Buddhizmus Vietnamban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avalókitésvara bodhiszattva lakozott és aranyozott szobra a Bút Tháp templomban, a helyreállított Lê-dinasztia korából (1656).
A 30 méter magas Hải Đức buddha-szobor 1964-ben a Long Sơn pagoda előtt Nha Trang városban

A buddhizmus Vietnamban (vietnami: đạo Phật (ejtsd körülbelül: dáo fet) vagy Phật giáo (ejtsd körülbelül: fet zao)) első sorban a mahájána hagyományokra épül.[1] A buddhizmus vagy az i. e. 3-2. század környékén érkezhetett Vietnamba Dél-Ázsia felől vagy az i.sz. 1-2. század környékén Kína felől.[2] A vietnami buddhizmus szimbolikus kapcsolatban állt a taoizmus, kínai spiritualitás és a vietnami bennszülött vallások bizonyos elemeivel.[3]

Története[szerkesztés]

A dinasztiák korában[szerkesztés]

Kerámia sztúpa lótusz bódhi levelekkel, Hanoi (Li-dinasztia, 11-13. század).
Terrakotta bódi levelek sárkány mintával (Li-Tren dinasztiák, 11-14. század).

Ellentétes elméletek léteznek arról, hogy a buddhizmus legelőször az i. e. 3-2. században érkezett Vietnamba Indiából, vagy csak az i.sz. 1-2. században Kínából.[4] A 2. század végére Vietnam már jelentős regionális buddhista központnak számított (feltehetően mahájána), amelynek legfőbb városa Luy Lâu (ejtsd körülbelül: Lui Leu) volt, a mai Bắc Ninh tartományban, Hanoitól északkeletre. Luy Lâu volt Giao Chỉ (kb: Zao Csi - Vietnam korábbi neve) fővárosa, amely népszerű volt az Indiából Kínába tartó buddhista szerzetesek körében. A szerzetesek követték a tengeri kereskedelmi útvonalat. Számos mahájána szútrát és ágamát fordítottak kínai nyelvre ebben a központban, közöttük a Negyvenkét fejezetes szútrát és az ánápánaszati légzéses meditációt.

Az ezt követő közel kétezer évben Vietnam és Kína kulturális, filozófiai és vallási örökségeinek jellegzetességei hasonló vonásokat mutatnak. Ez köszönhető egyrészt a földrajzi helyzetüknek (szomszédok), illetve annak, hogy Kína a történelem során már kétszer is magához csatolta Vietnamot. Emiatt a vietnami buddhizmus erősen kapcsolódik a kínai buddhizmushoz és jól megfigyelhető a Szung-dinasztia utáni kínai buddhizmus átalakulásának hatásai is.[5] Mindemellett, mivel Vietnam a középkorban egy időre bekebelezte a Khmer Birodalmat, a khmer embereken keresztül beszivárgott az országba a théraváda buddhizmus is.

A Đinh-dinasztia (968-980) idején a buddhizmus hivatalos vallássá vált (~971), emiatt valószínűsíthető, hogy a kor királyai nagyra tartották a buddhizmust.[6] A korai Lê-dinasztia (980-1009) hasonló irányelvek mentén folytatta az irányítást. Ebben az időben sok képzett buddhista szerzetes áramlott az újonnan függetlenedett államba, amelyben az ország felépítéséhez szükség volt egy ideológiai bázisra. Ezt követően ezt a szerepet a konfucianizmus töltötte be.[7]

A vietnami buddhizmus a Lý-dinasztia (1009–1225) idején élte fénykorát. A dinasztia alapítója, Lý Thái Tổ egy buddhista pagodában nőtt fel.[8] A dinasztia összes királyának a buddhizmus volt az államvallása. A Trần-dinasztia (1225–1400) idejére a buddhizmusnak már osztoznia kellett az egyre nagyobb teret hódító konfucianizmussal.

