Abhidhamma-pitaka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Abhidhamma-pitaka (magyarul: A kiemelt eszmék kosara) a théraváda buddhizmus legrégibb iratának, a páli kánon három pitakája (páli nyelven "kosár") közül a legutolsó. A másik két pitaka a Vinaja-pitaka (fegyelmezés kosara - 5 könyv) és a Szutta-pitaka (A vezérfonalak kosara - 5 gyűjtemény) korábban keletkeztek. Az Abhidhamma-pitaka egy részletesen kidolgozott skolasztikus gyűjtemény, amely nem filozófiai fejtegetéseket tartalmaz, hanem összefoglalókat és felsorolásokat.[1]

Az Abhidhamma jellege[szerkesztés]

Az Abhidhammát a filozófia, pszichológia és metafizika területeihez szokták sorolni. L. S. Cousins szerint az Abhidhamma módszertana, ismétlődésük és folyamataik helyett, előfordulásaik és történéseik szerint tekint a dolgokra.[2]

Eredete[szerkesztés]

A hagyomány szerint az Abhidhammát a történelmi Buddha a megvilágosodása után pár évvel tanította a magasabb szintű tanítványainak.[3] Később megosztotta a tudását egyik legfőbb követőjével is, Száriputtával. A többi tanítványnak Száriputta adta tovább a tanítást. Ez a hagyomány egyértelműen kiderül a Vinaja-pitaka legutolsó könyvéből, a Parivárából (Függelék).[4] Azonban egyes tudósok az Abhidhamma megírását az i.e. 3. század környékére helyezik, azaz a Buddha halála után 100-200 évvel. Emiatt ők azon a véleményen vannak, hogy a mű nem a Buddha szavait, sokkal inkább a tanítványai szavait adják vissza.[5] A bristoli egyetem egyik professzora, Dr Rupert Gethin, szerint azonban az Abhidhamma módszerének fontos elemei valóban a Buddha idejéből valók.[6]

Mivel ez a könyv volt a páli kánon legutolsó fő része, ezért a keletkezésének a története meglehetősen szövevényes. A Mahaszangika[1][7] valamint több másik iskola[8] sem fogadta el a kánon részeként. Voltak iskolák, amelyek viszont az Abhidhamma-pitakába helyezték a Szutta-pitaka 5. gyűjteményét, a Khuddaka-nikáját.[1] Az Abhidhamma páli verziója szigorúan a hínajána iskola részét képezi, amely különbözik más buddhista iskolákétól.[9] A korai iskolák nem jutottak egyezségre a különböző Abhidhamma filozófiákat illetően.[10] A korai buddhizmussal ellentétben az Abhidhamma megjelenésekor már egymástól eltérő irányzatok léteztek.[10] A páli kánon legkorábbi szövegei nem említik az Abhidhammát.[11] Az Első buddhista tanácskozás sem tesz említést az Abhidhammáról, viszont a másik két pitakáról (Vinaja és Szutta) igen.[12]

Tartalma[szerkesztés]

Az Abhidhamma-pitaka hét könyvből áll:

Dhamma-szanganí[szerkesztés]

A dhammákat, avagy a létezés elemeit sorolja fel. A mű egy ú.n. mátikával (mátrixként fordítják, amely tulajdonképpen a kategóriák jegyzéke) kezdődik, amely a jelenségeket 22 darab háromrétű csoportra (tika) osztja, majd ugyanezeket 100 darab kétrétű (duka) csoportra bontja. A mátiká egy része a Szuttanta mátrix, amely 42 diász jegyzéke a szutták gyűjteményeiből. Ez a könyv ezenfelül az Abhidhamma keretműve is, amely bevezeti a különféle látásmódokat, amelyek alapján a jelenségek besorolhatók. A Dhamma-szanganí négy része a "A Tudat állapotai", amely felsorolja és jellemzi a létező összes tudatállapotot, azok összetevőinek mélyreható meghatározásaival; az "Anyag", amely a különféle anyagi jelenségek felsorolása és kategorizálása; az "Összegzés", amely a szövegekben használt kifejezéseket magyarázza meg; és a "Foglalat", amely az Abhidhamma mátrix további magyarázata.

