Tápióság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tápióság
Tájház
Tájház
Tápióság címere
Tápióság címere		 Tápióság zászlaja
Tápióság zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásNagykátai
Jogállásközség
PolgármesterToldi Tibor (független)[1]
Irányítószám2253
Körzethívószám29
Népesség
Teljes népesség2716 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség76,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület33,54 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″
Tápióság (Pest vármegye)
Tápióság
Tápióság
Pozíció Pest vármegye térképén
Tápióság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápióság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tápióság község Pest vármegyében, a Nagykátai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Budapest közigazgatási határától 35 km-re keletre, Pest vármegyében, az Alsó-Tápió mellett fekszik. A település jól megközelíthető közúton. A 31-es főútról Tápiószecsőnél, Szentmártonkátánál vagy Nagykátánál térhetünk le Tápióság felé; a 4-es főútról Monoron és Tápióbicskén keresztül jutunk el a faluba.

Története[szerkesztés]

Tápióság jelenlegi közigazgatási területét már jóval az időszámítás kezdete előtt lakták, amelyet jól bizonyítanak a Zsigerpusztán és a Cimbál-réten előkerült bronzkori leletetek.

A falu 1241-ig a Cimbál-réten volt, ekkor a tatárok elpusztították. 1242 után a Tápió kanálisa, a sió vagy ság csatorna mellé települt át. Az Öregfalu és a templom a völgynek a malommal szemközti oldalán épült fel. A két oldalt a Malomút köti össze.

A település első okleveles említése 1263-ből ismeretes, miszerint az 1262-től rex iunior címet viselő István – IV. Béla fia – oklevele szerint Ságot addigi birtokosaitól – Pétertől és Ferenctől – elkoboztatta és a pécsi püspöknek, valamint a margitszigeti apácáknak adományozta.

Tápióság, földvár légi fotón
Tápióság, földvár légi felvételen

A településen az Alsó-Tápió bal partját jelenleg is Csehországnak nevezi a helyi lakosság. Ennek az elnevezésnek az eredete ma sem tisztázott teljesen. Régebben az elnevezést a hazájukból elmenekült, előzött huszita harcosok letelepedésével magyarázták. Ma inkább azt a magyarázatot fogadják el, miszerint az 1710–1720-as években az idetelepülők között voltak cseh telepesek is, akik a falunak ezen a részén telepedtek le.

A folyóvölgy ÉK-i széle kaszáló (törökül: çayır, olvasd: csajir) volt. A török szó a szerb Csajerszke névben maradt meg – ugyanúgy, mint Budakalászon – az „e” hangnak feleltetve meg mély hangrendű török „ı”-t. (1720-ban Ság lakosai között írták össze Bregovics Jánost és Jagovics Györgyöt.) A sági dialektusban hangrendi kiegyenlítés, és némi népetimológiás értelmesítés ment végbe: a településrész sági neve Csajország, később Csaország lett.

Tápiósághoz tartozik jelenleg Zsigerpuszta is, amely az Árpád-korban népes falu volt, teljes elpusztulása valószínűleg a török kiűzése utáni időben következett be. Ennek a településnek a helyén lévő középkori romokról még a 19. századi források tudósítanak, amelyek a 20. században azonban végleg eltűntek.

A 14–15. században a falu a Kartal nemzetségé, majd később ebből a nemzetségből származó Sági- és Sülyi-családoké volt.

A 16. század második felében, a török uralom alatt kedvezőtlen életkörülmények között, a Tabánba (törökül: talp, alap, bázis) összezsúfolva élt itt a maradék keresztény lakosság (törökül: raják), viszont 1686 őszén – Buda sikeres visszavétele után 2-3 hónappal – már némaság honol mindezen falvak és mások felett is. A Rákóczi-szabadságharcban több tápiósági katona teljesített szolgálatot a fejedelem oldalán.

Az első világháborúba 343 fő vonult be, a hősi halottak száma 44 fő volt.

1992-től ebben a faluban is megtörténtek a birtokviszonyokat alapjaiban átrendező földárverések. 1958-ban avatták fel az új 9 tantermes iskolát, amelyet 1983-ban újabb két tanteremmel bővítettek. Az iskola névadója a falu szülötte, a kiváló magyar geológus–geográfus, dr. Papp Károly.