A 15. századra a buddhizmus fokozatosan elvesztette a népszerűségét az uralkodói körökben, jóllehet a tömegek számára továbbra is kedves maradt. A hivatalnokok eretneknek és hiábavalónak kiáltották ki a buddhizmust.[9] Legközelebb csak a 19. században, a Nguyễn-dinasztia idején emelték vissza a buddhizmust hivatalos vallássá.[10]

Az 1920-as években lezajlott egy buddhista élénkítő mozgalom (Chấn hưng Phật giáo), amely az intézményes buddhizmus megerősítését és megreformálását célozta meg, ugyanis a francia uralom idején a kereszténységgel szemben erős hátrányba került. A mozgalom több mint harminc évig tartott.[11]

A köztársaság korában[szerkesztés]

Emlékmű Thích Quảng Đức számára, aki 1963-ban, tiltakozásul Ngô Đình Diệm adminisztráció által vezetett dél-vietnami buddhista-üldözések ellen, felgyújtotta magát.

1954 és 1975 között Vietnam kettészakadt Észak- és Dél-Vietnamra. Egy olyan országban, amelyben a buddhisták aránya a felmérések szerint 50-70% volt[12][13][14][15] A katolikus vietnami kisebbséghez tartozó Ngô Đình Diệm elnök politikája vallási előítéleteket generált, amelyben a buddhistákat ellenségként tekintették.[16][17][18]

1963. májusában Huế város központjában megtiltották a buddhistáknak, hogy a vészák-ünnepség során buddhista zászlókat használjanak,[19] pedig pár nappal azelőtt az új érsek kinevezésekor a katolikusok használhatták saját zászlóikat. Hatalmas tüntetések kezdődtek a kormány ellen, akik csapatokat küldtek az emberek ellen és kilenc embert megöltek. Válság vette kezdetét, amely később buddhista válság néven lett közismert. A válság tetőfokát az jelentette, amikor Thích Quảng Đức szerzetes tüntetésképpen felgyújtotta saját magát. Diệm elnök öccse, Ngô Đình Nhu az erős megtorlás híve volt, így speciális egységeket küldtek, hogy elpusztítsák a buddhista központokat és a becslések szerint több száz embert öltek meg. A megdöbbent amerikai kormány megvonta a támogatását a kormánytól. Diệm elnököt az amerikai CIA támogatásával egy puccs során letartóztatták és kivégezték.[20][21]

Az 1960-as években a buddhisták politikai hatalma nőtt és a különböző iskolák együttesen létrehozták az Egységes Vietnami Buddhista Egyházat. Az egyházi vezetők jelentős befolyással bírtak a nemzeti politikai életben, olyannyira, hogy olykor még a kormánnyal is dacoltak.

A kommunista Vietnam[szerkesztés]

1975-ben Vietnam kommunista uralom alá került. Onnantól a vallási gyakorlatok, köztük a buddhizmus is, nem ajánlatos dolognak számítottak. A szervezett buddhista közösségek (szanghák) helyzetét ellehetetlenítették. Északon a kormány már korábban teljesen a saját felügyelete alá vonta az egyházakat, azonban délen még mindig erősnek számított az Egységes Vietnami Buddhista Egyház. Vezetőiket letartóztatták és bebörtönözték. A szangha tulajdonait elkobozták és létrehoztak egy kormány irányítása alatt álló országos buddhista szervezetet.

Az ún. Đổi Mới reformok óta (1986) viszonylag szabadabban gyakorolhatják az emberek Vietnamban a buddhizmust. Azonban az államtól független szanghát továbbra is tilos létrehozni. A Vietnamban legáltalánosabban elterjedt iskolát, a Tiszta Föld buddhizmust csak 2007-ben ismerte el a kormány hivatalos vallásként.[22] Thích Quảng Độ, az Egységes Buddhista Szangha korábbi pátriárkáját bebörtönözték és a mai napig állandó megfigyelés alatt ál, utazásaiban korlátozzák.

Ma már az ország teljes területén élnek buddhisták, északon és délen is. A buddhizmus az egyetlen nagy vallás Vietnamban, amely a teljes lakosság 9-16%-át jelenti.[23][24][25][26][27][28]

Ágai[szerkesztés]

Mahájána hagyományok[szerkesztés]

Bái Đính templom Ninh Bình tartományban
Szerzetesek Huế városban szolgálatteljesítés közben.

