„Páfrányfenyő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Bevezetés: elírás |
a →Források és jegyzetek: formázás |
||
73. sor: | 73. sor: | ||
* {{schönfelder}} |
* {{schönfelder}} |
||
* {{fák}} |
* {{fák}} |
||
* '''Czáka, Rácz:''' [[Czáka Sarolta]], [[Rácz István (botanikus)|Rácz István]]: Fenyők és örökzöldek, p. 27. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1 |
|||
* '''Johnson, 2004:''' [[Owen Johnson]], [[David More]]: Európa fái, p. 46–47. Kossuth Kiadó. ISBN 978-963-09-6602-3 |
* '''Johnson, 2004:''' [[Owen Johnson]], [[David More]]: Európa fái, p. 46–47. Kossuth Kiadó. ISBN 978-963-09-6602-3 |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
A lap 2016. június 11., 09:09-kori változata
Ginkgo biloba | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: 49,5–0 Ma | ||||||||||||||
Ginkgolevél
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Veszélyeztetett iucn2.3 | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Ginkgo biloba L. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Ginkgo biloba témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú médiaállományokat és Ginkgo biloba témájú kategóriát. |
A páfrányfenyő (halfarkfa) — tudományos nevén (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb köznyelvi nevén ginkó — sajátos leveleiről szerte a világon ismert fafaj.
Származása, elterjedése
Nagyon ősi növényfaj. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a perm időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a paleogénben jelent meg. Élő kövület, aminek nincsenek közeli rokonai.
A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, ezután gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált. Európába 1738-ban hozták be Kína Csöcsiang tartományából (Johnson, 2004).
Rendszertani helyzete
Az új, filogenetikus osztályozás a páfrányfenyőknek (Ginkgophyta) önálló törzset hozott létre; ennek egyetlen ma élő faja a Ginkgo biloba.
- Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
- Osztály: Ginkgoopsida
- Rend: Ginkgoales
- Család: Ginkgoaceae
- Nemzetség: Ginkgo
- Faj: Ginkgo biloba
- Nemzetség: Ginkgo
- Család: Ginkgoaceae
- Rend: Ginkgoales
- Osztály: Ginkgoopsida
Megjelenése, felépítése
20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. Fiatalon karcsú és kevéssé elágazó, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törnek, csak később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlnak, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. Kérge barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.
A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak. Erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöldek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha már 1-15 nap alatt.
A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban fejlődnek, általában a törpehajtásokon. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, világoszöld, ovális magkezdemények igen aprók. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos magköpenye érés közben szürkészöldről aranysárgára változik. A termés vajsavtartalma miatt kellemetlen szagú, ezért közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik át (a növények ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
Életmódja, termőhelye
Kétlaki, lombhullató. A betegségeknek, kártevőknek ellenáll, a szelet, hókárt jól tűri. A városokban gyakori füstgázokat (kén-dioxid, nitrogén-monoxid stb.) minden más fánál jobban tűri. A radioaktív sugárzás különböző fajtáinak is ellenáll: 1945 augusztusában Hirosimára ledobott atombomba hipocentrumától számított 1,6 km-en belül mindössze hat súlyosan sérült, de életképes fát találtak — mindegyik páfrányfenyő volt.
Az egyik leghosszabb életű fa; ezer évesnél idősebb példányai is ismertek. Kezdetben lassan nő, de később „belelendül”. Fényigényes. A mély rétegű, üde talajt meghálálja, de kevesebbel is beéri (Czáka, Rácz).
Felhasználása
A 18. század óta kedvelt díszfa, számos kertészeti változattal.
Hatóanyagai, gyógyászati szerepe
Levelei flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.
Tavasztól őszig szedhető leveleit gyógyászati célokra hasznosítják, így az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre.
Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.
A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór ellen is - alaptalanul. A humán vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.
2007-2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebo-kontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240 mg ginkgo-kivonatot kapott, a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, amelyekkel felmérték megismerő és tanuló képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. Ez a különbség nem szignifikáns, véletlen is lehet.[1]
Források és jegyzetek
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
- Czáka, Rácz: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 27. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
- Johnson, 2004: Owen Johnson, David More: Európa fái, p. 46–47. Kossuth Kiadó. ISBN 978-963-09-6602-3
További információk
- A ginkgo biloba tulajdonságai, hatásai, előnyei
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
- Páfrányfenyő - Ginkgo biloba
- Terebess Ázsia E-Tár
Képek
-
Őszi levelek
-
G. biloba 'Californian Sunset' fajta