Ugrás a tartalomhoz

Moldáv nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Doncsecz (vitalap | szerkesztései) 2021. május 10., 11:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→1924–1989)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 10.) ezen a változaton alapul.
Román nyelv
Sablon:Román nyelv
Román nyelvjárások. Keleten a moldvai nyelvjárás a romániai Moldva, Moldovai Köztársaság és Transznisztria területére is kiterjed.

Moldáv nyelv vagy moldován nyelv (románul latin ábécével limba moldovenească, cirill ábécével лимба молдовеняскэ) volt a román nyelv hivatalos elnevezése az egykori Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban és 2013-ig a mai Moldovai Köztársaságban. Jelenleg is ez az elnevezése az ettől 1991-ben elszakadt ún. Dnyeszter Menti Köztársaságban. ISO 639 kódjai mo és mol voltak, de 2008 novemberében ezeket megszüntették, és helyettük szükség szerint a román nyelv kódjait kell használni. SIL kódja nincs, mivel a SIL nemzetközi szervezet nem ismeri el különálló nyelvnek, ugyanis közte és a román között nem található számottevő különbség.

A „moldáv nyelv” valójában szociolingvisztikai fogalom. Heinz Kloss német nyelvész, az ausbau-nyelv és az abstand-nyelv fogalmak bevezetője, 1967-ben megemlíti, hogy „a moldáv és a román […] inkább egyazon sztenderd nyelv változatainak tűnnek, mintsem két különálló nyelvnek”.[1] Későbbi szociolingvisztikával foglalkozó nyelvészek közül például a norvég Peter Trudgill is felhozza példaként a moldávot mint a román nyelv egyik ausbau-szerű problémáját, megjegyezve, hogy az előbbinek azért próbálták megalkotni a sztenderdjét, hogy a romántól különböző nyelvet kreáljanak. Ennek az volt a célja, hogy igazolják a területének Romániától való elválasztását és a Szovjetunióhoz való tartozását.[2] Ma a nyelvészek általában, beleértve oroszokat is,[3] románnak tartják azt a nyelvet, melyet politikai okokból moldávnak neveztek vagy neveznek.

Történelmi áttekintés

1812–1924

1812 előtt Moldva nagyjából a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter folyó között elterülő, az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó fejedelemség volt. Lakosságának többsége mai kifejezéssel élve román ajkú volt, de a román nyelv fogalmának meghonosodása előtt a moldvaiakra vonatkozóan inkább a limba moldovenească ’moldvai/moldáv nyelv’ fogalom volt jellemző. Ez megjelent például Grigore Ureche moldvai krónikásnál,[4] de a moldávnak a román nyelvvel való azonosítása is megjelent, amelynek a fogalma addig csak Havasalföld nyelvére vonatkozott. Például Miron Costin moldvai krónikás hangoztatta a moldvaiak, a havasalföldiek és az erdélyiek közös római eredetét és román voltát, és ezt írta: „bár most moldvaiaknak mondjuk magunkat, nem kérdezzük: tudsz-e moldvaiul?, hanem tudsz-e románul?, azaz rómaiul”.[5] Dimitrie Cantemir, aki 1710 és 1711 között Moldva fejedelme volt, moldvai nyelvről írt ugyan, de megjegyezte, hogy a moldvaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldiek és az erdélyi románok.[6]

1812-ben a Moldvai fejedelemség keleti része, Besszarábia, az Orosz Birodalomhoz került. Akkor a helyi lakosság nyelvét elfogadták a helyi intézményekben az orosz mellett, de a továbbiakban az orosz nyelv egyre nagyobb teret kapott, a román nyelv pedig fokozatosan kiszorult, előbb a hivatalos használatból, majd az állami tanintézetekből, ahol 1871-ben betiltották a tanítását, de még az egyházi iratokból is. 1882-ben a chișinăui egyházi nyomdát is bezáratták.

1905 és 1917 között feléledt a román nemzeti öntudat, megjelentek román nyelvű lapok, és újra engedélyezték a román nyelv használatát az egyházi életben.

Az első világháború nyomán, 1918-ban Besszarábia Romániához került. Területén a román nyelvnek ugyanaz a státusza lett, mint Románia többi részében.

1924–1989

Románia 1924-ben. A Dnyeszter bal partján terült el a Moldáv Autonóm Köztársaság, melynek a legnagyobb része a mai Transznisztria.

