Jóféle sáfrány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Jóféle sáfrány
Saffran crocus sativus moist.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Nősziromfélék (Iridaceae)
Nemzetség: Crocus
Faj: C. sativus
Tudományos név
Crocus sativus
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jóféle sáfrány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jóféle sáfrány témájú médiaállományokat és Jóféle sáfrány témájú kategóriát.

A jóféle sáfrány (Crocus sativus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába és a sáfrány (Crocus) nemzetségbe tartozó faj.

Jellemzői[szerkesztés]

A jóféle sáfrány hagymagumós évelő növény. Szálas lomblevelei rendszerint a virágokkal egy időben jelennek meg. Virágkocsánya jórészt föld alatti, a lepel hosszú és lilás rózsaszín színű. Porzószálai hosszúak. A földben lévő magházból indul ki a vékony, hengeres, három sallangra tagolt, sötét téglavörös bibeszál. Nem tévesztendő össze a sáfrányos szeklice nevű növénnyel!

A fűszerként termesztett változat genetikailag homogén, az emberi nemesítés eredményeként csak ivartalanul szaporítható, ezért minden egyed klón.[1]

A föld alatt található szármódosulatát hagymának szokás nevezni, valójában azonban gumóról van szó, amelynek felszínét az előző évek leszáradt levélmaradványai burkolnak. A gumó belseje fehér színű, jellegzetes illatú, a szármaradványokkal együtt azonban mogyoróbarna.[1]

A növény levelei sötétzöld színűek, hosszúkásak, mellékeresek, kb. 10-15 cm hosszúak. A növény későnyári ültetését követően ősszel és télen élénk-zöldek, felfele állók, tavasszal kezdik elveszteni tartásukat és élénkzöld színűket, nyárra pedig teljesen leszáradnak, majd leválnak a szárgumóról.[1]

A virágot tartó kocsány 2 cm hosszú, fehér színű. Éghajlatunkon késő ősszel, télen virágzik. Leples virágai kb. 5 cm hosszúak, 6 szirmúak, lila színűek. A szirmok gyakran sötétlilán erezettek. A növény porzói élénksárga színűek, hasznosításuk jelenleg nem ismert. Bibéi aromás, fűszerező és egyéb élettani hatású biológiai anyagokat tartalmaznak. Ez adja a növény világviszonylatban ismert, különleges értékét. A bibék színe sötétvörös, virágonként 3 szál található a növényben, melyek kb. 7 cm hosszúak, tövüknél összenőttek. A bibék kezdetben felállók, majd visszahajlók, végük kicsípett.

A sáfrány virágai meddők, ezért szaporítása hagymájával (szárgumójával) történik.[1]

Crocus sativus3.jpg

Felhasználása[szerkesztés]

A gyógyászatban ritkán alkalmazzák, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények komponense lehet.

Egy kínai orvos, amikor osztályozta a növényeket, a jóféle sáfrányt „édes ízűnek és száraz jellegűnek” tartotta, amely nyugtató hatása miatt depressziós tünetek kezelésére, a rendszertelen menstruáció esetére, továbbá altesti panaszok gyógyítására ajánlott.

Gyógyhatása[szerkesztés]

Bibéjéből készült bizonyos gyógykészítmények, mint például a Garrus elixir, és különféle, fogzást segítő szirupok, hagyományosan nyugtató hatásúak. Mindazonáltal ezt a hatást kísérletileg eddig még nem igazolták. A jóféle sáfrány igen drága, ezért bibéjét sem fűszerként, sem gyógykészítmények előállításához nem nagyon használják.[forrás?] (Grammja minden időben drágább volt az aranyénál!)

Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő!

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]