Ólmod
Ólmod | |||
![]() | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Kőszegi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hergovich Vince (független)[1] | ||
Irányítószám | 9733 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 115 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 26,23 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 3,66 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ólmod témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ólmod (horvátul: Plajgor,[3] németül: Bleigraben/Pleigram) község Vas vármegyében, a Kőszegi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
A Kőszeghegyalja északi részén fekszik, Kőszegtől 4 kilométerre északkeletre, közvetlenül az osztrák határ mellett.
A határ magyar oldalán csak három települési szomszédja van: északkelet felől Peresznye, kelet felől Horvátzsidány, délnyugat felől pedig Kőszeg. Nyugati irányból ausztriai területek határolják, a legközelebbi település abban az irányban Borsmonostor (Klostermarienberg).
Megközelítése[szerkesztés]
A trianoni határok meghúzása óta zsáktelepülésnek minősül, mert közúton csak egy irányból érhető el, a 8627-es útról Horvátzsidánynál nyugat felé leágazó 86 122-es számú mellékúton; a szomszédság ellenére Kőszeggel sincs közúti kapcsolata. Szoros kapcsolatokat ápol azonban a község Borsmonostorral, amivel közösen tervezik a két község korábbi közúti kapcsolatának helyreállítását.
Jelenleg jó minőségű aszfalt út található a két település között. (2021)
Nevének eredete[szerkesztés]
Korábban németül Bleigrabennek hívták, melyet ólomszínű talajáról kapott. A "bleigraben" szó szerinti fordítása: ólomszínű árok. Az Ólmod név a német név alapján keletkezett szándékos magyarítással.
Története[szerkesztés]
A község területe ősi vaslelőhely. A vas kitermeléssel együtt valószínűleg ólom is került a felszínre, mely talaját ólomszínűre festette. Ez alapján keletkezett a település neve is. A település első írásos említése 1234-ben Pilgrium néven történik. A borsmonostori apátság birtoka volt. Egy 1397-ből származó oklevél Bajka alakban említi, mely a magyar Vajk személynévből való. Az 1532. évi török hadjáratban elpusztított települést 1533-ban Jurisics Miklós királyi adományként kapta. Az 1533 és 1544 közötti időben horvátországi birtokairól, az Una a Kupa és a Tengermellék által határolt területről horvátokat telepített ide, akik kezdetben kiváltságokat kaptak.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/df/%C3%93lmod03.jpg/200px-%C3%93lmod03.jpg)
Vályi András szerint "PLEJGRABEN. Plaigraben. Horvát falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pereszneghez közel, mellynek filiája, Sopronhoz 3 7/8 mértföldnyire, határja 2 nyomásbéli, erdeje van, legelője is elég."[4]
Fényes Elek szerint "Bleigraben, horvát falu Sopron vármegyében, Kőszeghez 1/2 órányira, 186 kath. lak. Határa kicsiny, s csak 5 urbéri telekből áll; gyümölcskertjei, s kis erdeje van, de szőleje nincs. Birja herczeg Eszterházy."[5]
1910-ben 270, túlnyomóan horvát nemzetiségű lakosa volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte, de egy osztrák-magyar csereegyezmény következtében Rendek és Rőtfalva községeket elcserélték Ólmod és Szentpéterfa községekre, így maradt Magyarországon (ld. még soproni népszavazás).
A Trianoni békeszerződés nyomán meghúzott új országhatár elvágta a községet a környező településektől, egyedül a Horvátzsidány felé menő úton lehetett megközelíteni. A második világháború után elszigeteltsége tovább fokozódott, mivel a határsávba került. A községbe belépni csak külön engedéllyel lehetett, lakosságának száma jelentősen csökkent. A műszaki határzár részeként a szögesdrótból készült, a Határőrség által nyitott és csukott kapu a horvátzsidányi útelágazásnál volt közvetlenül, aki a község felé kívánt befordulni, azt ott azonnal megállították és ellenőrizték. A rendszerváltást követően kedvező változások következtek be az életében. Házai közül sokat felújítottak, közművek, utak, járdák épültek. Lakói közül a gyerekek óvodába és iskolába Horvátzsidányba járnak, a felnőttek nagyrészt Szombathelyen, Kőszegen dolgoznak.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Berzlánovich László (független)[6]
- 1994–1998: Fehér Zita (független horvát kisebbségi)[7]
- 1998–2002: Uryné Jancsó Márta (független horvát kisebbségi)[8]
- 2002–2006: Uryné Jancsó Márta (független horvát kisebbségi)[9]
- 2006–2010: Hergovich Vince (független)[10]
- 2010–2014: Hergovich Vince (független)[11]
- 2014–2019: Hergovich Vince (független)[12]
- 2019–2024: Hergovich Vince (független)[1]
- 2024– :
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 101 | 98 | 107 | 117 | 111 | 115 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,4%-a magyarnak, 50,5% horvátnak, 6,3% németnek, 1,1% románnak mondta magát (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,8%, református 2,1%, evangélikus 5,3% (16,8% nem nyilatkozott).[13]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus templom
- Az egykori szőlőhegyen áll az 1724-ben épült barokk Belovich kápolna
- Meršićeva hiža - Mersich Ház (galéria és alkotóház)[14]
- Koreni - Gyökerek Helytörténeti Gyűjtemény
- Mate Meršić-Miloradić (Mersich Máté) gradistyei horvát papköltő emléktáblája apja, Mersich Ignác szülőházán
- Horvát Kulturális Fesztivál
- park és látvány tó található a Fő utca végénél.
- Őz-kút - foglalt forrás a falu határában
- Ólmod a Szent Márton európai kulturális útvonal egyik állomása
Testvértelepülése[szerkesztés]
Klostermarienberg (Borsmonostor, Ausztria)
Galéria[szerkesztés]
-
A Szent Márton római katolikus templom
-
A Szent Márton zarándokút információs táblája
-
Mate Meršić Miloradić emléktáblája, Fő utca 9.
-
Az emléktábla felirata
-
Park és tó a Fenyő utcában
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Olmód települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
- ↑ Ólmod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- ↑ Ólmod Helységnévtár
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
További információk[szerkesztés]
- Írottkő Natúrpark honlapja
- Via Sancti Martini - Szent Márton út
- Ólmod a Kőszegi kistérség oldalán
- Ólmod a gyaloglón
- Ólmodi képek