A Dnyeszter bal partján is élt román ajkú lakosság. A nemzetiségek iránti szovjet politika szellemében 1924-ben itt, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság keretében megalapították a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. Hatóságainak kulturális és nyelvi politikája meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult irányváltoztatásaival.[7]

1924-ben kezdődött el a moldáv nyelv mint a romántól különböző sztenderd nyelv megalkotása, az akkor meghirdetett moldávosítási politika keretében, ugyanis a cári uralom alatt addigra nagy mértékben eloroszosodott eredetileg román ajkú lakosság hivatalosan nemzetiségi státuszt kapott. Ugyanakkor az ún. moldáv népet úgy igyekezték meghatározni, mint a romántól különbözőt.[8] Nyelvét hivatalosan moldávnak nevezték el és bevezették az orosz ábécéből eredő moldáv ábécét. Egy Leonyid Madan nevű nyelvész a transznisztriai és besszarábiai nyelvjárások szókészletéből merített, orosz szavakat vett át, és maga is sok új szót kreált tükörfordítás útján, hogy ne használjanak a román nyelvbe került nyugati jövevényszavakat. Ugyanakkor a helyesírás a lehető leghívebben adta vissza a moldvai nyelvjárás hangtani sajátosságait,[9] melyek egyébként alapjában véve azonosak a romániai Moldvában élőkkel.[10] Ezt a nyelvet tanították anyanyelvként az iskolákban az orosz mellett, használták a kulturális intézményekben és a kiadványokban.

1932-ben azonban radikális fordulat következett be. Az addigi törekvéseket szabotázsként ítélték el, mellyel úgymond meg akarták akadályozni a kölcsönös megértést a Dnyeszter két oldala között, és ezzel a kommunista eszmék elterjedését Romániában. Madant le is tartóztatták.[11] Visszatértek a latin ábécére, és gyakorlatilag az akkori román sztenderd nyelvváltozatot vezették be. Odáig mentek, hogy az irodalmi örökség tisztelete nevében román klasszikus írók egyes műveit is bevonták az oktatásba.[12] Valójában a latinizálás általános törekvés volt a Szovjetunió nem szláv tagköztársaságaiban, ugyanis akkoriban tértek át a közép-ázsiaiakban az arab ábécéről a lantinra.[13]

1938-ban újból megfordult a kocka. A sztálini tisztogatások légkörében leleplezték az úgymond románosító ellenforradalmárokat, a burzsoá Románia kémeit, akik a Gulágra kerültek.[14] Újra bevezették a cirill írásos moldáv nyelvet, mely sztenderdizálását egy I. D. Ceban nevű nyelvész vette át. Ebben a változatban kevesebb Madan-féle neologizmus volt, és ingadozott az oroszosítás és a románosítás között. Ugyanakkor a sztenderd nyelv az egyszerű nép nyelvére való leegyszerűsítése ellen jelentek meg állásfoglalások, melyek elvetették a regionalizmusokat az emelkedett moldáv nyelv eszméjének nevében. Csakhogy ez a nyelv nagyon kicsit különbözött a romántól.

1940-ben Románia átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak, és ebből meg a Moldáv SZSZAK-ból megalkották a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot, melyben a román nyelvet felváltotta a „moldáv”, de az 1950-es évekre ez gyakorlatilag már csak cirill írásával különbözött a sztenderd romántól, bár hivatalosan más nyelvnek számított. A különbségek kimerültek abban, hogy pl. a moldovai és külföldi helységnevek oroszosított ill. orosz változatú névalakját használta a moldáv irodalmi nyelv (azokat a saját szabályai szerint ragozta), illetőleg nemzetközi kifejezések orosz megfelelőit alkalmazta.

1989 után

A moldáv vs. román kérdés a gorbacsovi Szovjetunió korszakának a vége felé merült fel újból a Moldáv SZSZK-ban. Hivatalos elnevezése aszerint ingadozott, hogy azután az ország politikailag inkább Nyugat felé vagy Kelet felé orientálódott.

