Ipolydamásd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolydamásd
Ipolydamásd címere
Ipolydamásd címere
Ipolydamásd zászlaja
Ipolydamásd zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásSzobi
Jogállásközség
PolgármesterRományik Ferenc (független)[1]
Irányítószám2631
Körzethívószám27
Népesség
Teljes népesség416 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség30,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,6 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 51′ 00″, k. h. 18° 49′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 00″, k. h. 18° 49′ 60″
Ipolydamásd (Pest vármegye)
Ipolydamásd
Ipolydamásd
Pozíció Pest vármegye térképén
Ipolydamásd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolydamásd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ipolydamásd (szlovákul: Damašd nad Ipľom) község Pest vármegyében, a Szobi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szobtól 5 kilométerre északnyugatra, Helembától 2 kilométerre északkeletre fekszik a 12-es főút folytatásaként húzódó 1201-es út mellett. 2023 nyarán átadták a települést az Ipoly folyó felett Helembával összekötő Károly Róbert hídat.[3]

Földrajz[szerkesztés]

Külterületi településrészei:

Története[szerkesztés]

A falu közigazgatási területe régészeti lelőhelyekben igen gazdag, az Árpád-korban még az Ipoly völgyében és a Damásdi-patak völgyében is több lakott hely létezett, melyek a 13. század végére, 14. század elejére elnéptelenedtek. Nem tudni, hogy az Árpád-kor végét jellemző anarchikus állapotok, vagy esetleg tudatos telepítéspolitika (összefüggő királyi vadászterület biztosítása) következtében.

A település neve 1262-ben fordul elő először Damas néven, nem egészen egyértelmű, hogy az említés a falu mai helyén álló egykori településre, vagy a Damásdi-patak völgyében ma Ódamásdnak nevezett területre vonatkozik-e. A falu közigazgatási határán belül két középkori kővár nyomai is megtalálhatóak. A ma Zuvárnak nevezett, az Ódamásdi völgy feletti 313 méter magas hegyen található vár valószínűleg a 13. században épült, és hozzávetőleg fél évszázadig lakták tulajdonosai az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint. A damásdi várat 1361-ben említik először, mely a király tulajdonában volt ekkor és vadászkastélyul szolgált. A ma Damásd várának nevezett hely, amely domboldalban lévén vár építésére nem kifejezetten ideális, vadászkastély céljára remek helyszín lehetett. 1391-ben egy 1372-ben kelt oklevelet említenek, melyet I. Lajos király a damásdi várban állított ki. 1361 és 1503 között a vár 10 várnagyának neve ismert. 1523-ban II. Lajos az esztergomi káptalan tulajdonába adta a várat. Többet nem említik oklevelek, legkésőbb a török kor legelején (1543-1544) elpusztulhatott.

Ipolydamásd - Damásd vár légi fotón

Az Árpád-kort követően csak a Zuvár-hegy tövében lévő település maradhatott lakott, de időlegesen elnéptelenedhetett ez is, mert 1570-ben nem szerepelt a török adóösszeírásokban.

1581-ben az esztergomi bég palánkvárat építtetett a mai falu északi végében, az Ipoly fölötti dombon, feltehetően az egykori királyi vadászkastély romjain a magyar végváriak portyáinak megakadályozására. Ezt a ma Damásd várának nevezett török végvárat a törökök 1594-ben kiürítették és felgyújtották a magyar hadi sikerek miatt. Az 1606-os zsitvatoroki béke után a magyar csapatok építették újjá az Ipoly völgyét védő korábbi török végvárat, az 1610-es, 1620-as években folytatódott Damásd várának megerősítése. Az 1630-as években őrsége általában 50 lovas, 100 gyalogos volt. 1641-ben békeidőben a törökök botrányos körülmények között elfoglalták, ezért Eszterházy Miklós nádor levélben tiltakozott a budai basánál, aki a várat ki is üríttette, de előzőleg felgyújtatta. Ezt követően a magyarok birtokolták 1646-ig, amikor Bercsényi László várkapitány távollétében a váci törökök elfoglalták, az ott tartózkodókat leöldösték, a falakat pedig földig rombolták. A vár többé nem épült fel.

Az 1690-es pestisjárvány után Privigye környékéről érkező szlovákokkal telepítették be Ódamásdot. A falu az Ódamásd nevű területről 1804-ben települt át jelenlegi helyére, az Ipoly partjára.

A vasútépítésekhez szükséges zúzottkő iránti igény jelentős növekedése és árának aránytalan emelkedése miatt[5] a MÁV 1912 őszén, kísérletképpen, a Damásdi-hegyen saját kőbányát nyitott (Jamai-bánya). A kőfejtőt a Pohlig cég által gyártott kötélpálya kötötte össze a szobi mintára épült zúzóművel, melyet az Ipoly túlsó partján, Helemba közelében, a vasút mellé építették. A kedvező üzleti eredmények[6] ellenére a rövid életű bánya csak az első világháború végéig üzemelt: a kőfejtő a magyar oldalra esett, a zúzómű és a vasúti rakodó viszont csehszlovák területre; a drótkötelet az Ipoly felett elvágták, a kötélpálya magyar részen maradt anyagai Nemesgulácsra kerültek.[7]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Dr. Gosztonyi Jenő (MDF)[8]
  • 1994–1998: Dr. Gosztonyi Jenő (független)[9]
  • 1998–2002: Dr. Gosztonyi Jenő (MDF)[10]
  • 2002–2006: Dr. Gosztonyi Jenő (független)[11]
  • 2006–2010: Rományik Ferenc (független)[12]
  • 2010–2014: Rományik Ferenc (független)[13]
  • 2014–2019: Rományik Ferenc (független)[14]
  • 2019-től: Rományik Ferenc (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
352
347
350
375
418
416
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 71,4%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,6% németnek, 0,6% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (28,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,9%, református 2,3%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 4,9% (39,3% nem nyilatkozott).[15]

2022-ben a lakosság 89%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% szlováknak, 0,2% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,2% volt római katolikus, 3,3% református, 0,7% görög katolikus, 0,5% evangélikus, 2,2% egyéb katolikus, 6,9% felekezeten kívüli (58,1% nem válaszolt).[16]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Zsuppán András - Végre átadták a Dunakanyar régóta hiányzó hídját (Válasz Online, 2023.07.30.)
  4. Ipolydamásd. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 10.)[halott link]
  5. Kereskedelemügyi ministerium: Állami költségvetés – 1912.
  6. Kereskedelemügyi ministerium: Állami költségvetés – 1913.
  7. Barabás Ferenc: Régi és új bányaüzemek, Mérnöki Továbbképző Intézet, 1953.
  8. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  10. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  11. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  12. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  13. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  14. Ipolydamásd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  15. Ipolydamásd Helységnévtár
  16. Ipolydalmásd Helységnévtár

További információk[szerkesztés]