Keleti tuja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Életfa
PlatycladusOrientalis2.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Platycladus
Faj: P. orientalis
Tudományos név
Platycladus orientalis
(L.) Franco 1949.
Szinonimák
  • Thuja orientalis L.
  • Biota orientalis (L.) Endl.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Életfa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Életfa témájú kategóriát.

A keleti tuja vagy keleti életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növényfaj, a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. A gyakorlatban még elterjedtebb a Thuja occidentalis megnevezés; népi neve: ciprus.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Ázsiából származik: Kínában, Japánban és a Koreai-félszigeten erdőalkotó. Európába a 19. század elején hozták be dísznövényként. Azóta Dél-Európában jóformán mindenütt, és helyenként a Kárpát-medencében is kivadult.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisebb fa vagy nagyobb cserje; max. magassága termőhelytől függően 5-8 méter. Koronája szabályos ovális, ágrendszere sűrű. Vastag, fiatalon vöröses, később szürkésbarna kérge szalagosan leválik.

Lapos hajtásai szabályosan függőlegesen állnak. Mindkét oldaluk világos kékeszöld, a lappikkelyek hátán barázda fut. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak. A rövidhajtások végén növő porzós virágok igen kicsik, kissé sárgásak. A halvány rózsaszín nővirágok négytagúak.

Nem feltűnő tobozvirágait a hajtáscsúcsokon nyílnak. A zömök, 1,5 cm hosszú tobozai kissé oválisak, kezdetben húsosak. A csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselő, hosszúkás tobozpikkelyek eleinte hamvaszöldek és húsosak, idővel megfásodnak. Magja apró tojásdad, sötétbarna, szárny nélküli, világos köldökkel — egyes fajtáié sárgás.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Március-áprilisban virágzik.

Fényigényes, a szárazságot jól tűri. Félárnyékban, illetve árnyékban hajtásai kiritkulnak, koronája elcsúful. Kedveli a jó vízgazdálkodású, jól levegőző, mély talajokat. A szárazabb helyeken lassabban fejlődik. A téli fagyokat jól elviseli, a korai és késői fagyok sem károsítják; csak nedves és csapadékos helyeken fagyérzékeny. Meszes talajon is megél. Viszonylag lassan nő: az első években évi 10-15, később 25–30 cm-t.

Termései Közép-Európában csak a melegebb, védett helyeken érnek be.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Platycladus1.jpg

Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha és rendkívül könnyű.[forrás?] Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok díszfájaként kedvelt.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos kertészeti változatát alakították ki; közülük legszebbeknek a fiatalkori (tűlevelű) és a sárga színű alakokat tartják.

'Aurea'[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárga lombú, magról szaporított típusokat 'Aurea' gyűjtőnéven fogják össze. Ezek általában kisebbek (4–6 m), gyengébbek és valamivel lassabban is nőnek, mint az alapfaj. A friss hajtások színe tavasszal igen mutatós aranysárga. Nyárra ez a szín sárgászöldre tompul, majd őszre a külső hajtások bronzosra sötétednek, de a növény belseje ekkor is zöld marad. Lassabb növekedése miatt a telet az alapfajnál jobban tűri, viszont a szárazságot kevésbé viseli el.

‘Aurea Nana’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ‘Aurea Nana’ az aranysárga–sárga, alacsony termetű fajták gyűjtőneve. Fél m magasságig jellemzően tojásdad vagy gömbölyű, ezután 2 m-es kúppá fejlődhet;[1][2] Ágai vékonyak, finomak; hajtásai sűrűn állnak. Lombjának színe évszakonként az 'Aurea' fajtákhoz hasonlóan változik. Az alapfajhoz hasonlóan a száraz, meleg helyeket kedveli. Lassan nő.

Egyéb változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ‘Golden Surprise’ – nyáron sárgás, télre barnássá váló pikkelylevelekkel;[1]
  • ‘Berkmannii’ – törpe arany, télen barnássá válik;[3]
  • ‘Meldensis’ – zárt zöld, télre bebarnul;[3]
  • ‘Pyramidalis Aurea’ – karcsú kúp, szoliternek is alkalmas;[3]
  • ‘Elegantissima’ – aranysárga végű hajtásokkal, kevéssé szárazságtűrő.[2]

Ha kiszámítható külsejű növényeket szeretnénk kapni, a magról szaporított példányokkal nem érdemes próbálkozni, hanem dugványozással érdemes szaporítani.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai gyógynövényes orvoslás 50 alapvető növényének egyike, de gyógyhatása nem bizonyított. Mind a levelek, mind a magok illóolajat tartalmaznak, amiben borneol, bornil-acetát, tujon és kámfor mellett szeszkviterpének vannak.[4] Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajának erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.[forrás?]

Legek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tádzsikisztánban egy 35 m magas példányt tartanak számon.

Peking környékén 1000 év körüli példányok találhatók.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája, ford. Illés Beatrix, Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o [1997] (2005). ISBN 963 9546 5 
  2. ^ a b Platycladus orientalis ‘Aurea Nana’. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  3. ^ a b c Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 125-126. o (2006). ISBN 963 9677 39 6 
  4. PFAF
  5. Platycladus orientalis. The Gymnosperm Database. (Hozzáférés: 2013. november 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]