1989-ben, a még nem független Moldovában törvényt fogadtak el a nyelvek használatáról. Ez kimondta, hogy az állam nyelve a latin ábécével írt moldáv nyelv, és ugyanakkor megállapítota a román és a moldáv nyelv közötti „valóban létező” nyelvészeti azonosságot.[15]

A mai Moldovai Köztársaság 1991-ben lett független, és függetlenségi nyilatkozata a románt nevezte meg az állam nyelveként.[16]

Ugyanabban az évben Transznisztria elszakadt Moldovától, és ott a cirill ábécével írt „moldáv” az egyik hivatalos nyelv lett az orosz és az ukrán mellett.[17] A gyakorlatban keveset használják, bár van sajtó ezen a nyelven. 2004-ben bezárták azokat az iskolákat, ahol a román nyelv elnevezéssel tanították. Később újra működhettek, de a kormány támogatása nélkül. Akkor 11 200 tanuló tanult „moldáv nyelven” és 3 400 román nyelven.[18]

A Moldovai Köztársaság alkotmányát 1994-ben fogadták el, és ebben a moldáv nyelv szerepel államnyelvként.[19] Egy 2003-as törvény kimondta, hogy a nemzeti politika egyik kitűzött célja „a moldávtalanításra, a moldáv nemzet és államiság létének tagadására, a moldáv történelem lejáratására, a »moldávok« népnév és a »moldáv nyelv« elnevezés semmibe vételére tett szüntelen kísérletek jogi és politikai semlegesítése”.[20]

Eközben a közéletben és a nyelvészek körében folytatódtak a viták a román vs. moldáv nyelv témájában. Miközben a Moldova Tudományos Akadémiájához tartozó Nyelvészeti Intézet munkatársai román helyesírási szótárt közöltek,[21] Vasile Stati, egyike a „moldáv nyelv” a romántól való különbözőségének szószólója, elkészített egy moldáv–román szótárt.[22]

2013. december 5-én az ország alkotmánybírósága úgy határozott, hogy az ország államnyelve a román, úgy tekintve, hogy „a Függetlenségi Nyilatkozatban foglaltatott a román nyelvre mint a Moldovai Köztársaság államnyelvére vonatkozó előírás felülírja az Alkotmány 13. cikkelyében foglaltatott a moldáv nyelvre vonatkozó előírást.”[23]

Nyelvük azonosítása a beszélők által

Moldova sajátos történelmi és politikai körülményei miatt ellentmondásos képet mutat az, ahogyan nyelvük a lakosai tudatában él. Erről a 2014-es népszámlálás adatai tanúskodnak:[24]

Személyek kategóriája Összes Moldáv Román Egyéb
Etnikumukat deklarálók 2 754 719 75,1% 7,0% 17,9%
Anyanyelvüket deklarálók 2 723 315 56,7% 23,5% 19,8%
Szokásosan beszélt nyelvüket deklarálók 2 720 377 54,6% 24,0% 21,4%

Transznisztriában 2011-ben 165 200 személy volt bejegyezve moldávként, de a nyelvhasználatról nincsenek adatok.[25]

Az élő román beszéd jellegzetességei Moldovában

A Moldovában románul beszélők nyelvének sajátosságai általában az iskolázottságuk fokától függ. Vannak olyanok, főleg ha Romániában is tanultak, akik nyelve semmiben sem különbözik a sztenderd romántól. Más viszonylag magas fokú iskolázottsággal bíró beszélők lexikális és grammatikai szempontból a sztenderd románt beszélik, csupán a kiejtésük követi a moldvai nyelvjárás jellegzetességeit. A viszonylag alacsony fokú iskolázottságúak nyelvét egyrészt a sztenderd nyelvváltozat ismeretének hiányosságai és a nyelvjárás mindegyik aspektusának vonásai, másrészt az általános kétnyelvűség okozta orosz nyelvi hatás jellemzi.

Dyer Donald Leroy amerikai nyelvész megállapítja, hogy az orosz nyelvi hatás nagyon erős volt a Moldáv SZSZK-ban, mivel a román ajkúak legalább kétnyelvűek lettek. Ezért az élő beszéd jelentősen eltávolodott a sztenderd, főleg írott nyelvváltozattól, mely a román sztenderdet követte.[26]

A szókészlet orosz szavakkal gyarapodott, melyek egy része felváltott román szavakat. Például a régi román judecătorie ’törvényszék’ helyett inkább az orosz суд (ejtsd „szud”) szót használják. Még inkább jelen van ez a jelenség a románban létező nyugati újlatin jövevényszavak esetében, mint amilyen a depozit ’raktár’ szó, amely helyett inkább az orosz склад („szklad”) szót mondják.[27]

