Huszt
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Huszt (Хуст) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás | [[{{{járás}}}]] |
| Rang | járási jogú város |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen +/- |
| Magyar lakosság | 1 700 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| }} | |
|
[ Huszt weboldala] |
|
Huszt (ukránul Хуст (Huszt/Khust), németül Hus(s)t) város a mai Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A város Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál épült. Körösös és Túlnagyágtelep tartozik hozzá.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (= kendő) főnévből a völgykatlan formájáról ahol fekszik, más feltevés szerint Hosszúmező, Visk, Sziget és Técső privilegizált városok kezdőbetűiből alkották meg.
[szerkesztés] Története
1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.
1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.
1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt. 1939-től 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye (1944 október 24-én foglalták el a szovjet csapatok). 2001-ben 31 900 lakosából 28 500 ukrán, 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt.
[szerkesztés] Látnivalók
- A város fölé magasodó huszti vár romjaiban is impozáns.
- Református erődtemplomát a 13.- 14. században építették, 1524-óta a reformátusoké. 1616-ban, 1644-ben, 1661-ben és 1670-ben megerősítették. 1773-ban és 1888-ban állították helyre. Tornya 15. századi, 1861-ig négy fiatornyos volt.
- Római katolikus temploma 18. századi barokk.
- Görögkatolikus temploma szintén 18. századi. Itt nyugszik Petrőczi Kata Szidónia az első magyar költőnő, Pekry Lőrinc kuruc generális felesége.
[szerkesztés] Híres emberek
- A városban született 1738. december 21-én gr. Teleki József tudós, koronaőr
- Itt született 1745-ben Koller József egyháztörténész,
- Itt született 1780. június 1-jén Sámsoni Gáty István (†Tata 1859. szeptember 24.) földmérő, a geodéziai szögtükör feltalálója
- Itt született 1882-ben Benda Jenő író, újságíró,
- Itt született 1894-ben Szép Ernő író.
[szerkesztés] Irodalom
Kölcsey Ferenc: Huszt (epigramma)
[szerkesztés] Külső hivatkozás
| Járások: Beregszászi járás • Huszti járás • Ilosvai járás • Munkácsi járás • Nagybereznai járás • Nagyszőlősi járás • Ökörmezői járás • Perecsenyi járás • Rahói járás • Szolyvai járás • Técsői járás • Ungvári járás • Volóci járás | |
| Járási jogú városok: Beregszász • Csap • Huszt • Munkács • Ungvár | |
| Városok | |||
|---|---|---|---|
| Beregszász | Csap | Huszt | Ilosva | Munkács | Nagyszőlős | Perecseny | Rahó | Szolyva | Técső | Ungvár | |||
| Városi jellegű települések | |||
| Aknaszlatina | Bustyaháza | Dombóháza | Kőrösmező | Nagyberezna | Nagybocskó | Ökörmező | Szentmiklós | Taracköz | Visk |
Kárpátalja-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap


