„Páfrányfenyő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
26. sor: 26. sor:
== Rendszertan ==
== Rendszertan ==
Az új, [[filogenetikus osztályozás]] szerint a páfrányfenyők ''(Ginkgophyta)'' önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen [[osztály (biológia)|osztály]], a ''Ginkgoopsida'', egyetlen [[rend (rendszertan)|rend]] a ''[[Ginkgoales]]'' és egyetlen ma élő [[család (rendszertan)|család]], a ''[[Ginkgoaceae]]'' tartozik. Ezen belül az egyetlen ma élő faj a ''Ginkgo biloba''.
Az új, [[filogenetikus osztályozás]] szerint a páfrányfenyők ''(Ginkgophyta)'' önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen [[osztály (biológia)|osztály]], a ''Ginkgoopsida'', egyetlen [[rend (rendszertan)|rend]] a ''[[Ginkgoales]]'' és egyetlen ma élő [[család (rendszertan)|család]], a ''[[Ginkgoaceae]]'' tartozik. Ezen belül az egyetlen ma élő faj a ''Ginkgo biloba''.

* Törzs: Páfrányfenyők ''(Ginkgophyta)''
* Törzs: Páfrányfenyők ''(Ginkgophyta)''
** Osztály: ''Ginkgoopsida''
** Osztály: ''Ginkgoopsida''
37. sor: 37. sor:
A ginkgo [[kétlaki]], [[lombhullató]] fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A [[kéreg]] barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.
A ginkgo [[kétlaki]], [[lombhullató]] fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A [[kéreg]] barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.


A [[hosszúhajtás]]okon csavarvonalban, egymástól messze, míg a [[törpehajtás]]okon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú [[levél (botanika)|levelei]] bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.
A [[hosszúhajtás]]okon csavarvonalban, egymástól messze, míg a [[törpehajtás]]okon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú [[levél (botanika)|levelei]] bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.


A hímivarú növények porzós [[virág]]ai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél [[megporzás|porozza be]] őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A [[csonthéjas]] termésre emlékeztető [[mag]]vak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, [[vajsav]]tartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
A hímivarú növények porzós [[virág]]ai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél [[megporzás|porozza be]] őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A [[csonthéjas]] termésre emlékeztető [[mag]]vak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, [[vajsav]]tartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).
47. sor: 47. sor:
A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.
A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.


Alkalmazzák agyi [[vérellátás]]i zavar, [[szédülés]], [[fülzúgás]], illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a [[visszértágulat]]ra, az [[aranyér]]re és a lábfekélyre.
Alkalmazzák agyi [[vérellátás]]i zavar, [[szédülés]], [[fülzúgás]], illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a [[visszértágulat]]ra, az [[aranyér]]re és a lábfekélyre.
Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes [[depresszió]], [[impotencia]] kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a [[Bőr (biológia)|bőr]] és az [[Izom|izmok]] jó vérellátását, és fokozzák az [[anyagcsere|anyagcserét]]. Kiváló [[antioxidáns]] tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A [[homeopátia|homeopátiában]] [[mandulagyulladás]] és [[fejfájás]] ellen alkalmazzák.
Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes [[depresszió]], [[impotencia]] kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a [[Bőr (biológia)|bőr]] és az [[Izom|izmok]] jó vérellátását, és fokozzák az [[anyagcsere|anyagcserét]]. Kiváló [[antioxidáns]] tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A [[homeopátia|homeopátiában]] [[mandulagyulladás]] és [[fejfájás]] ellen alkalmazzák.


85. sor: 85. sor:
* [http://matyasciprian.hu/novenyek/pafranyfenyo.php Páfrányfenyő - Ginkgo biloba]
* [http://matyasciprian.hu/novenyek/pafranyfenyo.php Páfrányfenyő - Ginkgo biloba]
* [http://www.terebess.hu/keletkultinfo/ginko.html Terebess Ázsia E-Tár]
* [http://www.terebess.hu/keletkultinfo/ginko.html Terebess Ázsia E-Tár]

== Képek ==
== Képek ==
<gallery>
<gallery>

A lap 2014. október 16., 00:50-kori változata

Ginkgo biloba
Evolúciós időszak: 49,5–0 Ma
Ginkgolevél
Ginkgolevél
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
Osztály: Ginkgoopsida
Rend: Ginkgoales
Család: Páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae)
Nemzetség: Ginkgo
Faj: G. biloba
Tudományos név
Ginkgo biloba
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ginkgo biloba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ginkgo biloba témájú médiaállományokat és Ginkgo biloba témájú kategóriát.

Ginkgo biloba

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba), röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Nagyon ősi növényfaj, a modern ginkgo a paleogénben jelent meg, és közeli rokonai, melyeknek a levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez mintegy 270 millió évvel ezelőtt a perm időszakban fejlődtek ki. Élő kövület, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

Rendszertan

Az új, filogenetikus osztályozás szerint a páfrányfenyők (Ginkgophyta) önálló törzset alkotnak. A törzshöz csupán egyetlen osztály, a Ginkgoopsida, egyetlen rend a Ginkgoales és egyetlen ma élő család, a Ginkgoaceae tartozik. Ezen belül az egyetlen ma élő faj a Ginkgo biloba.

  • Törzs: Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Osztály: Ginkgoopsida
      • Rend: Ginkgoales
        • Család: Ginkgoaceae
          • Nemzetség: Ginkgo
            • Faj: Ginkgo biloba

Jellemzői

A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.

A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.

A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).

Hatóanyagai

A páfrányfenyőlevelek flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak. A terpenoidokat a ginkgolidok (diterpén-laktonok) és a bilobalidok (szeszkviterpén) képviselik.

Felhasználása

A páfrányfenyő levelét gyógyászati célokra használják fel. Levele tavasztól őszig szedhető.

Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Az orvosi kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.

A kivonat állítólag javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) és Alzheimer-kór ellen is - alaptalanul. A humán vizsgálatok, például egy 2008-ban publikált nagy amerikai vizsgálat, ezt nem igazolták.

2007-2012 között a Toulouse-i Egyetem kórházának kutatói követéses, placebo-kontrollos vizsgálatban vizsgálták meg egy standardizált (állandó összetételű) ginkgo-kivonat hatását több mint 2800, 70 évesnél idősebb ember bevonásával. A résztvevők egyik fele naponta 240 mg ginkgo-kivonatot kapott, míg a másik fele placebót. A páciensekkel a követés öt éve alatt évente végeztettek kognitív teszteket, melyekkel felmérték megismerési és tanulási képességeik aktuális szintjét. A ginkgo-kivonatot szedő csoportban a követés ideje alatt 61 részvevőnél mutatták ki az Alzheimer-kór jeleit, míg a másik csoportban 73 embernél. 2800 kísérleti alannyal számolva a különbség nem számít jelentősnek, véletlenszerűen is előállhatott.[1]

Felhasználás módja:

  • Kivonat: A friss levelekből készült kivonat értágító hatású.
  • Tabletta: Javítja a vérkeringést.
  • Tinktúra: Rossz vérkeringés esetén ajánlott.

Források és jegyzetek

  1. ↑ Az origo.hu cikke: Nem véd a ginkgokivonat az Alzheimer-kór ellen

További információk

Képek

  • Őszi levelek
    Őszi levelek
  • G. biloba 'Californian Sunset' fajta
    G. biloba 'Californian Sunset' fajta
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Páfrányfenyő&oldid=15217970”