A vietnami buddhizmus gyakorlatilag a tientaj és a Hoa Nghiêm hagyományainak a szinkretizmusa. Emiatt a gyakorlatok kissé eklektikusak. Találhatók benne elemek a thiền (zen), Tịnh độ (Tiszta Föld), tientaj, és ezoterikus (vadzsrajána) iskolákból. Az országban feltehetően a legtöbben a Tiszta Föld buddhizmus módszereit használják. Gyakran recitálnak szútrákat, kántálnak és bodhiszattváktól vagy egyéb dharma-védelmezőktől kérnek segítséget.[29] Ebben a gyakorlatban a valláskövető minden hitét Amitábha Buddhába (V. A Di Đà Phật) helyezi. Abban hisznek, hogy a Tiszta Földön fognak ezáltal újjászületni.

A zen buddhizmus vietnami elnevezése a thiền (zen iskola = thiền tông), amely a kínai csan buddhizmusból ered. A hagyományok szerint 580-ban egy Vinitarucsi (vietnami: Tì-ni-đa-lưu-chi) nevű indiai szerzetes Vietnamba érkezett Kínából, ahol csan buddhizmust tanult Csiancsi Szengcsan mestertől. Létrehozott egy szektát egy lelkes vietnami segítővel együtt. Ez a szekta az egyik legbefolyásosabb iskolává nőtte ki magát a 10. századra. További másik fontos szekták voltak a Vo Ngon Thong (Vô Ngôn Thông) és a Thảo Đường.

Trần Nhân Tông (1258–1308) király idején jött létre a Trúc Lâm (Bambusz liget) thiền iskola , amely erős konfucianista és taoista filozofikus hatásokat mutat. A 17. században egy csoport kínai szerzetes elindította a Ling iskolát (Lâm Tế). Ennek egy inkább helyi változata a 18. században alapított Liễu Quán iskola volt, amely azóta a vietnami zen buddhizmus egyik jeles iskolája.

A tudósok úgy vélik, hogy a zen nem játszott kiemelkedő szerepet a vietnami buddhizmusban.[30] Manapság mégis megnövekedett a zen buddhisták száma az országban.[31]

Théraváda hagyományok[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia 1010. körül, Đại Việt (vietnami) területe sárgával.

A mai Vietnam középső és déli részén eredetileg a csam és a khmer emberek éltek, akik a szaiva-mahájána (lásd A buddhizmus története Kambodzsában) és théraváda buddhizmus szinkretizmusát vallották. A Đại Việt (vietnamiak) a 15. században megszállta a csam emberek területeit, majd a 18. században magához csatolta a Khmer Birodalom déli területeit. Ekkor alakultak ki Vietnam mai határai. Onnantól kezdve a meghatározó Đại Việt (vietnamiak) a mahájána hagyományokat, a khmerek pedig a théraváda hagyományokat követték.

Az 1920-as és az 1930-as években több mozgalom is volt Vietnamban, amelyek a buddhizmus modernizálását és felelevenítését célozták meg. Újraalkották a mahájána szervezeteket és megnőtt az érdeklődés a théraváda meditáció és a Páli kánon irányában, amely akkoriban franciául állt rendelkezésre. A théraváda buddhizmus egyik vietnami úttörúje Lê Văn Giảng állatorvos volt. Délen született és Hanoiban diplomázott, amely után Kambodzsában dolgozott a francia kormánynak. Ekkor kezdte el érdekelni a théraváda buddhizmus. Be állt végül szerzetesnek és felvette a Hộ-Tông (Vanszarakkhita) nevet. 1940-ben visszahívta őt Vietnamba egy csoport világi buddhista, hogy megalapítsák az első théraváda templomot az országban. A Bửu Quang (Ratana Ramszjarama) templomot a francia csapatok elpusztították 1947-ben, ezért négy évvel később újból felépítették. Hộ Tông ezután sok szöveget lefordított a Páli kánonból (Tipitaka).

