Padé

Padé (Падеј / Padej)
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Észak-bánsági
Község	Csóka
Rang	falu
Irányítószám	23325
Körzethívószám	+381 230
Népesség
Teljes népesség	2882 fő (2002)
Népsűrűség	37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	82 m
Terület	78,3 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 49′ 44″, k. h. 20° 09′ 58″45.828888888889, 20.166111111111
A Wikimédia Commons tartalmaz Padé témájú médiaállományokat.

Padé (szerbül Падеј / Padej) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben. A falu magyar többségű, de szerbek és romák is élnek itt.

Fekvése

Nagykikindától nyugatra, Csókától délre, a Tisza és az Aranka összefolyása közelében, Tiszaszentmiklós, Ada és Szaján közt fekvő település.

Története

Padé Árpád-kori település. Nevét már 1256-ban említette oklevél, mint a Csanád nemzetség ősi birtokát. Padé egykor nem a mai helyén, hanem a mai községtől keletre, a Szelistye nevű dűlőben feküdt.

1256-ban, a Csanád nemzetség tagjainak osztozkodásakor, Padé Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285. április 26-án megerősítette itteni birtokaiban. Az 1337. évi újabb birtokmegosztáskor az egész falut a Makófalvi család kapta, 1479-ben pedig Frank László és János voltak Padé birtokosai.

A török hódoltság kezdetekor szerbek telepedtek le itt. Az 1557-1558-as összeíráskor a temesvári defterdár 40 családfőt talált itt.

Padét I. Ferdinánd király előbb Cserepovics Gáspárnak, majd annak halála után Szentgotthárdi Mártonnak, Dóczy Gergelynek és Kelemennek adományozta a falut.

1582-ben Padét csak öt szerb juhász lakta. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent iktatta be az itteni birtokba Bélteki Pált és Olasz Pált.

A török hódoltság után, 1717-ben már 20 ház állt itt, de lakosai 1725-ben elhagyták és a csanádi tiszttartóság csak lassanként tudta őket ismét összeszedni.

1779-ben Padé Torontál vármegyéhez tartozott.

Utcarészlet a katolikus templommal

1781-ben Ormosdy István pozsonyi lakos vásárolta meg a kincstártól.

1814-ben Padéi Diván Konstantin, majd Diván György volt a falu földesura.

1784-ben, majd 1839-ben a kincstár magyar dohánytermelő családokat telepített ide.

1851-ben Fényes Elek írta Padéról:

"Pádé, szerb-német falu, Torontál vármegyében, utolsó postája Mokrin, 923 óhitű, 540 katholikus lakossal, óhitű és katholikus anyatemplommal. Határa igen termékeny, ámbár sok helyt mocsáros és szikes; van 42 7/8 úrbéri telke, s rétje a Tiszán. Földesura a Diván család."

1910-ben 1641 lakosából 593 magyar, 34 német, 1005 szerb volt. Ebből 588 római katolikus, 1012 görögkeleti ortodox, 30 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott.

Tisza-Szent-Péter

Padétól délre, a Tisza partján feküdt a középkorban Tisza-Szent-Péter nevű falu is, mely az 1332 évi pápai tizedjegyzékben is fel volt tüntetve.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
4494	4610	4545	3993	3465	3190	2882	2376

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Magyarok	1920	66,62
Szerbek	712	24,70
Cigányok	119	4,12
Jugoszlávok	48	1,66
Horvátok	4	0,13
Macedónok	4	0,13
Bosnyákok	3	0,10
Montenegróiak	2	0,06
Szlovének	1	0,03
Ruszinok	1	0,03
Muzulmánok	1	0,03
Egyéb/Ismeretlen

Nevezetességek

• Római katolikus temploma - 1842-ben épült Padéi Diván György költségén
• Görögkeleti temploma - 1855-ben épült

Források

• Pádé. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Torontál vármegye

Külső hivatkozások

• Padé története