Hadda (Afganisztán)
Haḍḍa (pasto nyelven: هډه) gréko-buddhista régészeti helyszín az ősi Gandhára régiójában a Haibár-hágó közelében, tíz kilométerre délre Dzsalálábád várostól, a mai Afganisztán területén.
Háttér[szerkesztés]
Az 1930-as és az 1970-es évek során mintegy 23 000 gréko-buddhista agyag és gipsz szobor került elő Haddában. A leletek buddhista és hellén elemeket tartalmaztak, majdnem tökéletes ókori görög stílusban. A tárgyak stílusa a késő hellén korra jellemző (i. e. 2-1 század), mégis a haddai szobrok (nem teljes bizonyossággal állítható) az 1. századból vagy későbbről valók. Ez az eltérés azzal is magyarázható, hogy ezen a területen megőrizték a hellén stílust később is. De az is lehet, hogy ezeket a szobrokat ténylegesen a késő hellén korban alkották.
A rendkívüli finomsággal kidolgozott részletek egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a művészek alaposan ismerték a görög szobrászatot, és egyes feltételezések szerint görög származású lakosok is közreműködtek az alkotásban. Az is elképzelhető, hogy ez a hely volt a buddhista szobrászat indo-görög stílusának bölcsője.[1]
Sok haddai műtárgy stílusa erőteljesen hellenisztikus, és a Apollón Epikuriosz templomában található szobrokéhoz mérhető.
Műalkotások[szerkesztés]
A sculptural group excavated a Haddában található Tapa-i-Sotor helyszínen kiásott szoborcsoport Buddhát ábrázolja, akit körbevesz a tökéletesen hellenisztikus stílusban készült Héraklész és Tükhé, aki egy bőségszarut tart.[2] A görög ikonográfiából csupán azt vették át, hogy Héraklész Vadzsrapáni bódhiszattva villámját tartja a kezében, a megszokott kőrisdorongja helyett.
Buddha több tanítványát ábrázoló műalkotás is előkerült hellenisztikus stílusban.[3]
Buddhista kéziratok[szerkesztés]
A gandhárai buddhista szövegek a ma ismert legrégibb buddhista kéziratok az 1. század környékéről.[4] Ezek a gandhárai nyelven írott művek a legrégibb baktriai és indiai szövegek is egyben. Az eredeti szövegeket európai és japán intézmények és magánszemélyek vásárolták meg, amelyeket jelenleg számos egyetem kutatói vizsgálnak. A gandhárai szövegek rendkívül rossz állapotban kerületek elő, de rekonstrukciójuk számos esetben bizonyult sikeresnek a meglévő, ismert páli és szanszkrit buddhista szövegek összevetésével. Más gandhárai buddhista szövegeket is találtak az elmúlt két évszázad során, ám ezek megsemmisültek vagy eltűntek.[5]
A szövegeket a Dharmaguptaka iskolának tulajdonította Richard Salomon, a kutatási terület egyik vezető tudósa.[6]
Pusztulása[szerkesztés]
Úgy tartják, hogy Hadda majdnem teljes egészében elpusztult az afganisztáni polgárháború idején.
Galéria[szerkesztés]
-
Buddha feje, Hadda. -
Görög ruhák, amforák, bor és zene, 1. század, Hadda. -
Haddai portrék, 3. század. -
Dekoratív tekercs Haddából. -
Atlasz, ókori görög isten, Hadda. -
Polikróm Buddha, 2. század, Hadda. -
Fiatal nő, 3-4. század, Hadda. -
"Nevető fiú", Hadda. -
Szobor Haddából, 3. század.
A polgárháború következtében rengeteg műalkotás semmisült meg. Ezek közül két szobor jelentette a legnagyobb veszteséget. A Vörös-hegységben található Bámiján-völgyben egykor két óriási Buddha-szobor állt, több kisebb méretű, régészeti jelentőségű tárgy mellett. A két hatalmas szobor az 5-6. században készült, és azok voltak a világ leghatalmasabb buddhista szobrai. Ma már csak a maradványai láthatók.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ John Boardman, The Diffusion of Classical Art in Antiquity (ISBN 0-691-03680-2)
- ↑ See image. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
- ↑ See image
- ↑ UW Press: Ancient Buddhist Scrolls from Gandhara. (Hozzáférés: 2008. szeptember 4.)
- ↑ Between the Empires: Society in India 300 BCE to 400 CE by Patrick Olivelle. Oxford University Press, 2006 ISBN 0-19-530532-9 pg 357 [1]
- ↑ "The Discovery of 'the Oldest Buddhist Manuscripts'" Review article by Enomoto Fumio. The Eastern Buddhist, Vol NS32 Issue I, 2000, pg 160
