Bő
| Bő | |||
 | |||
| A római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Vas | ||
| Kistérség | Csepregi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Hajós Attila (KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 9625 | ||
| Körzethívószám | 94 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 715 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 60,47 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 10,65 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 16° 48′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 16° 48′ 59″ | |||
 Bő
Pozíció Vas vármegye térképén
| |||
| Bő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bő témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bő (horvátul: Biba) község Vas megyében, a Csepregi kistérségben.
Fekvése
Büktől 3 km-re keletre, Sárvártól 21 km-re északnyugatra, Szombathelytől 31 km-re északkeletre, a Répce partján fekszik. Kerékpárút köti össze a termálfürdőket Locsmándtól Bükön át egészen Bőig. A falu nyugati oldaláig terjeszkedik a Bük–Bő–Gór-víztározó.
Története
A község területe ősidők óta lakott. Ezt bizonyítja az az itt talált kőkorszaki kőszerszám, melyet ma a soproni múzeum őriz. A honfoglalást követően valamelyik nemzetségfő nyári szállása volt itt, a község neve ugyanis a török eredetű bő (= nemzetségfő) főnévből származik. A falu első írásos említése egy 1239-ben kelt okiratban történik Beu alakban. At okirat szerint a falu birtokosa az Osli nembeli Szatmár fia Miklós itteni birtokait a templomosnak adományozta. Ezt a rokonság később megtámadta, de a király a perben a templomosok javára döntött. A lovagrend konventet létesített itt, mely hiteleshelyként működött. 1265-ben Buu néven szerepel egy oklevélben.
A 14. század elején a templomosokat követően a johanniták kapták meg a birtokot. 1345-ben Kysbeu, 1366-ban Kys Beu, 1384-ben Beu, 1434-ben Bew, 1478-ben Bw alakban említik.[3] Kisbő említése a Damonyai család birtokaként történt, mely megnevezés nem külön falut, csak külön birtokrészt jelölhetett. 1483-ban lakói a soproni johanniták közbenjárására kiváltságokat kaptak, melyeket 1499-ben II. Ulászló kiterjesztett. A kapott vámmentesség és a tized alóli felmentés, majd a vásártartási jog a települést a mezővárosok közé emelte. 1500-ban Bő a környéken vívott harcok során elpusztult, de újjáépítették. 1522-ben a Nádasdy család szerzett birtokot a településen.
A 16. század második felében lakói felvették a református hitet. 1580-ban tűzvész pusztított. 1636-ban a johanniták birtokát a jezsuiták szerezték meg, majd ezek feloszlatása után birtokrészük a Jankovich családé lett, akik egészen 1945-ig birtokolták. 1660-ban a jezsuiták a katonaság segítségével elűzték a protestánsokat. A 17. században a mezőváros jelentős virágzásnak indult, melyben közrejátszott négy országos állatvására is. Egymás után alakultak céhei is. 1785-ben 107 házában 625 lakos élt. Egykor kétszintes kastély állt a településen, melyet a 19. században lebontottak.
Vályi András szerint "BŐ. Mező Város Sopron Vármegyéb. birtokosa Gróf Jankovits Uraság, fekszik Cseprégtöl egy mértföldnyire, lakosai katolikusok, diszesíttetik az Uraságnak szép kastéllyával, tsekély vagyonnyaihoz képest, harmadik Osztálybéli." [4]
Fényes Elek szerint "Bő, v. Beő, magyar mv. Sopron vgyében, a Répcze mellett, Vas vármegye szélén, Csepreghez délre 1 mfd., 800 kath. lak., s paroch. templommal. Határa róna és igen termékeny; van 1362 h. szántóföldje, 91 hold kövér rétje, 120 h. erdeje, 10 hold legelője. Birja Jankovich Izidor." [5]
1872-ben elveszítette mezővárosi rangját. 1910-ben 1181, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. 1950-ben a Csepregi járással együtt Vas megyéhez csatolták.
Ma a település életében meghatározó Bükfürdő közelsége. A gyógyturizmus fellendülése itt is érezteti hatását. A község léletszáma megemelkedett, számos külföldi vásárolt itt házat, melyeket felújítanak. A lakosok jelentős része a vendéglátásból él, több étterem is működik a településen. Egészen pontosan 2 panzió, 1 étterem, 1 söröző, 1 borozó, és egy disco működik ezen a kis helyen egyszerre.
Két éves előkészítés és 5 hónapos kivitelezést követően 2011. június 8-án adták át a Büköt Bővel összekötő 3,128 m hosszú kerékpárutat, így már egészen Locsmándig a kiépített úton lehet kerekezni.[6].
Nevezetességei
Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A templom középkori eredetű, déli oldalán előkerült eredeti csúcsíves kapuzata is. 1747-ben barokk stílusban építették át. Tornyát 1834-ben klasszicista stílusban építették át.
Jegyzetek
- ↑ Bő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–IV. Budapest: MTA. 1890–1941.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Ambrózai Zsuzsanna (2011. június 8.). Kerékpárutat avattak: biciklivel a határig Büktől. Vas Népe. (Hozzáférés: 2011. június 8.)
További információk
Kapcsolódó szócikkek
A Csepregi kistérség települései | ||
|---|---|---|
Bő · Bük · Chernelházadamonya · Csepreg · Gór · Iklanberény · Lócs · Mesterháza · Nagygeresd · Nemesládony · Répceszentgyörgy · Sajtoskál · Simaság · Tompaládony · Tormásliget · Tömörd |  | |