Nagy csalán
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Urtica dioica subsp. dioica
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Urtica dioica L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy csalán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy csalán témájú médiaállományokat és Nagy csalán témájú kategóriát. |
A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.
Elterjedése[szerkesztés]
Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.
Élőhelye[szerkesztés]
Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos.[1] A talaj nitrogéntartalmának indikátora. Kedveli a nitrogénben gazdag romtalajokat is.
Jellemzői[szerkesztés]
Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálhatóak a csalánszőrök, amelyeknek érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a hámszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.[1]
A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.[2]
Szaporodása[szerkesztés]
Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.[1]
Hasznosítása, jelentősége[szerkesztés]
A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés. Fontos gyógynövény, de számos hazai lepkefaj tápnövénye is. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.[1] Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba, egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.
A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt néha sörhöz is használják fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.[1]
A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.[3]
Nagy csalán galéria[szerkesztés]
-
Nagy csalán a Galla-patak partján -
-
kivirágozva -
telepe -
A növény jellegzetes képe -
A növény gyökérzete -
Kis rókalepke hernyói a csalánon
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- ↑ Nagy csalán. www.terra.hu. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- ↑ HáziPatika.com Nagy csalán. [2009. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
További információk[szerkesztés]
- A nagy csalán felhasználása
- Hagymás csalánfőzelék tejfölös habarással
- Csalán-pesto
- Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 54-55. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- Rachel Frély: A csalán titkai; ford. Varga Judit Mária; Sziget, Bp., 2016
