Csaitjaváda
A csaitjaváda vagy csetijaváda korai buddhista iskola vagy szekta, amely a mahászánghika irányzatból alakult ki, főleg a szerzetesek magaviseleti szabályzatát illető vitát követően. Azokat a mahászánghikákat hívták csaitjavádának, akik a Dhanyakataka (ma Dharanikota falu) közelében éltek. Az irányzat követői a nagylelkűség és adakozás (lásd: dána) gyakorlói voltak, akik hódoltak a felállított sztúpák előtt.[1] Ma a nepáli nevar buddhizmus áll legközelebb a csaitjaváda vallásfilozófiájához.[2]
Története[szerkesztés]
Gautoama Buddha halála után (parinirvána) a testét elhamvasztották és szétosztották a törzsek között. Ezeknek a népeknek a kultúrájához hozzátartozott, hogy az elhunyt személyek maradványai fölé emléképületeket, sztúpákat emeltek. A Buddhát megelőző korokban például a dzsainák is már építettek hasonló szenthelyeket. A buddhizmus esetében ezek az emlékművek voltak hivatottak szimbolizálni Buddha örök jelenlétét. A sztúpa előtt lerótt tisztelet hagyománya és a sztúpa tárgyként való imádata idővel felerősödött. Erről a kultúráról tanúskodnak a Száncsiban és egyéb helyszíneken található faragott falelemek.[3] A sztúpát úgy nevezték, hogy csetija[4]
A csaitjaváda iskola alapítója egy bizonyos Mahádéva. Az általa alapított kultuszban érdemszerzésnek számított a csaitják előtti tiszteletadás, virág-, koszorú- és tömjénfelajánlás, valamint az építmények körbejárása. Adzsátasatru császár állítólag nyolc olyan sztúpát emeltetett Buddha halála után, amelyek Buddha hamvaira épültek. Ezt említi a Maháparinirvána-szútra is. A későbbi beszámolók Asóka királyt említik, hogy ő hordatta szét Buddha maradványait további sztúpákba is. Asóka oszlopfeliratai azonban nem tesznek erről említést.[5] Amaravati mellett találtak olyan feliratot, amely említi a csetijavada szektát.
Egy kanonikus mű tibeti fordításában szerepel egy Iuuhed Bhavja nevű szerzetes, aki említést tesz, hogy egy Mahádéva nevű szerzetes alapította a csaitjavádát, a mahászánghika egyik ágaként. A mahászánghika a théraváda irányzatból vált ki, néhány vinajával (szerzetesi magaviselettel kapcsolatos alapszabályzat) kapcsolatos nézeteltérés miatt.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Coomaraswamy: Coomaraswamy, A.K.. History of Indian and Indonesian Art. Kessinger Publishing (2003). ISBN 978-0766158016
- ↑ Ganguli: Ganguli, Kalyankumar. Buddha In Art: From Symbol To Image, in: Bulletin of Tibetology. Sikkii Research Institute of Tibetology (1986)
- ↑ Mishra: Mishra, Nivedita K.. Practical Aspect of Newar Buddhism and the Context of History, in: Voice of History, Vol 16, No 2 (2001)