Mirrhafű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dysphania ambrosioides (L.) Mosyakin & Clemants | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Chenopodium ambrosioides | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 |
A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos.[1] Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.[2]
Megjelenése, jellemzői
[szerkesztés]
Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.
Hatóanyagai
[szerkesztés]Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz.
Felhasználása
[szerkesztés]Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik.[3] Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták.[4] Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.
Források
[szerkesztés]- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1974. ISBN 963-240-708-3
- Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények Megjelent a HATÁROZÓ KÉZIKÖNYVEK sorozatban, a PANEMEX gondozásában. 2007. ISBN 9789639090156
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kertek és konyhák Terebess Gábortól
- ↑ Termesztett gyógynövényeink
- ↑ Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben [Tiltott forrás?] Libatop a mimi.hu-n
- ↑