Az alaktan terén szembetűnő orosz igetövek a román igerendszerbe való beillesztése, pl. Pe Ion l-au sudit pe doi ani vs. sztenderd román Pe Ion l-au condamnat la doi ani ’Iont két évre ítélték el’.[28]

Az orosz mondattani hatás szerkezetek tükörfordításában nyilvánul meg. Olykor az ilyenek a sztenderd románban egészen mást jelentenek, mint az oroszban. Példa:

Orosz Tükörfordítás Sztenderd román
У тебя мать больная („U tyebja maty boljnaja”) ’A mamád beteg’ La tine mama-i bolnavă ’Nálad a mama beteg’ Mama ta e bolnavă

Jegyzetek

  1. ↑ Kloss 1967, 31. o.
  2. ↑ Trudgill 1992, 176. o.
  3. ↑ Például Lucht – Narumov 2005, 580. o.
  4. ↑ (románul) Letopisețul Țării Moldovei (Moldvaország krónikája), 1642–1647, Pentru limba noastră moldovenească (A mi moldáv nyelvünkért) fejezet (Hozzáférés: 2017. május 4).
  5. ↑ (románul) De neamul moldovenilor (A moldvaiak népéről), 1686 körül, 6. fejezet (Hozzáférés: 2017. május 4).
  6. ↑ Descriptio Moldaviae (Moldva leírása). Berlin. 1714; az interneten: (románul) Descrierea Moldovei, 4. fejezet (Hozzáférés: 2017. május 4).
  7. ↑ Palágyi 2009, 7–12. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  8. ↑ Gribincea 2004, 4. o.
  9. ↑ Lásd Madantól való idézet Gribincea 2004-ben (8. o.).
  10. ↑ Lásd Moldvai nyelvjáráscsoport.
  11. ↑ 1933-ban kényszerlakhelyre küldték a mai Arhangelszki területre, majd 1938-ban elítélték ellenforradalmi tevékenység vádjával, és kivégezték [lásd Виртуальный музей Гулага (A Gulág virtuális múzeuma)] (Hozzáférés: 2017. május 4).
  12. ↑ Gribincea 2004, 16. o.
  13. ↑ Gribincea 2004, 15. o.
  14. ↑ Gribincea 2004, 21. o.
  15. ↑ (románul) Lege nr. 3465 din 01.09.1989 cu privire la funcționarea limbilor vorbite pe teritoriul RSS Moldovenești (A Moldáv SZSZK területén beszélt nyelvek működésére vonatkozó 1989.09.01-én elfogadott 3465. sz. törvény) (Hozzáférés: 2017. május 4).
  16. ↑ (románul) Lege nr. 691 din 27.08.1991 privind Declarația de independență a Republicii Moldova (A Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatára vonatkozó 1991.08.27-én elfogadott 691. sz. törvény) (Hozzáférés: 2017. május 4).
  17. ↑ (oroszul) A 2006-os alkotmány 12. cikkelyének megfelelően (Hozzáférés: 2017. május 4).
  18. ↑ (angolul) A Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság művelődésügyi miniszterének nyilatkozata a gyerekek tanuláshoz való jogának kérdéséről Archiválva 2016. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2017. május 4).
  19. ↑ (románul) Constituția Republicii Moldova Archiválva 2013. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (A Moldovai Köztársaság alkotmánya), 13. cikkely (Hozzáférés: 2017. május 4).
  20. ↑ (románul) Lege nr. 546 din 19.12.2003 privind aprobarea Concepției politicii naționale a Republicii Moldova (A Moldovai Köztársaság nemzeti politikája koncepciójának elfogadására vonatkozó 2003.12.19-i 546. sz. törvény), 1. fejezet (Hozzáférés: 2017. május 4).
  21. ↑ (románul) Academia de Științe a Moldovei (Moldova Tudományos Akadémiája), Dicționar ortografic românesc (ortoepic, morfologic, cu norme de punctuație) [Román helyesírási szótár (helyes kiejtés, alaktan, az írásjelek használatának szabályai)]. Chișinău: Litera. 2001. ISBN 9975-74-293-9 (Hozzáférés: 2017. május 4).
  22. ↑ (románul) Stati, V. N. Dicționar moldovenesc-românesc (Moldáv–román szótár). Chișinău: Tipografia Centrală, Biblioteca Pro Moldova. 2003. ISBN 9975-78-248-5; 2. kiadás. 2011. ISBN 978-9975-62-297-4 (Hozzáférés: 2017. május 4).
  23. ↑ (románul) Hotărâre privind interpretarea art. 13(1) din Constituție în corelație cu Preambulul Constituției și Declarația de Independență a Republicii Moldova (Határozat az Alkotmány 13. cikkelye 1. bekezdésének értelmezéséről összefüggésben az Alkotmány Preambulumával és a Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatával), 24. o. (Hozzáférés: 2017. május 4).
  24. ↑ Biroul Național de Statistică. Rezultatele Recensământului Populației și al Locuințelor 2014. Caracteristici – Populație 1 (populația pe raioane, sexe, vârste, etnie, limba maternă, limba vorbită) [Nemzeti Statisztikai Hivatal. A 2014-es nép- és lakásszámlálás eredményei. Jellegzetességek – Lakosság 1 (a lakosság járásokként, nem, kor, etnikum, anyanyelv és beszélt nyelv szerint)]. 12., 13. és 14. táblázat.
  25. ↑ Министерствo экономического развития Приднестровской Молдавской Республики (A DMK gazdaságfejlesztési minisztériuma). Статистический ежегодник ПМР 2011 (A DMK 2011-es statisztikai évkönyve). 30. o.
  26. ↑ Dyer 1999, 86. o.
  27. ↑ Dyer 1999, 87. o.
  28. ↑ Dyer 1999, 88. o.

