Ferencfalva (Horvátország)
| Ferencfalva (Feričanci) | |
 | |
| A Szentlélek plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Ferencfalva |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Antun Glavaš (HDSSB-HNS) |
| Irányítószám | 31512 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1725 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 128 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 59′45.533333°N 17.983333°EKoordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 17° 59′45.533333°N 17.983333°E | |
| Ferencfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferencfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferencfalva (horvátul: Feričanci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Feričancin kívül Gazije, Valenovac és Vučjak Feričanački települések tartoznak hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 54, közúton 63 km-re nyugatra, Nekcsétől légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén és a Krndija-hegység északi lejtőin, az Eszékről Varasdra menő főút és az Eszékről Verőcére menő vasútvonal mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A település már a középkorban is létezett. 1472-ben „Ferenczfalwa” alakban szerepel a matucsinai vár uradalmához tartozó falvak között.[2] A középkorban a Krndija és Papuk lábánál fekvő területek ritkán lakottak és nehezen járhatók voltak. A sűrű erdők, a rossz utak és a vizenyős területek megnehezítették az itteni lakosok életét, akik többnyire szegényes kunyhókban laktak. A török 1537 körül szállta meg ezt a területet. A lakosság nagy része a környező erdőkben keresett menedéket, azt itt maradtak pedig idővel áttértek az iszlám hitre. A térség továbbra is szegény és ritkán lakott maradt és csak a ferences szerzetesek tartották a kapcsolatot az itteniek és az ország többi része között.
A török uralom 1687-ig tartott, amikor Savoyai Jenő keresztény serege Nagyharsánynál nagy győzelmet aratott a török felett és a Dráván átkelve egészen a Száváig felszabadította a szlavón területeket. A katonai erők kivonulása után főként Boszniából mintegy negyvenezer keresztény települt be a nagyrészt üres szlavón falvakba, köztük Ferencfalvára is. Birtokosai a 18. század első felében a Pejácsevich grófok voltak, akiktől 1742-ben 35 ezer forintért Dimitrije Mihajlović vásárolta meg. 1745-ben megépült a települést átszelő út, 1777-ben megalapították a plébániát, majd 1787-ben megnyílt az első iskola is. A század végére felépült a Mihajlović család új kastélya. 1800-ban ide látogatott Vrhovac püspök, aki indítványozta új templom építését. Az építés a Mihajlović család támogatásával 1801-ben indult meg és 1803-ban fejeződött be. A templomot 1821-ben szentelték fel a Szentlélek tiszteletére.
A 19. században a faluban jelentős gazdasági és kulturális fellendülés ment végbe. A magyar és a német kézművesek, valamint kereskedők bevándorlásával növekedett gazdasági ereje. Létrehozták a kézműves céheket, és az 1819-ben kapott kiváltságokkal Ferencfalva évente öt nagyszabású vásárt tarthatott. A középosztálybeli polgári lakosság erős befolyása tükröződött a társadalmi életben is. Már 1891-ben megkezdte működését az önkéntes tűzoltó egyesület, majd zenei, ének és amatőr egyesületek alakultak.
Az első katonai felmérés térképén „Fericsancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ferichancze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ferichancze” néven 151 házzal, 986 katolikus, 20 ortodox és 11 zsidó vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[4] A 19. század végén Likából horvát családok települtek ide.
A településnek 1857-ban 1044, 1910-ben 2189 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 78%-a horvát, 15%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német és a magyar lakosságot elüldözték, helyükre a háború után Dalmáciából horvátok érkeztek. A lakosság folyamatos csökkenése az 1960-as évektől indult meg és ma is tart. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 1626, a községnek összesen lakosa 2134 volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.044 | 1.262 | 988 | 1.381 | 1.504 | 2.189 | 2.296 | 2.319 | 2.424 | 2.640 | 2.707 | 2.557 | 2.146 | 2.092 | 1.854 | 1.626 |
Gazdaság
[szerkesztés]A falu gazdasági szerkezete földrajzi elhelyezkedésén alapszik. A mezőgazdaság mindig az első helyen állt és csak a szomszédos nagyobb településeken található gyárak építése zavarta némileg a mezőgazdaság elsőségét. A ferencfalviak azonban soha nem hagyták el teljesen a földművelést, de nem voltak kizárólagosan földművesek sem. Megmaradt a szőlőtermesztés régi tradíciója is. A falu kedvező fekvése mindig is elősegítette a szőlőtermesztést, melynek kezdetei egészen a tizenharmadik századig, a templomos lovagok idejéig nyúlnak vissza. Története során a földbirtokosoktól a társadalmi tulajdon különböző formáin át a mai modern Feravino vállalatig fenntartották a fejlett szőlészet és borászat helyi hagyományát.
