Ugrás a tartalomhoz

5-ös villamos (Budapest)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
5-ös jelzésű villamosvonal
← 4A villamos
5
villamos
7-es villamos →
Történeti adatok
Státusz:megszűnt
Első üzemnap:1955. május 23.
Utolsó üzemnap:1974. január 2.
Üzemi adatok
Jellege:alapjárat
Település:Budapest
Üzemeltető:Budapesti Közlekedési Vállalat
Járműtelep:Óbuda kocsiszín
Járművek:Ganz UZ
Végállomások
Induló állomás:Flórián tér
Érkező állomás:Veder utca,
Hévízi úti lakótelep
Útvonaladatok
 
I→É
É→I
Vonalhossz (km):
Megállóhelyek (db):
Menetidő (perc):
7
7
Kapcsolódó vonalak
Hálózat:Budapest tömegközlekedése
Villamosok:Budapest villamosvonal-hálózata
Hasonló nevű viszonylatok
 5-ös villamos

A budapesti 5-ös jelzésű villamos a Flórián tér és a Veder utca, Hévízi úti lakótelep között közlekedett. A járatot megszűnése előtt a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette.

Története

[szerkesztés]

Az 5-ös előtörténete 1906. február 15-ig vezethető vissza. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) ekkor hozta létre az Óbuda, Fő térről induló és a Lajos utca, Margit híd, Nyugati pályaudvar, Központi Városháza, Üllői út érintésével a Ludovikáig járó viszonylatát. Az ide beosztott D típusú motorkocsik 1907. július 1-jétől az Orczy úton, a mai Baross téren, az Aréna úton át az Állatkertig közlekedtek. A két végállomás között 13,2 km-es útvonalat futottak. E viszonylatot számozták 1910-ben 5-ösre.

A BKVT Bécsi úti vonala 1913. december 16-ára készült el. Az Óbudát érintő villamosok útiránya módosult, az 5-ös körjárat lett. A Margit hídtól a Bécsi és a Vörösvári úton át érkezett a Fő térre, majd a Lajos utcán folytatta útját Pest felé. Az első világháború végén a körülmények, kényszerből jelentkező forgalomkorlátozások az 5-öst is érintették. Útvonala rövidült. Óbudán nem körjáratban, hanem a Lajos utcán át közlekedett, míg Pesten a Ludovika lett a végpontja. 1919. augusztus 14. és október 30., majd november 27. és 1920. január 19., továbbá 1920. február 8. és április 9. között az áramellátás zavarai miatt az 5-ös nem közlekedett. Útvonala 1921. december 29-én ismét módosult. Az 5-ösre akkor beosztott tíz M+P szerelvényt az Orczy úton és az Elnök utcán át a Népligetig vezették. Hurokvágány hiányában itt a vonatok fordítását menetenkénti megbontással és a motorkocsik átcsatolásával végezték. A következő évtizedben útvonala nem változott. A kedvezőtlenné váló gazdasági körülmények az 1930-as évek elején a villamosvasutat is takarékosságra késztették. A kisebb forgalmú vonalrészeken járatait ritkította. Az 5-ösre beosztott villamosok közül 1932. július 18-tól néhány 5A jelzést kapott és Óbudán a Zsigmond téren visszafordulva csak munkanapokon közlekedett. Óbuda forgalmi telep az 5-ösre ekkor 1100-as motor- és a legújabb középfeljárós 5600-as pótkocsikból csatolt vonatokat indított. A takarékos gazdálkodáshoz kapcsolódó döntés a pesti végpontot 1933. július 10-én a Szent István kórház elé helyezte. Az utasoknak nem tetsző intézkedést módosítva 1933. december 11-től az 5-ös ismét a Népligettől indult. A villamosvasút Száva forgalmi telepét 1938-ban újra üzembe helyezte (korábban itt félreállított, javításra, felújításra váró villamosokat tárolták). Az 5-ös és az 5A kiszolgálását ezután Óbuda és Száva kocsiszínek megosztva végezték. Végállomásuk 1939. november 20-tól ismét a Szent István kórház előtere lett. 1944. szeptember 27–30. között 5B jelzésű viszonylat is közlekedett Óbuda, Flórián tér és a Nyugati pályaudvar között.

A második világháború után az újjáépítés évei alatt sűrűn változott az útvonala: először a Zsigmond tér és a Déli pályaudvar között indult el 1945. június 9-én, majd pár héttel később, 24-én meghosszabbították a Krisztina körúton át a Móricz Zsigmond körtérig. A Kossuth híd megnyitásakor (1946. január 12.) módosították útvonalát: a Moszkva tér és a Batthyány tér között közlekedett. (A járatokat ekkor úgy szervezték át, hogy a Duna mindkét oldalán a híd közelében végállomásozzanak.) Májustól ismét a Déli pályaudvar volt a „külső” végállomás. 1946. augusztus 20-tól csaknem két évig autóbuszok közlekedtek az 5-ös villamos helyett változó útvonalakon: előbb a Moszkva tér és a Batthyány tér között, majd novembertől a János Kórházig vezették tovább, végül 1947. november 16-tól a Batthyány tér helyett a Margit híd, budai hídfő lett az új végállomás (ekkor nyitották meg a részben felújított Margit hidat). 1948. augusztus 1-én teljes szélességében átadták az újjáépített Margit hidat, ekkortól ismét a háború előtti útvonalán közlekedett. 1950. június 7-én a Knur Pálné (ma Pacsirtamező) utcai vonalszakasz forgalomba helyezésével és a Lajos utcai pálya megszüntetésével átalakult Óbuda villamoshálózata, ezért 6-án az 5-ös villamost megszüntették.[1]

A Flórián tér és a Filatorigát között 1955. május 23-án indultak meg a szerelvények, majd Hévízi út mentén épült lakótelep miatt 1958-ban meghosszabbították a Hévízi úton át a Veder utcáig. A vonal részben a Filatorigát HÉV állomástól a Bécsi úti téglagyárakig vezető iparvágány, részben a Szentendrei úton húzódó sínek felhasználásával jött létre. Ez utóbbit 1955-ig, az Újpesti vasúti híd újjáépítéséig nagyvasúti forgalomra is használták. Felvezetett az Árpád hídra, lehetővé téve a teherforgalom átvezetését a Vizafogó ill. a Nyugati pályaudvarig az akkori Filatorigát HÉV-pályaudvaron keresztül.[2] A villamos forgalmát 1974. január 2-án a 18Y jelzésű autóbuszjárat vette át.[3] Szentendrei úti pályáját üzemi menetekre 1981-ig még használták. A Hévizi úti vontatóvágányt a kilencvenes évek végén zárták ki a forgalomból.

Útvonala

[szerkesztés]
Veder utca, Hévízi úti lakótelep felé Flórián tér felé
Flórián tér vá. – Szentendrei út – Bogdáni út – Veder utca, Hévízi úti lakótelep vá. Veder utca, Hévízi úti lakótelep vá. – Bogdáni út – Szentendrei út – Flórián tér vá.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kis Újság (1950. június 7.). „A Fővárosi Villamosvasút KV közli”. Kis Újság 4. évfolyam, (130. szám), Kiadó: (Arcanum). (Hozzáférés: 2023. március 31.) 
  2. Varga Ákos Endre: Az egykori óbudai 5-ös villamos és HÉV-összekötővágány. hampage.hu . Budapest elveszett sínei. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
  3. Komjáthy György – Keller László: Volt egyszer egy 5-ös villamos…. Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület, 2005. május 29. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]