Sajószentandrás
| Sajószentandrás (Șieu-Sfântu, Leresdorf) | |
 | |
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Somkerék |
| Rang | falu |
| Községközpont | Somkerék |
| Irányítószám | 427326 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 34967 |
| Népesség | |
| Népesség | 416 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 83 (2020)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 332 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 08′ 43″, k. h. 24° 18′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 43″, k. h. 24° 18′ 25″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sajószentandrás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sajószentandrás (románul Șieu-Sfântu, németül Leresdorf, az erdélyi szász nyelven Leresderf) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Besztercétől 24 km-re, Bethlentől 14 km-re, Somkerék, Sajóudvarhely, Kajla és Bethlenkeresztúr közt fekvő település. A Sajó mentén található.
Története
1173-ban Igalia néven említik először. Neve jelenlegi formájában először 1288-ban tűnik fel.
A középkorban a település vegyes német-magyar lakosságú volt, ezt támasztja alá, hogy a reformáció idején a lakosság egy része lutheránus, másik része református lett. (Erdélyben a lutheránus vallás szinte kizárólag a szászok között hódított). A 17. század közepére a németek teljesen kipusztultak. A magyar lakosság is annyira kipusztult, hogy 1644-1744 között még saját papjuk sem volt, mert nem tudták eltartani. 1744-től azonban újra megerősödött, mert ismét önálló református egyházközség lett, a falunak azonban ekkor már vegyes román-magyar lakossága volt.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.
Lakossága
1910-ben 562 lakosából 346 fő román, 192 magyar és 24 német volt.
2002-ben 465 lakosából 354 fő (76,1%) román, 105 (22,6%) magyar, 5 (1%) cigány és 1 fő (0,2%) német volt.
Látnivalók
- Református temploma 1898-ban épült, az országút mellett található. Első, középkori, román stílusú temploma egy Sajó feletti magaslaton állt, 1862-ben tűzvész áldozata lett.
- Szent Demeter ortodox fatemplom[3]
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
