Gáthy István

Sámsoni Gáthy István (nevének írásváltozatai Gáti István, Gáty István; Huszt, 1780. június 10. – Tata, 1859. szeptember 24.) geodéta, vízépítő mérnök, közgazdász, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja (1836). A korai magyar földméréstan úttörő alakja, a geodéziai szögtükör feltalálója. Az 1779-től Huszton szolgáló Gáti (Gáty) István (1749–1843) református lelkész, tanár, nyelvművelő, az első magyar gyorsírási rendszer kidolgozójának fia.

Életútja

Alapiskoláit Máramarosszigeten végezte el, majd 1794–1800-ban Debrecenben tanult. 1800-tól Ószőnyben tanítóskodott, majd 1803-tól 1808-ig mérnöki és jogi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. Mérnöki oklevelét az Institutum Geometricumban már 1807-ben megszerezte. 1808-tól a gróf Esterházy család pápai, 1830-tól tatai uradalmának főerdőmestereként tevékenykedett. 1835-ben a tatai és gesztesi uradalmak főmérnökévé nevezték ki.

Munkássága

Az Esterházyak szolgálatában – noha névlegesen főerdőmester volt – elsődleges feladata az uradalmak területén található vízfolyások szabályozása, a huzamosan víz alatt álló területek, mocsarak lecsapolása volt. 1830-ban elkészítette tervezetét a Rába, a Rábca és a Marcal szabályozására, de tervei nem váltak valóra. Behatóan foglalkozott földmérési kérdésekkel, s 1835-ben kifejlesztette a mérőasztalt és mérőláncot helyettesítő szögtükröt. A kitűzést megkönnyítő műszer használhatóságáról éveken keresztül parázs szakmai viták folytak, de továbbfejlesztett változatai a legújabb időkig használatban vannak. Emellett megteremtette a matematikai alapú, ún. számszerű vagy numerikus eljárás alapjait, amelynek értelmében a felvételi pontok nem csak rajzon jelennek meg, hanem számszerű koordinátapontokat is rendelnek hozzájuk.

Gáthynak a korszerű pénzügyi szolgáltatások kiépítésében is jelentős szerepe volt: Fáy Andrással az első magyarországi takarékpénztár, Fényes Elekkel pedig egy életbiztosító intézet terveit dolgozta ki. Az 1820-as–1840-es években több folyóiratban cikkezett gazdaságpolitikai, gazdaságszervezési és műszaki témákban (dézsma- és úrbérügy, folyószabályozás és vízépítés, földmérés, erdőművelés stb.). A pénznek természete, annak a hitel által előállítható hatalma és a hitelbank című pénzügyi művének megjelentetését 1832-ben a cenzúra megakadályozta. Az eddigiek mellett jelentős volt zenepedagógiai munkássága is, ő írta az első magyar zongoraiskola-könyvet 1802-ben.

1836-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. 1848-tól az Országos Magyar Gazdasági Egyesület erdészeti szakosztályának elnöke volt.

Főbb művei

• A kótából való klavirozás mestersége…, Buda, 1802.
• Földmérési legujabb rend- s műszerfölfedezés és ajánlkozás tökéletes mérés és örökös térképek iránt, h. n., 1835.
• Vízszabályozási eszméletek, különösebb tekintettel a Rába folyam rendezése s hajózhatóvá tételére, Pest, 1839.
• Gyakorlati földmérés tükrökkel: Becsleges földosztály és a távmércső, Pápa, 1845.
• Budapestnek árvíz ellen megóvásáról, Pest, 1845.

Felhasznált forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 576. o. Online hozzáférés
• Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 497. o. ISBN 963-85773-9-8
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 939–940. o. ISBN 963-547-759-3
• Ágoston István: A geodéziai szögtükör feltalálója