Kerti sarkantyúka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti sarkantyúka
Nasturtium-Tropaeolum.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae)
Nemzetség: Sarkantyúka (Tropaeolum)
Faj: T. majus
Tudományos név
Tropaeolum majus
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú médiaállományokat és Kerti sarkantyúka témájú kategóriát.

A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, pücőknek, kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel.

Peruból hozták Európába a spanyol hódítók.

Jellemzői[szerkesztés]

A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény. 30 cm magas, nagy, élénk színű virágai és dekoratív lombja miatt közkedvelt. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek.

Termesztése[szerkesztés]

Magját április közepén vetik szabadföldbe, és májustól októberig folyton nyílik. Ajánlott sor és tőtáv: 30x30 cm

Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.

Felhasználása[szerkesztés]

Joggal nevezik “a kertek álomvirágának”, mivel gondozást alig igényel, minden évben előbukkan, és magról hamar elszaporodik. Emellett a gyümölcsfák tányérjába vetve távol tartja a vértetveket. A burgonyát, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Az egykori "parasztkertekben" általános volt. A kreppapírhoz hasonló virágok lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek; hagyományosan sárgák vagy narancsszínűek, de egyre több a színváltozat: lehetnek vörösek, lehetnek halványabb tónusúak vagy akár kétszínűek is.

Gasztronómiai[szerkesztés]

Nem csak szépségéért termesztik: a növény minden, föld feletti része ehető. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal eszik. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.

Gyógynövényként[szerkesztés]

Gyógynövény is: főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik. Magjait biokrémbe sajtolják.

Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.

Az összes ehető növény közül ez tartalmazza a legtöbb luteint (45 mg/100 gr).[1]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. (2005.) „Flowers and Leaves of Tropaeolum majus L. as Rich Sources of Lutein”. Journal of Food Science 70, S605-S609. o, Kiadó: Blackwell Publishing Ltd. DOI:10.1111/j.1365-2621.2005.tb08336.x. ISSN 1750-3841.