Festő pipitér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Festő pipitér
Anthemis tinctoria001.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Pipitér (Anthemis)
Faj: A. tinctoria
Tudományos név
Anthemis tinctoria
L., 1753.
Szinonimák

Cota tinctoria (L.) J. Gay ex Guss.

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Festő pipitér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festő pipitér témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festő pipitér témájú kategóriát.

A festő pipitér (Anthemis tinctoria) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, így hazánkban is. Észak felé egészen Skandináviáig hatol. Angliába és az Egyesült Államokba úgy hurcolták be.

Felépítése, megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokrosan növekedő, többnyire 20–50 cm magas, ritkábban akár 60–70 cm-re is megnövő, gyengén szőrös szárú gyomnövény.

Szárnyasan osztott lomblevelei elliptikusak, többnyire ülők, gyéren szőrösek, a fonákjuk szürkészöld. A szeletek lándzsásak, előre néző fogakkal.

Virágzata hosszú kocsányon fejlődő, mintegy 3 cm széles, magányos fészkekből áll. A vacok félgömb alakú, a pelyvalevelek lándzsásak, a fészekpikkelyek nemezesen szőrösek. A 12–25, aranysárga nyelves virág legfeljebb 10 mm hosszú. A csöves virágok hímnősek, öt összeforrt sziromlevéllel – porzólevelük is öt van. A magház alsó állású.

A 2–4 mm hosszú kaszattermések kopaszok, mindkét oldalukon 5–7 hosszanti bordával.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétéves vagy évelő.

Fénykedvelő pionír növény. Hazánk domb- és hegyvidékein leginkább száraz réteken, szántóföldeken, utak mentén, töltéseken, rézsűkön nő. A száraz, nyáron meleg, humuszban szegény, sekély rétegű, homokos vagy köves talajokon is jól fejlődik. Az agyagos, kötött talajon nem él meg. A szárazságot jól tűri. Árnyékos helyen nem él meg, a sós tengerparti levegőt jól viseli.

Júniustól egészen augusztusig virágzik; öntermékeny, rovarok porozzák be. Magvai augusztustól szeptemberig érnek be.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben festőnövénynek használták (timsóval pácolt virágaiból sárga festéket nyertek); újabban sziklakertekbe ültetik.

A népi gyógyászatban korlátozottan terjedt el:

  • a magvaiból készült olajjal Észak-Amerikában fülbetegséget, süketséget kezeltek;
  • a zöld növényi részek hatóanyagai gyulladáscsökkentők és serkentik a havi vérzést.

Gondozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téli hideg beállta előtt célszerű a tövét visszavágni, majd faforgáccsal vagy falevelekkel betakarni, mert kissé fagyérzékeny.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]