antidepressant Activity of Chemical Compounds from Crocus sativus L. Pharmaceuticals (Basel). 2022 Dec 30;16(1):58. doi: 10.3390/ph16010058.

Források

[szerkesztés]