Vibhanga[szerkesztés]

A Vibhanga egy részletes elemzés, amely az első könyvben elhangzottakat fejti ki bővebben. 18 fejezete leírja létezés összetevőit, az érzékelési alapokat, az elemeket, az igazságokat, a képességeket, a függő keletkezést, az éberség alapjait, a végső erőfeszítéseket, a véghezvitel eszközeit, a megvilágosodás tényezőit, a nyolcrétű ösvényt, a dzshánákat, a korlátlanságokat (más néven brahma-vihárák), a kiképzési szabályokat, az elemző ismeretek fajtáit, a szennyezettségeket és a "tanítás szívét", a buddhista világmindenség tömör áttekintését.

Dhátu-kathá[szerkesztés]

Ez a könyv tárgyalja az elemeket az összetevők, érzékelési alapok és elemek hármas elrendezése szerint. Kísérletet tesz annak eldöntésére, hogy a jelenségek tartalmazzák-e ezt a három kategóriát, és ha igen, milyen mértékben. Azt is vizsgálja, hogy ezek egymáshoz kapcsolódnak vagy egymástól függetlenek.

Puggala-pannyati[szerkesztés]

Ez a könyv formálisan meghatározza a különféle személyiségeket. 10 fejezetből áll: az első a pár nélküli személyiségek fajtáival foglalkozik, a második a párba rendezhetőkkel, a harmadik a hármas csoportba rendezhetőkkel, és így tovább.

Kathá-vatthu[szerkesztés]

A Kathá-vatthu a korai "hínajána" iskolák közötti ellentétes nézetek leírása valamint a Théraváda látásmód védelme. A művet Moggaliputta Tisszának, a 3. buddhista tanácskozás vezetőjének tulajdonítják. A zsinatot Asóka király hívta egybe Patnában, a Kr. e. 3. század közepén.

Jamaka[szerkesztés]

A Jamaka célja az, hogy eloszlassa a félreértéseket, és meghatározza pontosan a fogalmak használatát. Mivel két ellentétes irányból teszi fel a kérdéseket, ezért kapta a "Párok Könyve" elnevezést. Az első kérdéspár például így szól: "Az üdvös jelenségeknek üdvös-e mind a gyökerük is? És az üdvös gyökerekből mindig üdvös jelenségek támadnak?" A könyv 10 fejezete a gyökerek, az összetevők, az észlelési alapok, az elemek, az igazságok, a formációk, a rejtett hajlamok, a tudat, a jelenség és a képességek.

Patthána[szerkesztés]

A Patthána a "Kapcsolatok Könyve", amely a jelenségek okságát és kölcsönös összefüggéseit tárgyalja. A különböző jelenségek közötti oksági kapcsolatokat kívánja feltérképezni, egy 24 tagos ok-okozati kapcsolatrendszer (paccsaja) segítségével. A könyv az Abhidhamma mátrix valamennyi jelenségére kiterjeszti ezt az ok-okozati kapcsolatviszonyt. Négy fő része a következő: a pozitív módszer szerinti eredeztetés, a negatív módszer szerinti eredeztetés, a pozitív-negatív módszer szerinti eredeztetés és a negatív-pozitív módszer szerinti eredeztetés. Ezek mindegyikének hat fejezete van: a triádok, a diászok, az egyesített diászok és triádok, az egyesített triádok és diászok, az egyesített triádok és triádok, és az egyesített diászok és diászok eredetéről. A Páli Kánon a 4. zsinaton összeállított, burmai változatának kiadásában a Patthána öt kötetben összesen 2500 oldalt számlál. Hatalmas mérete, valamint filozófiai jelentősége miatt a Mahápakarana, vagyis a "Nagy Értekezés" címet is viseli.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  2. "Pali oral literature", in Buddhist Studies, ed Denwood and Piatigorski, Curzon, London, 1982/3
  3. Malalasekera, Dictionary of Pali Proper Names, India Office, 1938, reprinted Pali Text Society, Bristol, volume I, page 138
  4. Book of the Discipline, volume VI, page 123
  5. "Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  6. Foundations of Buddhism, Oxford University Press, 1998, page 48
  7. Buddhist Sects in india, Nalinaksha Dutt, 1978, page 58
  8. several schools rejected the authority of abhidharma. in: Macmillan Encyclopedia of Buddhism (2004), page 2. (A similar statement can be found on pages 112 and 756.)
  9. "Buddhism." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
  10. ^ a b Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 415
  11. Kanai Lal Hazra, Pali Language and Literature - A Systematic Survey and Historical Survey, 1994, Vol. 1, page 412
  12. I.B. Horner, Book of the Discipline, Volume 5, page 398. An older translation of this texts can be found at: Eleventh Khandhaka: On the council of Rajagaha.