Buddhizmus Dél-Afrikában
A buddhizmus Dél-Afrikában kisebbségi vallásnak számít, ahol a teljes lakosság csupán töredéke gyakorolja ténylegesen a buddhizmust. A buddhista szimpatizánsok száma ennél jóval magasabb és az afrikai kontinensen így is Dél-Afrikában él a legtöbb buddhista, jóllehet főleg az ázsiai bevándorlóknak köszönhetően. A városokban és a nagyobb településeken általában működnek buddhista templomok vagy központok.
Története[szerkesztés]
Az első dél-ázsiaiak az 1680-as években érkeztek Fokföldre. A 19. század végén Indiából érkeztek munkások Natal tartományba, akik között volt buddhista és hindu egyaránt, illetve olyan is aki az afrikai kontinensen tért át a hindu vallásról a buddhizmusra. Az 1970-es években számos buddhista csoport jelent meg a nagyvárosokban, amelyek tovább szaporodtak a 80-as évek közepén. A mai buddhista irányzatok lefedik szinte a világ összes buddhista irányzatát, például a théraváda, a mahájána, a tibeti buddhizmus, illetve az új buddhista irányzatok iskoláit. Palmo apáca (Freda Bedi) 1972-es látogatása indította el a dél-afrikai karma kagyü tibeti buddhista iskola létrehozását.[1] A 16. karmapa halála után Csödzse Akong rinpocse dharmaközpontokat állított fel a főbb városokban, amelyek ma Orgyen Trinli Dordzse, a 17. karmapa irányítása alatt működnek.[2]
A Fo Kuang San rend építette Afrika legnagyobb buddhista templomát, a Nan Hua-templomot Bronkhorstspruit városában, Pretoria közelében. Az ország fontos buddhista központja még az Ixopo település melletti elvonulási központ. A nicsiren buddhizmus világi szervezete, a Nemzetközi Szóka Gakkai központja Johannesburgban van. A koreai szon központja Fokvárosban van. Az országban működő vipasszaná szervezet, amelyet S.N. Goenka alapított, a legdélebbi tartományban tart fenn elvonulási központokat. Ezen kívül jelen vannak az új irányzatok is, mint például a sambhala buddhizmus, a gyémánt út buddhizmus, vagy az Új Kadampa Hagyomány.
Egy 2003-as tanulmány becslései szerint az 1990-es évek végén 6000 buddhista élt az országban, akiknek a fele ázsiai származású volt. A 42 milliós lakosság 0,01%-a.[3] A 2010-es becslések alapján a buddhisták aránya elérte a 0,2%–0,3%-ot, bár ez becslés nem pontos, ugynais a buddhisták közé számolta a taoisták és a kínai népi vallás gyakorlóit is.[4][5]
A dalai láma látogatásai[szerkesztés]
A 14. dalai láma Dél-Afrikába látogatott 1999-ben és 2004-ben, hogy részt vegyen a Világ Vallásainak Parlamentje elnevezésű találkozón. Egy 2009-es nemzetközi békekonferencián való részvételnek azonban nem tudott eleget tenni a tibeti buddhista láma, ugyanis vízumkérelmét elutasította a dél-afrikai kormány. Ugyanígy nem kapott vízumot 2011-ben, amikor személyes jóbarátja Desmond Tutu Nobel-békedíjas anglikán egyházi vezető 80. születésnapi rendezvényére hívták meg az országba. 2014-ben már harmadik alkalommal utasították el a dalai láma vízumkérelmét, aki ezúttal a Nobel-békedíjasok világ-csúcstalálkozójára volt hivatalos. A nemzetközi találkozót röviddel a vízum elutasítása után törölték, miután más Nobel-békedíjasok jelezték, hogy tüntetőlegesen ő sem kívánnak részt venni az eseményen. Az eseményt végül megtartották 2014 év végén, azonban megváltoztatott helyszínen, Rómában.[6][7]
A dél-afrikai külügyminiszter tagadta, hogy ők utasították volna el a dalai láma vízumkérelmét, és állították, hogy a tibeti spirituális vezető magától törölte az utazási szándékát. Mindazonáltal a legfeltételezhetőbbnek azt tartották a szakértők, hogy az ország Kínával ápolt jó kapcsolatai miatt tagadták meg a vízumot.[8] Mindenesetre, a vízum visszautasítás után Kína méltatta Dél-Afrikát az eset kapcsán.[9] A dalai láma egy Dharamszalában tartott beszédében megemlítette, hogy ő szeretett volna részt venni a Nobel-díjasok rendezvényén, ám a dél-afrikai kormány nem adott neki vízumot.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2016. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ 17th Karmapa. Kagyuoffice.org. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
- ↑ Australian Buddhism in Context, Developments in Australian Buddhism: Facets of the Diamond. Psychology Press, 11. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2015. április 17.
- ↑ Global Religious Landscape – Religious Composition by Country. The Pew Forum. [2013. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 28.)
- ↑ Religious Adherents, 2010 – South Africa. World Christian Database. [2019. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 28.)
- ↑ http://news24.com/news24/SouthAfrica/News/SA-Nobel-Peace-summit-cancelled-reports-20141001
- ↑ a b https://www.theguardian.com/world/2014/oct/02/nobel-peace-summit-south-africa-dalai-lama-visa
- ↑ http://thediplomat.com/2014/09/south-africa-prevents-dalai-lama-from-attending-nobel-peace-summit/
- ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
További információk[szerkesztés]
- Clasquin, Michel (2002): "Buddhism in South Africa". in: Charles S. Prebish / Martin Baumann (eds.)(2002): Westward dharma: Buddhism beyond Asia. Berkeley, Calif.: Univ. of California Press, pp. 152–162
- Clasquin, Michel / Krüger, Jacobus S. (eds.) (1999): Buddhism and Africa. Pretoria: University of South Africa.
- Krüger, Jacobus S.: Along Edges: Religion in South Africa – Bushman, Christian, Buddhist.
- Osler, Antony: Stoep Zen: A Zen Life in South Africa.