Ugrás a tartalomhoz

Keleti tuja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Életfa
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Platycladus
Faj: P. orientalis
Tudományos név
Platycladus orientalis
(L.) Franco 1949.
Szinonimák
  • Thuja orientalis L.
  • Biota orientalis (L.) Endl.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Életfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Életfa témájú médiaállományokat és Életfa témájú kategóriát.

A keleti tuja vagy keleti életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó növényfaj, a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. A gyakorlatban még elterjedtebb a Thuja orientalis megnevezés; népi neve: ciprus.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Kelet-Ázsiából származik: Kínában, Japánban és a Koreai-félszigeten erdőalkotó. Európába a 19. század elején hozták be dísznövényként. Azóta Dél-Európában jóformán mindenütt, és helyenként a Kárpát-medencében is kivadult.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Kisebb fa vagy nagyobb cserje; max. magassága termőhelytől függően 5-10 méter. Koronája szabályos ovális, ágrendszere sűrű. Vastag, fiatalon vöröses, később szürkésbarna kérge szalagosan leválik.

Különlegessége, hogy hajtásain a pikkelylevelek függőleges síkba rendeződnek. Mindkét oldaluk világos kékeszöld, a lappikkelyek hátán barázda fut. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak. A rövidhajtások végén növő porzós virágok igen kicsik, kissé sárgásak. Nem feltűnő, halvány rózsaszín, négytagú tobozvirágai a hajtáscsúcsokon nyílnak.

Zömök, 1,5 cm hosszú tobozai kissé oválisak, kezdetben húsosak. A csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselő, hosszúkás tobozpikkelyek eleinte hamvaszöldek és húsosak, idővel megfásodnak. Magja apró tojásdad, sötétbarna, szárny nélküli, világos köldökkel — egyes fajtáié sárgás.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Március-áprilisban virágzik.

Fényigényes, a szárazságot jól tűri. Félárnyékban, illetve árnyékban hajtásai kiritkulnak, koronája elcsúful. Kedveli a jó vízgazdálkodású, jól levegőző, mély talajokat. A szárazabb helyeken lassabban fejlődik. A téli fagyokat jól elviseli, a korai és késői fagyok sem károsítják; csak nedves és csapadékos helyeken fagyérzékeny. Meszes talajon is megél. Viszonylag lassan nő: az első években évi 10-15, később 25–30 cm-t.

Termései Közép-Európában csak a melegebb, védett helyeken érnek be.

Felhasználása

[szerkesztés]

Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha és rendkívül könnyű.[forrás?] Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok, temetők díszfájaként kedvelt.

Alfajok, változatok

[szerkesztés]

Számos kertészeti változatát alakították ki; közülük legszebbeknek a fiatalkori (tűlevelű) és a sárga színű alakokat tartják.

'Aurea'

[szerkesztés]

A sárga lombú, magról szaporított típusokat 'Aurea' gyűjtőnéven fogják össze. Ezek általában kisebbek (4–6 m), gyengébbek és valamivel lassabban is nőnek, mint az alapfaj. A friss hajtások színe tavasszal igen mutatós aranysárga. Nyárra ez a szín sárgászöldre tompul, majd őszre a külső hajtások bronzosra sötétednek, de a növény belseje ekkor is zöld marad. Lassabb növekedése miatt a telet az alapfajnál jobban tűri, viszont a szárazságot kevésbé viseli el.

‘Aurea Nana’

[szerkesztés]

Az ‘Aurea Nana’ az aranysárga–sárga, alacsony termetű és az 'Aurea' változatnál lassabban növő fajták gyűjtőneve. Fél m magasságig jellemzően tojásdad vagy gömbölyű, ezután 2 m-es kúppá fejlődhet;[1][2] Ágai vékonyak, finomak; hajtásai sűrűn állnak. Lombjának színe évszakonként az 'Aurea' fajtákhoz hasonlóan változik. Az alapfajhoz hasonlóan a száraz, meleg helyeket kedveli.

'Sieboldii'

[szerkesztés]

Lassan növő, sűrű ágú törpe változat élénkzöld lombbal.

Egyéb változatok

[szerkesztés]
  • ‘Golden Surprise’ – nyáron sárgás, télre barnássá váló pikkelylevelekkel;[1]
  • ‘Berkmannii’ – törpe arany, télen barnássá válik;[3]
  • ‘Meldensis’ – zárt zöld, télre bebarnul;[3]
  • ‘Pyramidalis Aurea’ – karcsú kúp, szoliternek is alkalmas;[3]
  • ‘Elegantissima’ – aranysárga végű hajtásokkal, kevéssé szárazságtűrő.[2]

Ha kiszámítható külsejű növényeket szeretnénk kapni, a magról szaporított példányokkal nem érdemes próbálkozni, hanem dugványozással érdemes szaporítani.

Gyógyhatása

[szerkesztés]

A kínai gyógynövényes orvoslás 50 alapvető növényének egyike, de gyógyhatása nem bizonyított. Mind a levelek, mind a magok illóolajat tartalmaznak, amiben borneol, bornil-acetát, tujon és kámfor mellett szeszkviterpének vannak.[4] Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajának erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.[forrás?]

Tádzsikisztánban egy 35 m magas példányt tartanak számon.

Peking környékén 1000 év körüli példányok találhatók.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája, ford. Illés Beatrix, Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o. [1997] (2005). ISBN 963 9546 5 
  2. a b Platycladus orientalis ‘Aurea Nana’. Royal Horticultural Society. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  3. a b c Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 125-126. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6 
  4. PFAF
  5. Platycladus orientalis. The Gymnosperm Database. (Hozzáférés: 2013. november 5.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

[[Kategória:Kelet-ázsiai flóraterület] [[Kategória:Mediterrán flóraterület] [[Kategória:Szubmediterrán flóraterület]