Héthárs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héthárs (Lipany)
Kostol-Lipany.jpg
A gótikus templom
Héthárs címere
Héthárs címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Kisszebeni
Rang község
Első írásos említés 1312
Polgármester Eduárd Vokál
Irányítószám 082 71
Körzethívószám 054
Népesség
Teljes népesség 6427 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 508 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 387 m
Terület 12,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Héthárs  (Szlovákia)
Héthárs
Héthárs
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 09′ 00″, k. h. 20° 58′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 09′ 00″, k. h. 20° 58′ 00″
Héthárs weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Héthárs (szlovákul Lipany, németül Siebenlinden, latinul Septemtiliae) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. 2011-ben 6427 lakosából 5381 szlovák és 592 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eperjestől 26 km-re északnyugatra, Kisszebentől 12 km-re északnyugatra, a Tarca partján fekszik, a 68-as út mentén.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősrégi település, már a honfoglalás előtt létezett. Szláv lakossága mellé kunokat, székelyeket, úzokat telepítettek. A tatárjárásban elpusztult, ezután németekkel telepítették be. Első írásos említése "Septem Tyliis" alakban 1312-ből származik, amikor Tarkő várának uradalmához tartozott. 1315-ben "Sybunlendum", 1352-ben "Hethas" alakban szerepel az írott forrásokban. A 15. században már nemesi községnek számított. 1427-ben 80 portája volt. 1550-ben megváltotta magát földesurától Tarczay Györgytől. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. Később királyi kiváltságokat kapott és hetivásárokat tarthatott. 1563-ban vámmentességet kapott. A 16. században főként a kereskedelemnek köszönhetően Sáros vármegye legjelentősebb települései közé fejlődött. A 18. század közepén élte a város virágkorát, lakó 1753-ban szabad költözési jogot kaptak és 6 évre mentesültek az adófizetés alól. A főbb birtokosok a Szirmay és Aspermont családok, később a Dessewffyek voltak. 1787-ben 144 házában 806 lakos élt. 1828-ban 154 háza volt 1167 lakossal. 1849-ben területén csata zajlott a magyar és cári csapatok között.

Vályi András szerint "HÉTHÁRS. Siebenlinden. Mező Város Sáros Várom. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az északi járásban, kies helyen, ’s az Uraságnak házai ékesítik, Ispotálya is van, réttye kevés, de földgye gabonát bőven termő, legelője, ’s erdeje elég van, Országos Vásárjai is vagynak, piatza helyben, és serháza, vidéki piatzozásától sints meszsze." [2]

Fényes Elek szerint "Héthárs, (Lipjani, Siebenlinden), tót mv., Sáros vmegyében, a Tarcza mellett, ut. p. Eperjeshez éjszak-nyugotra 3 1/2 mfld: 1121 kath., 65 zsidó lak. Kath. paroch. templomában a Tárcza és a Dessewffy nemzetségnek több emlékjelei látszanak. Földje jó rozsot terem; legelője, erdeje bőven; liszt- és fürész-malmai vannak. F. u. Dessewffy nemzetség, de magát megváltotta." [3]

1880-ban tűzvész pusztított. A 19. század végére a nagy tűzvészek és a kivándorlási hullám következtében lakosságának száma jelentősen visszaesett és elveszítette korábbi jelentőségét. 1909 és 1924 között járási székhely volt. 1910-ben 1422 lakosából 770 szlovák,454 magyar és 139 német volt. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Héthársi járásának székhelye volt. Lakói földművesek, fazekasok, csizmadiák, szabók, szerszámkészítők voltak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város nevezetessége a 14. századi gótikus római katolikus templom, melyet a Tarczayak építtettek és Szent Márton püspök tiszteletére szenteltek. Berendezése eredeti, nagyon értékes. Szűz Mária és Jézus faszobrai 14. századiak. Főoltára részben Lőcsei Pál mester munkája. Említésre méltó még Tarczay Tamás alakos sírkőlapja 1493-ból és Dessewffy István alakos síremléke a 17. századból.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]