Batrina (Újkapela)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Batrina
A falu bejárata.
A falu bejárata.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÚjkapela
Jogállás falu
Irányítószám 35410
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség1005 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Batrina (Horvátország)
Batrina
Batrina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 15″, k. h. 17° 39′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 15″, k. h. 17° 39′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Batrina témájú médiaállományokat.

Batrina falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 28, közúton 31 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 17, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 1 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, az Újgardiskát Bróddal összekötő főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Batrina területe már a középkorban is lakott volt. A birtok neve „Remunt” volt, mely név fennmaradt a „Rinovica” pataknévben, ahogyan régen a falu mellett folyó Orljavica-patakot hívták.[2] 1698-ban a kamarai összeírásban „Batrina” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[3] 1730-ban 30 háza és egy kápolnája volt. 1746-ban a faluban 37 ház és a Szent Antal kápolna állt itt. 1758-ban említik a kápolna Szent Antal és Segítő Szűzanya képeit. A falu lakói azonban nem ide, hanem a szomszédos Seoci kápolnája körüli temetőbe temetkeztek. 1760-ban 39 házat, 61 családot és 318 lakost számláltak. 1769-ben 36 háza, 64 családja és 345 lakosa volt.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Batrina” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Batrina” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Batrina” néven 72 házzal, 366 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 364, 1910-ben 791 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 90%-a horvát, 4%-a magyar, 2-2%-a szerb és cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 1005 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
364 402 392 500 554 791 857 945 1.160 1.197 1.242 1.253 1.136 1.149 1.096 1.005

Nevezetességei[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. század végén, vagy a 20. század elején épült a település közepén. A régi fakápolna a Seoci felé vezető út mellett állt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]