Nevezetességei
[szerkesztés]A plébániatemplom[7] építése a Mihajlović család anyagi támogatásával 1801-ben indult meg és 1803-ban fejeződött be. A templomot 1821-ben szentelték fel a Szentlélek tiszteletére. A templom barokk stílusban épült román építészeti elemekkel. 1817-ben a templomot földrengés pusztította, boltívei megrepedtek. 1907-ben az épületet teljesen megújították. Az új tornyon kívül elkészült a belső festés is, mely Rikard Rajnik zágrábi mester alkotása. Mind a három oltárt Ausztriában készítették. Felszereléséből említésre méltó egy 1742-ben készített rokokó monstrancia és kehely. A templom előtt Szent Flórián 1869-ben készített szobra áll.
A Mihalović család későbarokk-klasszicista kastélya[8] 1793-ban épült. Egyemeletes épület, téglalap alaprajzzal, és az udvar homlokzaton kialakított terasszal. A szimmetrikus homlokzatok fölött kontytető emelkedik, cserépborítással.
A ferencfalvi régi borospince és magtár[9] egy hosszan elnyúló, egyemeletes gazdasági épület, amelyet a 18. és 19. század fordulóján építettek. Az épület földszintjén egy dongaboltozatos borospince található, amely az épület területének kétharmada alatt húzódik. A magtár épületének belső szerkezete fagerendából áll. A padlózat kétszintes. A tetőszerkezet fából készült, nyeregtetős, oromfalas, cserépborítással. A borospince és a magtár épülete a Mihalović nemesi család egyetlen fennmaradt gazdasági épületeként történeti értékkel bír.
Kultúra
[szerkesztés]A település kulturális életének régi hagyományai vannak. Már 1925-ben a Horvát Királyság ezredik évfordulójának tiszteletére felléptek a falu énekesei, táncosai, színjátszói és szavalói. A Križara tamburazenekar 1936-os működéséről beszámoltak az akkori népszerű horvát újságok a Hrvatski list és a Hrvatska tamburica is. Míg a tamburazenekar már nagyon korán kezdett működni szervezett módon, a folklórcsoport csak 1957-ben kezdte meg folyamatos működését. Ezáltal megteremtődtek a feltételek a kulturális és művészeti egyesület megalakulásához. Az egyesület eredetileg „Matija Gubec” néven alakult meg, majd az 1970-es évektől KUD „Vladimir Nazor” névvel működött. 1996. szeptember 5-én az egyesület egykori tagja, a Vukovár védelmében elesett Manuel Grgurić tiszteletére a HKD Manuel Feričanci nevet vette fel.
Oktatás
[szerkesztés]A település első iskoláját 1787-ben nyitották meg. Épülete egy régi parasztház volt, amely nem sokban különbözött a többitől. 1840-ben új iskolaépületet nyitottak meg, amelynek építését maguk a helyiek végezték. 1905-ben új iskolai épületet vásároltak meg a Pejačević utcában, amely ma is létezik és óvodaként szolgál. Így a helyi oktatás hagyománya immár több, mint 200 éves.
Sport
[szerkesztés]- Az NK FEŠK Feričanci labdarúgóklubot 1927-ben alapították.
- Az ŠK Feričanci sakk-klub 1966-ban alakult.
- Tigar Feričanci taekwondo klub.
- FEŠK-Feravino bocsaklub
- A "Viking" Feričanci rekreációs egyesületet 2013-ban alapították.
- A község sportszövetségét 2008-ban alapították.
- Egy időben kézilabdaklub is működött a településen, melyet azóta sikertelenül próbáltak újra alapítani.
Egyesületek
[szerkesztés]- DVD Feričanci önkéntes tűzoltó egyesületet 1891-ben alapították.
- Agape Feričanci segítő egyesület.
- Szőlő és gyümölcsetermesztők egyesülete.
- Vállalkozói tanácsadó társaság
- "Prijateljstvo" Feričanci diákok, fiatalok és fogyatékkal élő tanulók szövetsége
- "Sokol" Feričanci hegymászó egyesület.
- Feričanci - Dalmatinska Zagora egyesület.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...183. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 27. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1248.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1247.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6802.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A plébánia honlapja Archiválva 2019. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Vladimir Nazor általános iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
