Huszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huszt (Хуст)
Hust panorama.jpg
Huszt címere
Huszt címere
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang területi jelentőségű város
Polgármester Volodimir Kascsuk
Irányítószám 90400
Körzethívószám +380 3142
Népesség
Teljes népesség 28 438 fő (2011)[1] +/-
Magyar lakosság 1 700
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 164 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Huszt  (Ukrajna)
Huszt
Huszt
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 10′ 27″, k. h. 23° 17′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 27″, k. h. 23° 17′ 23″

Huszt (ukránul Хуст (Huszt), németül Hus(s)t) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye. Lakossága 2011. január 1-jén 28 438 fő volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál épült. Körösös és Túlnagyágtelep tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (= kendő) főnévből a völgykatlan formájáról ahol fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református templom Huszton
A városháza

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt. A csehszlovákiai autonóm Kárpátalja székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került. 1939 március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentette be államfőként Avgusztin Volosin Kárpátalja függetlenségét. Az új állam fővárosa Huszt lett, ám a város másnap magyar megszállás alá került, vezetői zömmel Romániába menekültek. Huszt ezt követően 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye (1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok). 2001-ben 31 900 lakosából 28 500 ukrán (és ruszin), 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A huszti zsinagóga

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]