Források

További információk

  • Ambrus László. A moldáv nyelvről. Nyelv és tudomány. 2009. július 1 (Hozzáférés: 2017. május 4).
  • (angolul) Demkó Attila. A New Nation in Europe: Romanians or Moldavians? (Új nemzet Európában: románok vagy moldávok?). Case Study Trip to MOLDAVIA. Ethnic Consciousness in a Period of Transition (Esettanulmányút Moldovába. Etnikai öntüdat átmeneti időszakban). 1997 (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (németül) Dumbrava, Vasile. Sprachkonflikt und Sprachbewusstsein in der Republik Moldova: Eine empirische Studie in gemischtethnischen Familien (Sprache, Mehrsprachigkeit und sozialer Wandel) [Nyelvi konfliktus és nyelvi tudat a Moldovai Köztársaságban: empirikus tanulmány etnikailag vegyes családokról (nyelv, többnyelvűség és társadalmi változások) Bern: Peter Lang. 2004. ISBN 3-631-50728-3
  • (angolul) Dyer, Donald Leroy. Studies in Moldovan (Moldáv nyelvi tanulmányok). New York: Columbia University Press (East European Monographs). 1996 ISBN 0-88033-351-0
  • (angolul) Dyer, Donald Leroy. The Romanian Dialect of Moldova: A Study in Language and Politics (A moldovai román dialektus: nyelvi és politikai tanulmány). Lewiston, NY: Edwin Mellen Press. Studies in Linguistics and Semiotics. 1999
  • (angolul) Grenoble, Lenore A. Language Policy in the Soviet Union (Nyelvi politika a Szovjetunióban). Springer. 2003. ISBN 1-4020-1298-5. 89–93 o.
  • (románul) Guțu Romalo, Emilia. Evoluția limbii române în Republica Moldova (A román nyelv fejlődése a Moldovai Köztársaságban). Limba română. 13. évf. 6–10. sz. 2003 (Hozzáférés: 2017. május 4)
  • (németül) Heitmann, Klaus Das Moldauische im Zeichen von Glasnost' und Perestrojka (A moldáv nyelv a glasznoty és peresztrojka jegyében). Dahmen, Wolfgang. Romanistisches Kolloquium V (5. romanisztikai kollokvium). München: Fink. 1991. ISBN 3-7705-2674-0
  • (angolul) King, Charles. The Moldovans: Romania, Russia and the Politics of Culture (A moldávok: Románia, Oroszország és a kultúrpolitika). Hoover Institution Press. 2000. ISBN 0-8179-9792-X
  • (franciául) Negru, Gheorghe. La politique ethnolinguistique en Moldavie (Etnikai és nyelvi politika Moldovában). Chișinău: Prut Internațional. 2000. ISBN 9975-69-100-5
Commons:Category:Moldovan language
A Wikimédia Commons tartalmaz Moldáv nyelv témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Moldáv_nyelv&oldid=23854777”