Tápióságon 1984-ben alakult meg a vízműtársulat, a vezetékrendszer kiépítése a településen 1990-ben fejeződött be. 1992-ben felépült a közművelődési igényeket kielégítő klubház, majd 1993-ban a községi sportcsarnok. 1992–1994 között a falu útjainak 40%-át portalanított burkolattal látták el. 1994-ben bevezették a faluba a földgázt, 1995–1996-ban a Monor Telefon Társaság kiépítette a telefonhálózatot.

2008 májusában Tápióság Önkormányzata megalakította a SÁG-ÉP Nonprofit Kft-t, melynek fő tevékenysége az önkormányzati tulajdonú vízmű rendszer működtetése és az ivóvíz ellátás biztosítása a településen. A Kft. nonprofit jellegére tekintettel az egyéb gazdasági tevékenységekből származó bevételeit is az alapfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében használja fel. Ilyen jellegű tevékenység a táboroztatás (szálláshely szolgáltatás). A szálláshely szolgáltatását az önkormányzati tulajdonú, a Kft. által üzemeltetett és szálláshellyé kialakított, 20 férőhelyes épületben végzi. Mivel e szolgáltatást az elmúlt két évben többnyire fiatalok táboroztatására vették igénybe, a szállás a TÁBOR-SÁG nevet kapta.

A táborozók jelentős része sportoló, a táborozások célja pedig többnyire edzőtábor, amelyekhez a település további háttérszolgáltatásokat tud nyújtani, úgy mint sportcsarnok bérbeadása, étkeztetés biztosítása stb., illetve gyönyörű környezetet biztosít a valaha volt arborétum, ma iskolakert területén. A Kft. jövőben tervei közé tartozik a szálláshely szolgáltatás minőségi és mennyiségi fejlesztése, így a még több csatolt szolgáltatás nyújtása és a férőhelyek számának bővítése, valamint további vállalkozói munkák (pl. gazdálkodás az önkormányzati tulajdonú területeken, téli munkák végzése stb.) vállalása.

Nyelvjárása[szerkesztés]

Nyelvjárására 50 évvel ezelőtt jellemző volt az "ly" helyett az "l" (góla, külök) és a "gy" helyett a "j" (hajma, kíjó) ejtése.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Dr. Samu János (független)[3]
  • 1994–1998: Dr. Samu János (MSZP)[4]
  • 1998–2002: Dr. Samu János (MSZP)[5]
  • 2002–2006: Dr. Samu János (MSZP)[6]
  • 2006–2010: Dr. Samu János (MSZP)[7]
  • 2010–2014: Kun Szilárd (Fidesz)[8]
  • 2014–2019: Halasi Anita (független)[9]
  • 2019-től: Toldi Tibor (független)[1]


Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2586
2559
2629
2658
2651
2716
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% románnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,5%, református 6,4%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 10,7% (23,5% nem nyilatkozott).[10]

2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% németnek, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% görögnek és ruszinnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,9% volt római katolikus, 4,3% református, 0,6% görög katolikus, 0,5% evangélikus, 0,1% ortodox, 1,7% egyéb keresztény, 1,4% egyéb katolikus, 14,4% felekezeten kívüli (42,1% nem válaszolt).[11]

A címer leírása[szerkesztés]

Anjou címerpajzs kék mezőben sárga színnel, középen a katolikus templom, felette balról lebegő három búzaszál, jobbról a gyurgyalag madár. A templom, a történelmi folyamatosság, a Szent István-i államalapítás, a magyar kultúra, nemzeti kötődésünk motívuma. A búza a község mezőgazdasági jellegének, a paraszti munkának a jele. A gyurgyalag a természet védelmének szimbóluma, és a környéken őshonos madár.

Nevezetességei, látnivalói[szerkesztés]

  • Cifrakert
  • Szent Pál szobor (műemlék)[12]
  • Római katolikus templom (műemlék)[13]
  • Gólyahír tanösvény
  • Török-híd

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  5. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  6. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  7. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  8. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  9. ↑ Tápióság települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  10. ↑ Tápióság Helységnévtár
  11. ↑ Tápióság Helységnévtár
  12. ↑ A szobor a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  13. ↑ A templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2014. június 16.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tápióság&oldid=27053340”