1949. és 1950. között Hộ Tông támogatók segítségével új templomot épített Saigonban (ma Ho Si Minh-város). Ez a templom vált az ország théraváda aktivitások központjává. Saigonból a théraváda mozgalom átterjedt az ország további részeibe és több templom is épült. 1997-ben már 64 théraváda templom működött az országban (ebből 19 Ho Si Minh-városban és a környékén).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cuong Tu Nguyen & A.W. Barber. "Vietnamese Buddhism in North America: Tradition and Acculturation". in Charles S. Prebish and Kenneth K. Tanaka (szerk). The Faces of Buddhism in America. Berkeley: University of California Press, 1998, 130. o.
  2. Cuong Tu Nguyen. Zen in Medieval Vietnam: A Study of the Thiền Uyển Tập Anh. Honolulu: University of Hawaii Press, 1997, 9. o.
  3. Cuong Tu Nguyen & A.W. Barber 1998, pg 132.
  4. Nguyen Tai Thu. The History of Buddhism in Vietnam. 2008.
  5. Prebish, Charles. Tanaka, Kenneth. The Faces of Buddhism in America. 1998. p. 134
  6. Nguyen Tai Thu 2008, pg 77.
  7. Nguyen Tai Thu 2008, pg 75.
  8. Nguyen Tai Tu Nguyen 2008, pg 89.
  9. Việt Nam: Borderless Histories – 67. oldal, Nhung Tuyet Tran, Anthony Reid – 2006
  10. The Vietnam Review: Volume 3 1997
  11. Elise Anne DeVido. "Buddhism for This World: The Buddhist Revival in Vietnam, 1920 to 1951, and Its Legacy." in Philip Taylor (szerk.), Modernity and Re-enchantment: Religion in Post-revolutionary Vietnam. Délkelet-Ázsiai Tanulmányok Intézete: Szingapúr, 2007, p. 251.
  12. Az 1966-os buddhista válság Dél-Vietnamban HistoryNet
  13. Gettleman, 275–76, 366. o.
  14. Moyar, 215–216. o.
  15. South Viet Nam: The Religious Crisis”, Time, 1963. június 14. 
  16. Tucker, 49, 291, 293. o.
  17. Maclear, 63. o.
  18. SNIE 53-2-63, "The Situation in South Vietnam, 1963.07.10.
  19. Topmiller, 2. o.
  20. Karnow, 295–325. o.
  21. Moyar, 212–250. o.
  22. "Pure Land Buddhism recognised by Gov’t." Viet Nam News. 2007.12.27., hozzáférve: April 7, 2009.
  23. Đâu là con số thực về tín đồ Phật giáo Việt Nam?
  24. The Largest Atheist / Agnostic Populations
  25. The Global Religious Landscape 2010. The Pew Forum.
  26. The Global Religious Landscape 2010 - Buddhism. The Pew Forum.
  27. The Global Religious Landscape 2010 - Indigenous religions. The Pew Forum.
  28. The Global Religious Landscape 2010 - Unaffiliated. The Pew Forum.
  29. Cuong Tu Nguyen 1997, 94. o.
  30. Alexander Soucy. "Nationalism, Globalism and the Re-establishment of the Trúc Lâm Thien Sect in Northern Vietnam." in Philip Taylor (ed), Modernity and Re-enchantment: Religion in Post Revolutionary Vietnam. Institute of Southeast Asian Studies: Singapore, 2007; Cuong Tu Nguyen 1997, pg 342-3 [1]
  31. Alexander Soucy 2007.

Források[szerkesztés]

  • Nguyen, Cuong Tu & A. W. Barber. "Vietnamese Buddhism in North America: Tradition and Acculturation". in Charles S. Prebish és Kenneth K. Tanaka (szerk.) The Faces of Buddhism in America. Berkeley: University of California Press, 1998.
  • Nguyen, Cuong Tu. Zen in Medieval Vietnam: A Study of the Thiền Uyển Tập Anh. Honolulu: University of Hawaii Press, 1997.
  • Nguyễn Tài Thư. History of Buddhism in Vietnam, Cultural heritage and contemporary change: South East Asia. CRVP (2008). ISBN 1565180984 
  • Soucy, Alexander. "Nationalism, Globalism and the Re-establishment of the Trúc Lâm Thien Sect in Northern Vietnam." Philip Taylor (szerk). Modernity and Re-enchantment: Religion in Post-revolutionary Vietnam. Ázsiai Tanulmányok Intézete: Szingapúr, 2007.

Külső hivatkozások[szerkesztés]