Bokroshát
| Bokroshát (Zlatna Greda) | |
 | |
| A bokrosháti Ökocentrum | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Bellye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31328 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5 fő (2011)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 85 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 43′ 19″, k. h. 18° 51′ 58″45.722000°N 18.866000°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 19″, k. h. 18° 51′ 58″45.722000°N 18.866000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bokroshát témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bokroshát (vagy Bokroshát-puszta, horvátul: Zlatna Greda) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Bellyéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 23, közúton 27 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 16, közúton 19 km-re északkeletre Baranyában, a Drávaszög területén a Kopácsi-rét és a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park északi szélén fekszik. A szomszédos Tökössel egy szűk, aszfaltozott út köti össze.
Története
[szerkesztés]A 19. század közepén keletkezett Hercegszöllős déli, Bokroshát nevű határrészén mezőgazdasági majorként. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A délszláv hatóságok nevét Zlatna Gredára változtatták, melyet azért kapott, mert a környező területből kiemelkedő enyhe dombháton (greda = hát) fekszik. 1941 és 1944 között a település ismét Magyarországhoz tartozott. A megélhetési nehézségek miatt az 1970-es évektől megindult a lakosság elvándorlása. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 52%-a horvát, 20%-a magyar, 13%-a jugoszláv, 9%-a szerb, 2-2%-a bosnyák és német nemzetiségű volt. Ekkor 6 házában 12 lakos élt. A falut 1991 szeptemberében megszállták a JNA katonái és a szerb szabadcsapatok. A horvát kormány 1997-ben kelt rendeletével létrejött a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, amely átvette a terület igazgatását A településnek 2011-ben 5 állandó lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 671 | 443 | 434 | 346 | 57 | 46 | 12 | 5 |
(1948-tól 1981-ig Hercegszőllős településrészeként, 1991-től önálló településként.)
Gazdaság
[szerkesztés]A pusztán hagyományosan a mező- és erdőgazdaság és az állattartás képezte a megélhetés alapját. Ma már a vadászat és az ökoturizmus fejlesztése a fő cél. A vadászturizmus fejlesztésére építették a bokrosháti „Zlatna greda” vadászházat. 2000 után a faluba kezdett visszatérni az élet, mely elsősorban az azonos nevű ökocentrumnak köszönhető. A létesítményt az eszéki „Zeleni Osijek” Ökológiai Társaság a település domináns épületének, egy korábbi irodaépületnek ökocentrummá való átépítésével alakította ki. Az Ökocentrum 46 férőhellyel, étteremmel, terasszal, tűzrakóhellyel rendelkezik.
Nevezetességei
[szerkesztés]A faluban manapság csak néhány lakos él, így a környező erdők vadvilágának menedéke. Ilyen módon a szarvasok és a vaddisznók akadálytalanul barangolhatnak ebben a csendes és biztonságos környezetben, melyet a természeti szépségek, valamint a Duna közelsége tesz Baranya rejtett gyöngyszemévé.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A Zlatna Greda Ökocentrum honlapja (horvátul) (angolul)
- Bellye község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
